Che, a turisztikai vonzerő

Bolíviában élelmes kis- és középvállalkozók új idegenforgalmi vonzerőt találtak: már utazási irodák serege dolgozik a 800 kilométer hosszú Che útja nevű új programútvonalon. Az ötletet és a bátorítást magától a tavaly decemberben megválasztott bolíviai államfőtől, Evo Moralestől kapták, aki januári beiktatása után kiakasztotta a nyughatatlan szakállas forradalmár óriási portréját az elnöki palota homlokzatára.

A kis- és középvállalkozók (akiknek többsége korántsem baloldali) meglepő rátermettséggel vetették bele magukat a szervezésbe, mivel felismerték a kedvező lehetőséget a globalizációellenes mozgalmak jelképeiben. A programszervezők három fő (környezetvédő) attrakciót kínálnak azoknak, akiket érdekel az asztmás világforradalmár utolsó kalandja. A leendő turisták és a hatvanas évek nosztalgiájára vágyó baloldali zarándokok gyalogos túrán, lovon és terepjárón is megtehetik a kiválasztott útszakaszt egészen a végállomásig, La Higueráig, ahol a katonák kivégezték az elfogott Che Guevarát. Garantált az élmény eredetisége, mert a környék negyven év alatt alig, vagy egyáltalán nem változott. Az Amerika-közi Fejlesztési Bank eddig 436 ezer dollárt folyósított a szállások és múzeumok berendezésére, de a szervezők – érdekes módon – nem akarnak tömeges turizmust. Ez rossz emlékeket idézne ugyanis az egykori szemtanúkban.
Az ötlet felkeltette a világ érdeklődését is, gyűjtik az emléktárgyakat, adatokat és a dokumentumokat, hogy hitelesen mutassák be például azt a cellát, ahol Régis Debrayt, a küldetésben ugyancsak részt vevő kommunista újságírót, filozófust tartották fogva. A tervek szerint azt a szállodai szobát is berendezik, ahol Che utolsó szeretője, a kubai kémnő, Haydee Tamara Bunke, más néven „a gerilla Tania” lakott, mielőtt felfedte volna Che Guevarának igazi kilétét. Guevara 1967. október 9-én halt meg, tehát bőven van még idő az útvonal felavatásáig. Ha megéri, maga Fidel Castro gondoskodhat a beharangozásról. A néhány napja súlyos belső vérzés miatt megműtött agg diktátor ugyanis július végén díszvendégként vett részt az argentínai Córdobában, a Mercosur tagállamainak csúcstalálkozóján, Che Guevara gyermekkorának színhelyétől nem messze. A merényletektől tartó Fidel Castro, aki emiatt évekig nem mozdult ki a szigetországból, a venezuelai államfővel, Hugo Chávezzel együtt talán utoljára látogatott el Alta Graciába, hogy lerója kései tiszteletét egykori harcostársának.
Az argentin születésű kommunista Che Guevara a kubai Castro testvérpárral együtt tervezte meg, harcolta végig és irányította a kubai forradalmat. Bár kommunista meggyőződése miatt taktikai okokból háttérben kellett maradnia, mindvégig döntő szerepet játszott az úgynevezett szakállas parancsnokokkal együtt, akiket Castro aztán egytől egyig eltávolított a közvetlen hatalom közeléből. Utolsónak a nyughatatlan Che maradt, aki hamisítatlan baloldali karriert futott be. Az orvos végzettségű „comandante” már a győzelem előtt a Kubai Nemzeti Bank kinevezett elnöke, aztán Castro börtönparancsnoknak tette meg – ő felelt az első halálos ítéletek végrehajtásáért –, majd gazdasági posztokat kapott.
Ernesto Guevara 1965-ben lemondott minden tisztségéről, és balul sikerült angolai, guineai és kongói kalandja után Bolíviába ment, hogy az egész amerikai földrészre kiterjessze az ott kirobbantandó forradalmat. Che Guevara azonban itt tévedett az úgynevezett „forradalmi fókuszok” megteremtésének elméletével: a lakosság nem állt mellé, Castro pedig sorsára hagyta, és nem mentette ki, mint korábban annyiszor, így a bekerített csoportnak nem volt esélye a túlélésre.
A fizetőképes baloldali zarándokok talán valamennyi útvonalat végigjárják, de azt is biztosra vehetjük, hogy Fidel Castro halála esetén Kuba nem vár negyven évet ilyen utak létrehozásával. Raúl Castro szervezte meg a kubai idegenforgalmat a szovjet tábor összeomlása után, és a hadsereg tartja ellenőrzése alatt ezt az ágazatot, amelynek ő az egyik vezetője.