Létezik a Dániához tartozó Grönland és a kanadai Ellesmere-sziget között egy lakatlan s egy négyzetméternél alig nagyobb sziget, amelynek hovatartozása évtizedek óta vita tárgyát képezi. A Hans-sziget Hans Hendrikről, a XIX. században élt, Grönlandról származó sarkvidéki utazóról és fordítóról kapta nevét. Mivel Grönland és Kanada északi területeire a XIX. századot megelőzően nem indult expedíció, az apró földterület egészen eddig az időszakig ismeretlen volt. A földrészt valamikor 1871–73 között nevezhették el, Charles Francis Hall harmadik északi-sarki felfedezőútja során. A múlt század közepéig kevés embert foglalkoztatott a sziget sorsa, mindenesetre a skandináv állam és Kanada is sajátjának tekintette, s a két ország közötti 1973-as határmeghúzásnál sem sikerült megállapodni a hovatartozását illetően. Akkor úgy érezték, a probléma megoldásával várhatnak.
A problémát aztán tizenegy évvel később Tom Hoeyem, Dánia grönlandi ügyeiért felelős minisztere oldotta meg. Úgy döntött, az ügyet kézbe veszi. Kezébe vett zászlót és konyakot, és útnak indult a Hans-szigetre. Miután megérkezett, dán nemzeti lobogóját kitűzte, az üveg párlatot annak tövébe ásta, s a következő üzenetet hagyta az odalátogatóknak: „Isten hozta a dán szigetre!” Tom Hoeyem ekkor úgy érezhette, a Hans-sziget sorsáért többé senkinek nem kell aggódnia. Cselekedete azonban nem váltott ki üdvrivalgást kanadai részről, inkább felháborodást. Az ottawai kormány – bizonyítandó a dán miniszter tévedését – azóta több alkalommal is a szigetre vezényelte csapatait, ahol nemcsak juharlevelű zászlókat, hanem whiskyt is hátrahagytak. Feltehetőleg Black Velvetet vagy Seagram’s-t.
Az egymást érő inzultusok sora a múlt hónap végén tetőzött, amikor az észak-amerikai állam védelmi minisztere, Bill Graham váratlanul a szigetre látogatott, és újabb lobogóval gazdagította a földrészt, amelyet egyúttal kanadai területnek nyilvánított. A hirtelen jött esemény óriási felháborodást váltott ki Dánia-szerte. „Ez a tett csakis megszállásként fogható fel” – vélekedett az esetről Josef Motzfeldt, a grönlandi kormányzat vezetőhelyettese. „A Hans-sziget dán terület, a kanadai miniszter be nem jelentett látogatása miatt panaszt nyújtunk be Ottawának” – mondta Peter Taksoe-Jensen, a koppenhágai kormány külügyminisztériumi illetékese.
A tiltakozó levél megérkezett. Megérkezik hamarosan az a hadihajó is – jelentik kanadai hírcsatornák –, amelyet a dán hatóságok újabb nemzeti lobogóval láttak el. A szigetet visszahódítják.
Szakértők értelmezése szerint a sziget mint földterület valódi értékkel nem rendelkezik, a politikai csatározás nyilvánvalóan nem emiatt folyik. A két szembenálló állam vélhetőleg a nem túl távoli jövőre készülődik: ha a globális felmelegedés következtében végül elolvadnak a sarkvidéki jégsapkák, az északi-sarki területek értéke nagymértékben megnövekedhet. A szigetet körülvevő kontinentális talapzat ugyanis ásványi anyagokat és olajat tartalmazhat, a felmelegedés által ezek könynyebben hozzáférhetővé válnak.
Azt nehéz megállapítani, hogy a kanadai és a dán nép mennyit tud a kibontakozott viszály eme nem elhanyagolható eleméről, annyi azonban biztos, hogy kezdetét vette a rivalizálás. Hasonlót az iraki háború kirobbanásakor láthattunk, amikor amerikai éttermek francia boraiktól szabadultak meg. A legutóbbi hírek szerint a kanadaiak azzal fenyegetőznek, hogy dán süteménykészleteiktől válnak meg, ha nem történik drasztikus fordulat a skandinávok szemléletvilágában. A dánok nem engednek. Érvelésük szerint egy Hans névre keresztelt sziget csakis dán lehet.
origo.hu
Repülni félt, lopni nem – ő volt a 20. század leghírhedtebb magyar tolvaja
