A bonyolult műtét miatt orvosai hetekre ágyba parancsolták, ezért Castro a pártfőtitkári, az államfői és a hadsereg-parancsnoki tisztséget ideiglenesen átadta öcscsének, a 75 éves Raúl Castrónak. A tervek szerint teljes felépülése több hétig tart, így egészen decemberig el kellett halasztani születésnapjának hivatalos megünneplését, holott augusztus 13-án tölti be nyolcvanadik életévét. 47 esztendő alatt hasonló eset még nem fordult elő. Váratlan helyzet ugyan nem először teszi próbára Fidel Castro kubai szigetkommunizmusának szilárdságát, de ezúttal az egyáltalán nem karizmatikus öccse, a védelmi miniszter Raúl hozza meg a döntéseket.
A szigeten egyébként döbbent csend fogadta a hírt, a telefonvonalak viszont azonnal felforrósodtak, mert a kubai lakosság és a nem a szigeten élő rokonok azonnal meg akarták tárgyalni az eseményt. A sokat tapasztalt és szenvedett helyi kubai ellenzékiek meglepetéssel, de óvatosan fogadták a bejelentést. A túlparton, az alig 150 kilométerre fekvő Florida állam legnagyobb városában, Miamiban viszont ünnepeltek a kubai emigránsok, mert szerintük Castrónak ez az állapota már a demokrácia helyreállításának kezdete. Elsőnek a januárban, Havannában létrehozott „jó tengelyének” két tagja szólalt meg. Evo Morales, Bolívia elnöke minél hamarabbi gyógyulást kívánt a szövetségesének, a venezuelai elnök, Hugo Chávez pedig hosszú életet kívánt a „latin-amerikai szabadság bajnokának”.
Fidel Castro kommunista forradalmának 1959. január 3-i győzelme után hamar szembekerült az északi szomszéddal, ezért John F. Kennedy elnök 1962 februárjában elrendelte a teljes gazdasági embargót a sziget ellen. George Bush amerikai elnök 2004 nyarán még úgy vélte, elég tovább szigorítani az embargón, hogy másodszori megválasztásának egyik ütőkártyája legyen a magát megadó Kuba. Csalatkoznia kellett, mert előbb Venezuela, majd a végre megtalált kubai olajlelőhely felfedezése után Kína sietett Castro segítségére, és lépett a néhai Szovjetunió helyébe. Az embargó csődöt mondott, és a latin-amerikai szakértők egyöntetűen állítják, hogy Kubával kapcsolatban az amerikai külügyminisztériumban nincs se rövid, se középtávú elképzelés.
Fidel Castro már régen készült az utódlás megoldására, és elemzők szerint több lehetséges forgatókönyvet készítettek Kubában erre az esetre. Az egyik jelölt öccse, Raúl, aki mindenképpen kollektív vezetés támogatására szorulna. Vele szemben a fiatal és energikus külügyminiszter, Felipe Pérez-Roque, a „táliboknak” nevezett irányzat vezetője lenne az esélyes, aki az elmúlt néhány hónapban fontos tisztségekbe ültette megbízható embereit. A szigeten egyelőre a diktatúra három pillére tartja markában a lakosságot: a hadsereg, a pártapparátus és a titkosszolgálatok.
Castro július 26-án, a Moncada laktanya megtámadásának 53. évfordulóján mondott ötórás beszédében tréfásan már célzott rá, hogy „azok a szomszédok ott, északon csak ne nyugtalankodjanak, nem akarom százéves koromig betölteni tisztségeimet”. Fidel szerint a CIA több száz merényletét élte túl vagy előzte meg, és egy éve a róla írt egyik könyv bemutatóján arra a kérdésre, mit tart életében a legnagyobb sikernek, tömören így válaszolt: „Azt, hogy életben vagyok”. Castro hosszú regnálása során egyedülálló világrekordot ért el: George W. Bush már a tizedik észak-amerikai elnök, akit túl akar élni. Az elmúlás ellen azonban még a legnagyobb diktátorok sem találtak orvosságot.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
