Nagyon elrontottak valamit Mexikóban. Július másodikán tartották az elnökválasztásokat, az ország történetében a legszorosabb eredménnyel, és azóta folyamatosan mélyül a szakadék a két párt között, sőt az egymással szemben álló felek között. Felipe Calderón mindössze 0,58 százalékkal győzött – ő Vicente Fox távozó elnök pártjának, a PAN-nak utódjelöltje –, vagyis 244 ezer szavazattal többet ért el, de az ellenzéki PRD vezetője, Andrés Manuel López Obrador ezt vitatja. A helyzet, ha latinos sajátosságokkal is, de a kijevi „narancsos” forradalomra emlékeztet.
A virtuális vesztes tiltakozásul híveivel elfoglalta a főváros legforgalmasabb útvonalát és főterét, hogy még nagyobb nyomatékot adjon követelésének. Sőt minden héten újabb és újabb tiltakozó akciót jelentett be. López Obrador figyelmeztette a külföldet is, hogy egyáltalán nem zajlott rendben a választás. Előbb a The New York Timesban követelte, hogy nemzetközi segítséggel számolják újra a szavazatokat, majd a francia konzervatív Le Monde-nak adott interjújában figyelmeztette az egész mexikói kormánypárti gépezetet. Eszerint, ha szeptember 6-án mégis elnöknek merik nyilvánítani Felipe Calderónt, az alkotmány 39. cikkelye értelmében a népnek joga van megváltoztatni az államformát.
A távozó Fox elnök és utódjelöltje, akárcsak a választási bíróság visszautasította a szavazatok újraszámlálását, és csak abba ment bele, hogy a jelenlegi feszültségek megelőzésére majd kétfordulóssá teszik a következő választást. Calderón kormányzásra készül, Fox elnök pedig azt közölte a német sajtó képviselőivel, hogy csak a főváros egy részén tiltakoznak, az egész országban nyugalom honol. Ehhez képest a dél-mexikói Oaxaca állam egészében már három hónapja halottakat is követelő heves sztrájkok zajlanak, a vele szomszédos Chiapasban is patthelyzet alakult ki a múlt heti választások után, és már egy harmadik államban is számítani kell a két táborra szakadásra, mert októberben Tabasco államban is választást tartanak.
Az Amnesty International főleg az Oaxaca államban kialakult helyzet miatt intett nyugalomra, akárcsak a francia történész Jean Meyer, aki szerint nagy baj, hogy a szemben álló felek már felégettek maguk mögött minden hidat. A történész azért bírálja Obradort, mert a választási sikerhez számos tulajdonsága megvan ugyan, de hiányzik belőle a türelem és a játékszabályok betartásának erénye a PRD előző elnökével, Cuauhtémoc Cárdenasszal ellentétben. A történész szerint nincs forradalmi helyzet, de könynyen az új héják és gerilla testvéreik kezébe kerülhet az események irányítása, ha mégis megtartják a mexikói függetlenség kikiáltásának napján a díszszemlét, és előtte nem fegyverzik le a provokátorokat.
A kormány foytatja a harcot az indokolatlan áremelésekkel szemben














