Napi sajtószemle

The New York Times

A héten a Nemzeti stratégia az iraki győzelemhez címmel az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács által megjelentetett dokumentum nem elemző jelentés, nem politikai nyilatkozat, hanem a régi „szöveg” – írja az Egyesült Államok vezető lapja. A dokumentum olyan laposságokat hangoztat, minthogy „az iraki győzelem lényegbevágó az amerikai érdekek szempontjából”, és hogy „a kudarc nem alternatíva”. A dokumentum egyszerűen kínos, de fontos teszt a médiának. A Bush-kormány még mindig azt hiszi, hogy a számok és a tények maszatolásával valahová eljut, és hogy a nagyközönség nem fogja elszámoltatni. „Az újságírók felelőssége ennek az ellenkezőjét bizonyítani”, írja a lap, és azonnal hozzá is fog az általa kitűzött feladat elvégzéséhez. A dokumentum például sikernek állítja be, hogy Irakban az olajtermelés a 2003-as napi 1,58 millió tonnáról 2004-re napi 2,25 millió tonna átlagra növekedett, amivel csak az a baj, hogy Irak inváziója előtt, alatt és után az olajipart gyakorlatilag lezárták. Irak jelenlegi olajtermelése nem érte el a háború előtti szintet. Sőt az elmúlt évben csökkent a termelés. De a dokumentum másban sem mond igazat. Azt írja: „Fallúdzsa, Nadzsaf és Szamara az ellenség kezében volt. Ma ezek a városok az iraki kormány kezében vannak.” Csakhogy Nadzsaf sohasem volt az „ellenség” kezében, „ha ez azon embereket jelenti, akikkel jelenleg harcban állunk”. Nadzsaf rövid időn át Moktada al-Szadr hadserege kezében volt. Az Egyesült Államok korábban fogadkozott, hogy a mahdi milíciát elpusztítja, de az ma éppoly erős, mint korábban, és al-Szadr az iraki politikai királycsinálójává vált. Akkor pedig milyen győzelemről beszélünk?