Párizs a strandon

2005. 12. 15. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Csak egy kis szikra kellett, hogy felrobbanjon a békés ausztrál idill. Míg a helyi lakosok a strandon koktélokat iszogatva várják a karácsonyt, néhány libanoni származású fiatal megtámad két vízi mentőt. Ezelőtt négy évvel a 21 millió ausztrál állampolgár közül 162 ezren vallották magukat libanoni származásúnak, amely még az egy százalékot sem teszi ki. A cronullai tengerpart lakói azonban sokkal többnek érzik ezt a számot, mivel az ő hagyományosan fehér lakóövezetük környékére egyre-másra telepszenek be a mozlim vallású, főként libanoni származású emberek. Az ottaniak szerint ez az eset előbb vagy utóbb mindenképp bekövetkezett volna, csak a nagyvilág számára Ausztrália nem épp az erőszakos összecsapások hazájaként ismeretes. Emlékezhetünk a 2000-es olimpia békéjére és elképesztő gazdagságára. A mostani események miatt úgy tűnik, mindez csak a látszat, és az ötödik kontinens semmivel sem jár előrébb a multikulturális társadalom kialakításában, mint Európa vagy Amerika.
Ahogy Franciaországban, így most Ausztráliában sem politikai vagy gazdasági indíttatású eseményről van szó. Szakértők valószínűsítik, hogy nem állnak a háttérben neonáci szervezetek, amelyek szándékosan robbantották ki az etnikai konfliktust. Ennek ellenére persze profitálnak az eseményekből, hiszen az Australian című napilap kimutatása szerint a Stormfront nevű, a fehér faj felsőbbrendűségét hirdető amerikai honlap ausztrál beszélgetővonala az elmúlt napokban 40 ezer kíváncsit vonzott magához. A téma pedig a cronullai „háború”. A hozzászólók közül többen úgy vélik – és remélik –, hogy a most elindult folyamat nem áll meg, és a végén meg fogják „tisztítani” az ötödik kontinenst, ahonnan „deportálják” a libanoniakat. Akiktől félnek a fehérek.
Az érme másik oldalán persze szintén a félelem van. A libanoniak érdekvédelmi szervezetének vezetője szerint az arab-ausztráloknak rasszizmussal, kizsákmányolással, megfélemlítéssel kell szembenézniük évek óta, és ez a helyzet a mostani eseményekkel csak tovább romlik. Ez pedig azért érdekes, mert Ausztrália – amely hagyományosan befogadó állam – számos kisebb-nagyobb etnikai csoport hazája. Britek és írek adják a lakosság felét, de óriási görög, olasz és kínai közösségek is élnek itt. James Jupp, az Ausztrál Nemzeti Egyetem Bevándorló és Multikulturális Tanulmányok Központjának vezetője úgy véli, a libanoniakról egyszerűen megfeledkezett az ország vezetése. „A kínaiakról, vietnamiakról, a görögökről és a zsidókról gondoskodott a kormány, róluk azonban nem” – nyilatkozta az Australiannek Jupp. Elmondta, iskolázottsági szintjük és ebből fakadóan munkalehetőségeik az országos átlag alatt vannak, s „valódi gettóhelyzetben” vannak. Fadi Rahman, egy iszlám kulturális központ vezetője rámutatott egy másik identitási problémára, nevezetesen a fiatalok saját gyökereik helyett találtak maguknak egy amerikai változatot. A libanoni származású gyerekek ugyanis az amerikai fekete rapzenészekhez hasonlatos ruhát hordanak, óriási aranyláncokat aggatnak magukra, úgy fésülik a hajukat és úgy beszélnek, mint ők. Az amerikai rapszámok nagy része épp arról szól, hogy a gettóban élő feketéket hogyan nyomja el a fehér többség.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.