Dél-amerikai fordulat

Washington és a multinacionális vállalatok „legszörnyűbb rémálma” nyerte a választásokat a világ egyik legszegényebb országában. A hatalmas erőt mutató, politikusnak fiatal ajmara indián Evo Morales nagyobb különbséggel győzött a bolíviai elnökválasztásokon, mint ahogyan azt a felmérések jósolták. Ellenfele, a Harvard Egyetemet végzett, hazájába amerikai feleséggel hazatérő Jorge Quiroga elismerte vereségét, és ezzel az ideológiailag évtizedekig „alvó” dél-amerikai kontinens olyan fordulatot vett, amely az ország jelentőségén messze túlterjeszkedő hatást gyakorolhat az egész világra. Latin-Amerikában a nyolcvanas és a kilencvenes években mindenütt a helyi „Bokros-csomagok” taroltak, vagyis az ottani vezetők elfogadták a neoliberális „szabad kereskedelem”, az úgynevezett washingtoni egyetértés elvét és gyakorlatát, ami a Nemzetközi Valutaalap receptjeinek hű követését jelentette. Így a belföldi vagyon nagy része külföldi óriásvállalatok kezébe került, a lakosság szegénysége pedig nőtt. Nem egy latin-amerikai ország a csőd szélére került, a középosztály a nyomornegyedek viskóinak ajtaján kopogtatott. Sőt a kontinens egykor leggazdagabb országának, Argentínának a gazdasága összeomlott. Aki ma Latin-Amerikában nem jó helyen – a kontinens túlnyomó részén – dicséri a „neoliberalizmust” vagy a „szabad kereskedelem” áldásait, az jobb, ha menekülőutat hagy magának. Aki pedig a washingtoni modellt félredobva keres kiutat a válságból, azt amerikai kormánykörökben és a globális üzleti világban azonnal „baloldali populistának” bélyegzik. Mint a peronista Nestor Kirchnert, aki elődei neoliberális dogmáival szembemenetelve Argentínát kiemelte a mocsárból, adóssága nagy részének kifizetését pedig megtagadta. Ma az argentin gazdaság, röpke néhány évvel reménytelennek látszó csődje után, évi tíz százalékkal erősödik, a Buenos Aires-i kormány államháztartása pedig – szemben a neoliberális Gyurcsány-kormány iszonyt ébresztő deficitjével – többletet mutat.
A latin-amerikai országokon végigsöprő anti-neoliberális fordulat Venezuelától a Tűzföldig most igen veszélyes „erősítést” kapott. Ugyanis Evo Morales – aki talán egyesek bánatára úgy élte túl gyermekéveit, hogy a távolsági buszokból kihajított banán- és narancshéjakat szedte össze „ebédre” – azt ígérte az őt megválasztó indiánoknak, hogy visszaállamosítja az irdatlan földgázkészleteket hasznosító multikat, és legalizálja az országban több évszázada rágott kókanövények termesztését. Legyen szabad annak is a kereskedelme, vethetnénk közbe ironikusan. Az érintettek máris megfenyegették Bolíviát azzal, hogy kivonják befektetéseiket. Amitől a nincstelen indiánok a jelek szerint nem ijedtek meg. Attól sem, hogy Washington Moralest egyebek mellett „narkóterroristának” nevezte – minden bizonyíték híján, írta a brit Independent. A vádaskodás valódi oka minden bizonnyal az is lehet, hogy Morales az Egyesült Államok kormányának orra alá oly sok borsot törő venezuelai elnököt, Hugo Chávezt jó barátjának nevezte. Morales győzelme után most szerte a világon a neoliberalizmus pártján álló és az azt ellenző tábor feszült figyelemmel szemléli, mit tesz majd Morales. Ha sikeres lesz, az őshonos vezető nemcsak a Mexikóban a jövő évben esedékes választásokat befolyásolhatja a hatalmon lévő neoliberális, Amerika-barát Vicente Fox elnök kárára, de ezen túlmenően hatalmas lendületet adhat azon erőknek, amelyek úgy érzik: a neoliberalizmus valójában messze nem szabad kereskedelme helyett van alternatíva. Mégpedig az, hogy az állam jóval nagyobb szerepvállalásával korlátozza a multinacionális vállalatok kizárólag önérdekű tevékenységét.