Bár a havannai utcák továbbra is nyugodtak, a háttérben magasabb fokozatra kapcsolt az elnyomógépezet. Telefonon zaklatják a közismert ellenzékieket, házkutatásokat tartanak, és megfélemlítő kijelentéseket tesznek, megszakítják a magánszemélyek közötti telefonbeszélgetéseket, ha bizonyos tiltott szavakat ejtenek ki, és külföldiekkel nem, vagy csak korlátozva beszélhetnek. Már az első napon mozgósították a biztonsági szervezetet, valamint a tartalékosokat, és fegyvereket osztottak szét közöttük. Ebben a tevékenységben irányító szerepet kapnak a rettegett forradalmi védelmi bizottságok, amelyeknek alszervezetei még a lakótömböket is ellenőrzésük alatt tartják. Az Újságírók Határok Nélkül nemzetközi szervezet tiltakozott, amiért több tagja nem utazhat a szigetre, hogy a helyszínről tudósítson a legfrissebb eseményekről, mert a hatóságok közölték velük: 21 napig tart, amíg elkészül egy belépővízum. A kubai ellenzékiek egyöntetűen elutasítják az Egyesült Államok beavatkozási kísérleteit, és óva intenek a feszültség keltésétől, nehogy kirobbanjon az erőszak, ezért mindenkitől nyugalmat kérnek a szigeten. A Kubában élő Oswaldo Payá, a „Varela-terv”, az ún. kubai átmenet kidolgozója ellenben bátorította a spanyol kormányt, hogy határozottabban támogassa. Mind a brazil, mind a kubai kormány – a Bolíviában hivatalos úton tartózkodó Carlos Lage alelnök – cáfolta azt a brazil lapértesülést, hogy Castro mostani műtétjére rosszindulatú daganat miatt került sor. Elemzők szerint ortodoxok és reformerek egyaránt alkotják a még hétfőn kijelölt hattagú kollektív vezetést, amit Fidel valószínűleg már régen tervezett. Ez a tény egyértelműen az átmenet kezdetére utal, de arra is, hogy Fidel fontosabb szempontnak tekintette a rendszer fennmaradását az utód személyénél. Hétfő óta egyikük sem jelent meg a nyilvánosság előtt.
A 75 éves Raúl a kubai alkotmány értelmében helyettese és utódja. Egyöntetű róla a vélemény, hogy Fideltől eltérően két lábon áll a földön, és szervezői tehetsége nélkül Fidel nem tudott volna ilyen sokáig hatalmon maradni. A hadsereg és a párt lelke, a szovjet tábor széthullása után ő irányította a „különleges időszak” félénk nyitását, ekkor terjedt el híres mondata: „A babbal ellentétben az ágyút nem lehet megenni.”
Az 54 éves Carlos Lage, a politikai bizottság tagja, a kommunista párt alelnöke az új vezetésben mint a második erős ember Raúl után – az országban ő „a gazdaság cárja” – az egyik legfontosabb posztot kapta: neki kell megújítania az ország energiaellátását. Utána következik a 41 éves Felipe Pérez Roque külügyminiszter. Pérez Roque 21 éves korától hét éven át személyi titkárként dolgozott Fidel mellett, és 1999-ben nevezték ki a kubai diplomácia élére. Egyike azon kevés politikusnak, aki a nyilvánosság előtt beszélhetett az utódlásról. Az a feladata, hogy Lagéval és a Kubai Központi Bank elnökével, Francisco Soberónnal együtt felügyelje a forradalom szociális kiadásait.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
