A német pápa első változtatásai címmel kering két kép az interneten. A hiteles fényképeket átrajzoló alkotó XVI. Benedek kezébe az átváltoztatáskor az ostya helyett bécsi perecet, a borral telt serleg helyére pedig söröskorsót „varázsolt”. Ez a két, meglehetősen szentségsértő kép azonban nem komoly lapokban jelent meg, csupán viccelődő fiatalok rosszízű tréfája. A német sajtó viszont olyan karikatúrát is közölt, amelyen XVI. Benedek a kölni ifjúsági találkozón egy kereszttel gitározik. A külföldi újságok élvezettel viccelődnek a pápa Hitlerjugend-múltján, úgy bánva az egyházfővel, mint egy szappanopera-szereplővel. Nemrégiben a hazai sajtó egyik képviselője emelte ki, milyen érdekes piros színű a pápa cipője. A példákat még hosszasan lehetne sorolni, komoly és komolytalan fórumokon egyaránt lehet találni bőven, a kérdés inkább az, miért alakult ez így. Minthogy XXIII. János pápa idejében még másként közelítették meg az egyházfőket, I. János Pál pápa pedig túl rövid ideig ült Szent Péter trónján ahhoz, hogy viccelődjenek vele (bár az utókor legendákat kedvelő része természetesen nem hisz abban, hogy betegségben halt meg a „nevető pápa”, hanem a Szentszék belső maffiája végzett vele), csak II. János Pál lehetett volna céltáblája a sajtónak vagy egy-egy tréfás kedvű fiatalembernek. A lengyel egyházfő – aki maga is profi módon kezelte a sajtót – átvezette az egyházat a XXI. századba, abba a korba, ahol többek között az internet hatására olyan vélemények is napvilágot láthatnak, amelyeket korábban egy sajtótermék sem közölt volna le. A pápától ugyanis már nem kell félni. Az azonban bizonyos, hogy XVI. Benedek – elődje példáját követve – nem lesz hajlandó lemondani a legfontosabbról, hogy az emberek közé menjen. Az egyház korábban elképzelhetetlen modernizálódáson ment keresztül az elmúlt években anélkül, hogy veszített volna céltudatosságán vagy akár patináján. II. János Pál pápa alatt kezdődött a vatikáni internetszerver kiépítése, amely azóta óriásivá nőtt. A hatnyelvű vatikáni honlapon azonnal meg lehet találni a szentatya kinyilatkoztatásait (latinul), le lehet tölteni az aktuális programok tervezetét, barangolni lehet a Vatikáni Múzeumban, s még a titkos levéltár is megnyílik a látogató előtt. Látszik rajta, hogy profi munka, s nem csak a modern kor kihívására való kényszerű válasz. Ahogy az volt az előző pápa által kiadott CD is, amelyen a hagyományos imákat és énekeket a mai kornak megfelelő dobalappal látták el. Diszkóban hallgatni az Ave Mariát? Ami korábban szentségsértőnek tűnt, nem más, mint a fiatalok nyelvén való igehirdetés.
XVI. Benedeknek fel van adva a lecke, ha folytatni akarja az újítást, és nem akar eltérni az evangéliumtól. Elődjével ellentétben ugyanis ő nem a hidegháború cseppet sem mókás világában vezeti az egyházat, hanem 2004-től kezdve, a hisztérikus ezredelőn. 1978-ban a két hatalmi tömb között választani nem kívánó, ám rettentő nyomásnak kitett Szentszék vezetőjét sokkal inkább tartották politikusnak, mint vallási vezetőnek. Manapság az emberek egy része a katolikus egyház vezetőjeként tekint rá, egy csoportjuk viszont inkább sztárt lát benne. Ez is a modern világhoz tartozik. A pápa szinte minden megnyilatkozásának különös jelentőséget tulajdonít a sajtó, amelyet ilyen vagy olyan oldalról értelmeznek. Jelentősége van annak, melyik focicsapatnak szurkol az egyházfő, milyen autót vezet (a neki ajándékozott Enzo sportkocsit nemrég adta el kétszeres áron), milyen televíziót néz, hol szabatja a ruháit, miközben az általa mondott nyilatkozatok lényege sokszor elsikkad, esetenként elhallgatják. Jellemző a sajtó hozzáállása is. A kölni ifjúsági világtalálkozón megsimogatott s állítólag meggyógyult rákos kisfiú esetét egy pillanat alatt felkapják, de akár másnap cikket írnak a Vatikán titkos machinációiról, amellyel leplezi a paloták alatt elrejtett időgépet.
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péter újabb árulót talált!
