Az Észak-Ukrajnában fekvő csernobili atomerőmű negyedik blokkja 1986. április 26-án felrobbant. A reaktorban egy rosszul megtervezett kísérletet hajtottak végre, az üzemviteli és biztonsági előírásokat pedig teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. A hibák következményeként a reaktorban gőz-, majd gázrobbanás következett be. A tönkrement épületből a radioaktív anyagok egy héten keresztül jutottak a környezetbe, és az égő grafit miatt felszálló levegővel több kilométer magasra jutottak. A szél a radioaktív anyagokat nagy területen szétszórta, csaknem az egész északi féltekén ki lehetett mutatni a káros sugárzás jelenlétét.
Magyarországot április 29-én érte el a radioaktív felhő, amelynek elvonulását néhol csapadék is kísérte, emiatt az országon belül is jelentős eltérések voltak tapasztalhatók a szennyezettségben. Hazánkban a legszennyezettebb területek az Észak-Dunántúl és a főváros környéke. A szakértők a nukleáris energia történetének legnagyobb katasztrófájaként tartják számon a Csernobilban történteket. – Tudtam, hogy valami történt az atomerőműben, de velem egyetemben senki nem törődött az esettel – emlékezik vissza Szergej Mirnyi, aki 1986-ban még vegyészként dolgozott. Az ukrán szakember ma már hazánkban él, a Közép-európai Egyetemen végez kutatásokat, valamint több könyvet is írt a csernobili katasztrófa utóhatásairól. – Mivel annak idején kiképzést szereztem a sugárzások felmérésének módszereiről, a baleset után két és fél hónappal Csernobilban éppen egy ilyen sugárzásfelmérő egységet irányítottam. A Csernobiltól harminc kilométerre fekvő területeken végeztünk ellenőrzéseket. Ebbe a körzetbe esett az úgynevezett vörös erdő is, amely a káros sugárzás miatt teljesen kihalt. Tíz évvel később azonban arra kellett rádöbbennem, hogy a tudomány egyáltalán nem használta fel a katasztrófa sújtotta területeken szerzett tapasztalatainkat, ismereteinket. Ekkor kezdtem el mélyrehatóbban foglalkozni a témával, az utóbbi tíz évben különböző aspektusokból vizsgálom a csernobili katasztrófát és utóhatásait – mondta az ukrán szakértő, akinek néhány héten belül jelenik meg újabb munkája.
A baleset következtében 31 ember vesztette életét akut sugárbetegség vagy égési sérülések miatt. A radioaktív sugárzásnak leginkább az erőmű dolgozói, a tűzoltók és az erőmű megtisztítását végző, úgynevezett likvidátorok voltak kitéve. – A csernobili likvidátorok a katasztrófa legsúlyosabban érintett áldozatai, ez kétségtelen. De ez nemcsak a káros sugárzás mértékére vonatkozik, hanem arra is, hogy a társadalom nem szívesen fogadta vissza őket munkájuk végezte után. Az emberek attól tartottak, hogy őket is megfertőzik – hangsúlyozta Szergej Mirnyi, aki szerint a szennyezett területeken élők nem annyira a radioaktív sugárzás, mint inkább a szegénység és az elhagyatottság áldozatai, hiszen ezeket a földrészeket teljesen magukra hagyták a katasztrófa után, több ezer embert pedig evakuáltak a helyszínről.
A környékbeli lakosságot érő sugárterhelés egészségügyi hatásai még nem teljesen tisztázottak, különböző vélemények születtek arról, mennyire okolható Csernobil az ott kialakult szokatlan betegségek miatt. A legszennyezettebb területeken például kimutatható a gyermekkori pajzsmirigy-megbetegedések gyakoriságának növekedése. Ukrajnában 1986 előtt a gyermekkori pajzsmirigyrák gyakorisága évente öt eset volt, 1997-ben 73. A konferencián bemutatott brit dokumentumfilm az Egészségügyi Világszervezet kutatócsoportjának Fehéroroszországban (az ország negyedét beszennyezte a radioaktivitás – A szerk.) végzett felméréseire hivatkozva megerősítette azt a tényt, hogy az Ukrajnával szomszédos országban is több gyermek pajzsmirigy-megbetegedése volt tapasztalható a csernobili robbanás után. (A hirosimai atomrobbanást követően is megfigyelhető volt ez a jelenség.)
A rendezvény utolsó napján Sarlós Gábor public relations szakember, illetve Sükösd Miklós, a CEU politikatudományokkal foglalkozó professzora arra hívták fel a figyelmet, hogy a szovjet hatóságok Csernobilt követő titokzatos hallgatása, és a lakosság az esetről rendkívül későn történő tájékoztatása három évvel ezelőtt megismétlődött Pakson. 2003 áprilisában a paksi atomerőmű fűtőelemei tisztításkor meghibásodtak, a környezetbe radioaktív elemek kerülhettek. A közvéleményt azonban csak tíz nappal az eset után tájékoztatták erről.
origo.hu
Ennyibe kerül a Velencei-tó az idén
