Bravúr az érem ára

Oltványi Dávid legyőzött egy afgánt, Dudás Tibor egy fehéroroszt, Szili István kikapott egy grúztól, Nagy András pedig egy kubaitól a mienjangi ökölvívó-világbajnokság harmadik napján. A győztesek a nyolcaddöntőbe jutottak, a vesztesek pedig egy tanulsággal lettek gazdagabbak: bravúr nélkül nincs vb-érem.

2005. 11. 16. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Rosszul kezdődött magyar szempontból a mienjangi ökölvívó-vb harmadik versenynapja, igaz, még nem a csarnokban, hanem az oda vezető, kétszer négy sávos sugárúton. A nemzetközi szövetség néhány funkcionáriusát, így a végrehajtó bizottsági tag Csötönyi Sándort szállító autó ugyanis balesetet szenvedett. A magyar bokszelnök lángoló szavakkal, de testi épségét tökéletesen megőrizve taglalta a történteket, amelyek szerint szabályosan haladó járművük elé kanyarodott egy rozoga busz. „A sofőrünk sokkot kapott, a vadonatúj Honda totálkáros lett, a másik vezetőt azonnal letartóztatták” – adott villámgyors, talán kissé túlzó helyzetjelentést Csötönyi. Az viszont egyértelmű tény, hogy errefelé bőven akad esély hasonló (bal)esetre, vannak ugyan táblák, lámpák és szabályok, csak éppen senki nem figyeli és tartja be azokat. Gyalogosok, riksák, biciklisták, motorok, autók, buszok közlekednek jellegzetes összevisszaságban a széles utakon, a hatalmas területű kereszteződésekben pedig az erősebb, ügyesebb és gyorsabb nyer. Éppen úgy, mint a ringben, ahol azért hála istennek jobban ügyelnek a szabályok betartására. Ha például valakinek a fogvédője kiesik a szájából, akkor meg kell szakítani a mérkőzést, és visszatenni azt.
Légsúlyú (51 kg) honfitársunk, Oltványi Dávid tegnapi, 16 közé jutásért zajló összecsapásának 4. menetében kiverte az afgán Davud szájából a fogvédőt, és ekkor jött is a kis szünet. Majd egy újabb jobbhorog, ez már számolást ért, nem is lehetett kérdéses a magabiztos siker (24-6). „Előbb is befejezhettem volna, csak magamnak köszönhetem, hogy végigment a meccs” – értékelt önkritikusan a pécsi színekben öklöző, tanárképző főiskolás bunyós, aki szabadidejében itt, Kínában is készül a közelgő vizsgáira. A következő ringbeli vizsga az otthoniaknál nehezebbnek látszik, ugyanis az amerikai Warren első mérkőzése alapján – ahol pillanatok alatt kipofozott a ringből egy nem rossz ukránt – klasszisteljesítményre képes.
Ilyenre egyelőre nem volt szüksége könnyűsúlyban (60 kg) Dudás Tibornak, de egy rossz szót sem mondhatunk rá, hiszen leiskolázta a fehérorosz Koszmatovot (41-12). Az első értékelt ütést három perc elteltével, 11-0-s állásnál kapta, a harmadik menet után 29-9-re vezetett. A húszpontos különbség eredendően technikai döntő fölényt érne, de nem hirdették ki, állítólag rossz állást mutatott a kijelző. Dudást mindez nem zavarta: „Örültem a negyedik menetnek, így legalább jobb lesz a súlyom. Első meccsnek megfelelő volt, szerintem a következő mecscset is megoldhatom.” Mégpedig a kolumbiai Perez ellen, aki egy németet vert meggyőzően. Kemény, támadó szellemű bunyós, de tényleg „megoldható”.
Dudás győzelmével hatmérkőzéses megszakítás nélküli sikersorozatot állított fel a fiatal magyar csapat, a váltósúlyú (69 kg) Szili Istvánon volt a sor, hogy ezt folytassa. Kőkemény grúz ellenfele, Dzsuanija a kezdő körben a vb-ezüst- és bronzérmes üzbég Huszanovot tanította móresre, nem tűnt tehát könnyűnek a feladat. Nem is volt az. Az első menetet követően még a kőszegi versenyző vezetett 5-3-ra, a második után viszont már a kaukázusi 10-9-re. A birkózóelemekkel, földharccal tarkított harmadik két perc is neki sikerült jobban (18-12), s a végén is sikeresen tördelte a folyamatos bokszot. Szili 25-17-es vereségét úgy kommentálta, hogy szerinte nem kapott ki, s egy szoros meccsről mindenki ezt mondja, így is érzi. Csak épp nincs így. Egy jobb riválist csak bravúrral lehet legyőzni, s ez ezúttal elmaradt.
No de akkor mekkora bravúr szükségeltetett volna középsúlyban (75 kg) Nagy Andrásnak? Vele szemben ugyanis a piros sarokban az egyik müncheni olimpiai bajnok kubai bunyós fia, a Mienjangban tartózkodó legenda, Teofiló Stevenson itteni kedvence, ifjabb Emilio Correa állt. Aztán elindult, s bár Nagy nagyon keményen odatette magát, nem volt kérdéses, ki nyer: a mindössze 18 éves karibi szupertehetség (3. menet, technikai döntő fölény). Andris is csak 19, ráadásul okos, értelmes fiú, tehát bizonyára megjegyzi: bravúr nélkül nem adnak világbajnoki érmet.
Ez most Mienjangban is bebizonyosodott. Ma Bedák Pál (48 kg) mongol, Bedák Zsolt (54) és Kurtucz Csaba (+91) üzbég, Szűcs István (81) pedig román rivális ellen tehet egy lépést a dobogó felé vezető úton, a negyeddöntőbe jutásért. Utóbbi kettőnek kifejezett bravúrra lenne szüksége…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.