Kísértet

A férfit múlt héten látták először Dudartól északra, később a tatai Öreg-tónál bukkant fel, s most legutóbb az etyeki szőlőkben leste meg P. Lilla rajztanár, aki négy diákja kíséretében éppen az erdőbe igyekezett, hogy kihelyezze Az Ember a Természetért Baráti Kör madáretetőit. P. Lilla még aznap bejelentést tett a helyi rendőrőrsön. Elmondta, hogy a dús szakállt viselő, csontsovány férfit a kopár szőlősorok között pillantotta meg, gépies lassúsággal északkeleti irányba futott, tekintetét mereven a fagyos buckákra szegezte, s elcsigázott mozgása azt a benyomást keltette, hogy fogytán az ereje. P. Lilla úgy ítélte meg, hogy a férfi másvilágias öltözéke több mint gyanús. Kijelentette, hogy alapjában véve nem hisz a túlvilágban, ennek ellenére az ismeretlen már első látásra is egy nappali kísértetre emlékeztette, mert ugyan ki viselne manapság elöl fűzős csizmát, zsinóros kabátot, sapkarózsás csákót és kék nadrágot barna lampasszal?
Másnap Budajenő és Nagykovácsi között látták a kísértetet. Felröppent a hír, hogy a Nagy-Kopasz-hegy lábánál megkergetett két idős gombászt, de kiderült, hogy ez nem igaz, mert a nyugdíjas férfiak a rémülettől az avarba hasaltak, az ismeretlen pedig úgy csörtetett el mellettük, hogy rájuk se nézett. Másnap éjszaka aztán a Dorog és Nyergesújfalu közötti országúton vette észre egy szaunakályhákat szállító kisteherautó sofőrje, F. Boldizsár, akire már másnap délelőtt lecsapott az egyik bulvárlap tudósítója. Elgondolkoztató, hogy a sofőr is kísértetről beszélt. „Tele lett a nadrágom, kérem, amikor az a kriptaszökevény hirtelen előbukkant a nagy magyar éjszakából, megvilágította a kocsi fényszórója, nem nézett az semerre, hogy is nézett volna, amikor halott volt, közben futott, de nem úgy, ahogy más rendes ember, hanem lassan, vontatottan, közben fogta a csákóját, nehogy leessen! Megittam két üveg sört, hogy magamhoz térjek.”
Persze tele lett a sajtó a kísértettel, megszólaltattak mindenkit, aki csak egy pillanatra is látta. A televíziók egymást felülmúlva forgattak a legérdekesebb helyszíneken, s közben folytak a találgatások, hogy egyenruhás ufóval vagy jelmezes futóbolonddal van-e dolgunk. A kísértet, mintha csak tovább akarta volna csigázni az érdeklődést, napokig nem mutatkozott, és csak egy hét múlva került elő, de akkor háromszor is, pontosabban csak kétszer, ugyanis a vácrátóti vasútállomás női mosdójába bezárkózott részegről, miután rátörték az ajtót, kiderült, hogy semmi köze a kriptaszökevényhez. Ellenben többen is látták alkonyatkor végigszaladni a budakalászi lenfonógyár kerítése mellett, másnap hajnalban pedig Pomáz külterületén az első reggeli buszra várakozó utasok vették észre, amint éppen egy trafóház lemezajtaját próbálja visszacsukni.
Ez a megfigyelés döntő jelentőségűnek bizonyult, ugyanis kiderült, hogy a rejtélyes férfiú abban a trafóházban töltötte az éjszakát. A rendőrség pipából kivert hamut, sőt egy textilfoszlányt is talált a helyszínen, ezeket azonnal laborvizsgálatra vitték. Az eredmény szenzációs volt. A hamu a keskeny levelű kapadohány (Nicotiana rustica) égésterméke, a textildarab pedig nagy valószínűséggel egy tekerős kapca leszakadt darabja, amely a Flüssing és Társa kecskeméti posztógyárból származik. Ezt a fajta dohányt százötven éve nem termesztik, a posztógyár pedig 1851-ben tönkrement. Ugye különös?
De már tudjuk az igazságot. A kísértet nem kísértet, hanem Pedrős Sándor nádudvari születésű honvéd, akit 1849 januárjában Klapka György ezredes küldött Görgeyhez, hogy megjelentse: az 1. hadtest Tokajnál sikeres védelmi harcot vív Schlik altábornagy hadtestével, de sürgős erősítést kér. Klapka nem tudhatta, hogy Görgey időközben a fel-dunai hadtesttel elhagyta Pestet, Vác felé vonult, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány utasítására fittyet hányva a bányavárosok felé fordult, s január 24-én megszállta Besztercét.
Hihetetlen, de ez a helyzet. Ha találkoztok a derék futárral, a kitartásnak és a hűségnek ezzel a kivételes bajnokával, adjatok neki reménységet. Aki esetleg tudja, hogy most éppen merre jár a fel-dunai hadsereg, ne tartsa titokban. A magyar szabadság ügyéről van szó!
Tegyünk meg mindent Pedrős Sándorért! Célhoz kell érnie!