Dél-amerikai pénzügyi szolidaritás

Argentína tavaly újraválasztott elnöke, Néstor Kirchner nemrég közölte a Nemzetközi Valutaalappal, hogy országa egy összegben rója le utolsó tartozásait – megközelítőleg tízmilliárd dollárt – a nemzetközi pénzszervezetnek.

Emlékezetes válság alakult ki Argentínában 2001 decemberében. Akkor az ország tetemes méretű – csaknem százötvenmilliárd dolláros – külső tartozásai indították el azt a láncreakciót, amely az úgynevezett argentin leértékelési válságban tetőzött: korlátozni kellett a készpénzfizetéseket, hogy ne omoljon össze a pénzügyi rendszer. A válsággal kétes értékű és egyedülálló világrekordot is beállított a dél-amerikai hatalom: 15 nap alatt három államelnök váltotta egymást. Alig több mint négy év alatt az utóbbi két elnök, de főleg Néstor Kirchner szigorú és takarékos gazdaságpolitikájával rendbe hozta a zilált gazdaságot, kifizette az adósság többségét.
A venezuelai pénzügyminiszter egy hete csak megerősítette azt, amiben Hugo Chávez és Néstor Kirchner már tavaly decemberben megállapodott: Venezuela bármilyen argentin állampapír felvásárlásával hozzájárul, hogy Argentína megszabaduljon a nemzetközi pénzszervezetek feltételeitől. Nelson Merentes kijelentette: „Támogatjuk pénzügyileg a testvéri országokat, de nekünk semmi közünk a Nemzetközi Valutaalaphoz, mert mi nem szabunk gazdasági és politikai feltételeket partnereinknek.” A venezuelai bejelentés itt még nem ért véget. Chávez pénzügyminisztere előrebocsátotta, hogy Venezuela egy erős tőkepiac létrehozásán fáradozik, hogy a térség országai úgy tudjanak majd gazdálkodni forrásaikkal, hogy ne kelljen a nagy nemzetközi pénzügyi központokra szorulniuk. Az intézmény központja lehet a venezuelai, a brazil vagy akár az argentin főváros, amelynek két feladata lenne: befektetési szerepet látna el, illetve fejlesztési bankként biztosítaná a közvetlen befektetéseket.