Csak egy kis szikra kellett, hogy felrobbanjon a békés ausztrál idill. Míg a helyi lakosok a strandon koktélokat iszogatva várják a karácsonyt, néhány libanoni származású fiatal megtámad két vízi mentőt. Ezelőtt négy évvel a 21 millió ausztrál állampolgár közül 162 ezren vallották magukat libanoni származásúnak, amely még az egy százalékot sem teszi ki. A cronullai tengerpart lakói azonban sokkal többnek érzik ezt a számot, mivel az ő hagyományosan fehér lakóövezetük környékére egyre-másra telepszenek be a mozlim vallású, főként libanoni származású emberek. Az ottaniak szerint ez az eset előbb vagy utóbb mindenképp bekövetkezett volna, csak a nagyvilág számára Ausztrália nem épp az erőszakos összecsapások hazájaként ismeretes. Emlékezhetünk a 2000-es olimpia békéjére és elképesztő gazdagságára. A mostani események miatt úgy tűnik, mindez csak a látszat, és az ötödik kontinens semmivel sem jár előrébb a multikulturális társadalom kialakításában, mint Európa vagy Amerika.
Ahogy Franciaországban, így most Ausztráliában sem politikai vagy gazdasági indíttatású eseményről van szó. Szakértők valószínűsítik, hogy nem állnak a háttérben neonáci szervezetek, amelyek szándékosan robbantották ki az etnikai konfliktust. Ennek ellenére persze profitálnak az eseményekből, hiszen az Australian című napilap kimutatása szerint a Stormfront nevű, a fehér faj felsőbbrendűségét hirdető amerikai honlap ausztrál beszélgetővonala az elmúlt napokban 40 ezer kíváncsit vonzott magához. A téma pedig a cronullai „háború”. A hozzászólók közül többen úgy vélik – és remélik –, hogy a most elindult folyamat nem áll meg, és a végén meg fogják „tisztítani” az ötödik kontinenst, ahonnan „deportálják” a libanoniakat. Akiktől félnek a fehérek.
Az érme másik oldalán persze szintén a félelem van. A libanoniak érdekvédelmi szervezetének vezetője szerint az arab-ausztráloknak rasszizmussal, kizsákmányolással, megfélemlítéssel kell szembenézniük évek óta, és ez a helyzet a mostani eseményekkel csak tovább romlik. Ez pedig azért érdekes, mert Ausztrália – amely hagyományosan befogadó állam – számos kisebb-nagyobb etnikai csoport hazája. Britek és írek adják a lakosság felét, de óriási görög, olasz és kínai közösségek is élnek itt. James Jupp, az Ausztrál Nemzeti Egyetem Bevándorló és Multikulturális Tanulmányok Központjának vezetője úgy véli, a libanoniakról egyszerűen megfeledkezett az ország vezetése. „A kínaiakról, vietnamiakról, a görögökről és a zsidókról gondoskodott a kormány, róluk azonban nem” – nyilatkozta az Australiannek Jupp. Elmondta, iskolázottsági szintjük és ebből fakadóan munkalehetőségeik az országos átlag alatt vannak, s „valódi gettóhelyzetben” vannak. Fadi Rahman, egy iszlám kulturális központ vezetője rámutatott egy másik identitási problémára, nevezetesen a fiatalok saját gyökereik helyett találtak maguknak egy amerikai változatot. A libanoni származású gyerekek ugyanis az amerikai fekete rapzenészekhez hasonlatos ruhát hordanak, óriási aranyláncokat aggatnak magukra, úgy fésülik a hajukat és úgy beszélnek, mint ők. Az amerikai rapszámok nagy része épp arról szól, hogy a gettóban élő feketéket hogyan nyomja el a fehér többség.
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péter újabb árulót talált!
