Milyen jövője lehet az önkormányzati választás után a főváros gazdálkodásának a kormány egyelőre még nem hivatalos konvergenciaprogramja, illetve a Gyurcsány-csomag megszorító intézkedéseinek tükrében?
– Nincs jövője, ha minden marad a régiben. Budapest jelenlegi vezetői ugyanis nincsenek tisztában a helyzet komolyságával, felkészültségüket és gazdálkodási képességüket is kétségbe vonom. Csak hónapokra képesek felmérni a helyzetet, és elsősorban a pártérdekű választási szempontokra figyelnek. Olyannyira október elsejét helyezik előtérbe, hogy az már nem is érdekli őket, mi történik október 2-án. A fővárosi illetékesek 500 vagy 600, de legfeljebb 700 millió forintra becsülték az első Gyurcsány-csomagból az önkormányzatra háruló terheket. Nagyságrendnyi tévedés! A város többletkiadásai legalább hat-hét milliárd forintra rúgnak majd. Eddig senki nem beszélt arról, hogy az önkormányzatnál, a BKV-nál, az intézményeknél mit jelent az energiaárak és az áfa emelése.
– Nem azért lett kegyvesztett többek között, mert azt mondták önre, hogy ül a pénzen?
– Valóban, 1998-ban és 1999-ben még volt pénzünk: a főváros befektetésállománya megközelítette a 120 milliárd forintot, és egy ezzel nagyjából arányos adósságállománya volt. Ekkora tartalék hosszú távon nem tartható, de az is nyilvánvaló, hogy az önkormányzat nettó adóssága a következő években elérheti a 200 milliárd forintot. Az előre nem látható nehézségek kezelésére mindenképpen szükség van legalább 40 milliárdos tartalékkeretre, azonban már ennyi sincs. Adósságunk a kamatok nélküli kimutatás szerint jelenleg 173 milliárd forint, csakhogy ezt még 255 forint/euró átváltási aránnyal számolták ki. A deviza- és a forinthitelek esetében kamatemelkedéssel kell számolni, miközben a napi működést szolgáló ágazatok, az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a szociálpolitika, a gyermekvédelem, a budapesti városrehabilitáció egészen 2013-ig nulla forinttal szerepel a fejlesztési, felújítási rovatban. Már többször elmondtam, 2006 a padlássöprés éve: eltűnnek a megtakarítások, elapadnak a pénzügyi források. Ez hazug politika.
– Pedig a főpolgármester rendre sok százmilliárdos fejlesztésről, az úgynevezett Podmaniczky-programról beszél. Mennyire komolyak ezek az ígéretek?
– Silány politikai blöff valamennyi. A mai napig nincs tisztázva, hogy a Podmaniczky-program, amely nem tételes fejlesztési csomag, milyen összefüggésben van a főváros érvényben lévő hétéves fejlesztési tervével. Kérdéses a kormány naponta változó elképzeléseihez, a Nemzeti fejlesztési tervhez való viszonya is. Demszky terve nem más, mint lufi, amely még nagyobb lesz, ha ehhez hozzáveszem, hogy a fent említett hétéves tervből egy tollvonással kihúztak 173 milliárd forintnyi fejlesztést. A magukat felelősnek tartó vezetők kérdésemre erre azt válaszolták, hogy a kihúzott tételeket majd uniós forrásból fogják elvégezni. Fogalmuk sincs arról, hogy az uniós beruházások utólagos finanszírozásúak? Egy-egy projektnél általában 30-40 százaléknyi önrészt kell felmutatni, erre a fővárosnak nyilvánvalóan nincsen forrása.
– Mindenki arról beszél, hogy a közlekedési társaságot át kell szervezni. Ön szerint mi lehet a megoldás?
– A BKV-nál alapvetően egy szocialista nagyvállalat működési zavaraival állunk szemben. A főváros vezetőinek elsőrendű felelőssége, hogy egy évtizede képtelenek átalakítani a finanszírozást. Ez idő alatt kétszer sikerült megegyezni a kormányokkal a jelenleg 60 milliárd forintot meghaladó adósságállomány átvállalásáról, amely azonban a rendszeres hitelfelvételek miatt mindig újratermelődik. A BKV-nak három finanszírozója van: az utas, a főváros és a magyar állam. Az önkormányzat a jövőben még kevesebbet tud adni mint eddig, így vagy az állami hozzájárulást kell megemelni, vagy pedig a főváros pénzügyi mozgásterét bővíteni, de ne legyen illúziója senkinek: ez adóemelést jelent.
– Mi a véleménye a Combino-botrányról?
– Ha a Combino villamosokat megjáratják a próbapályán, nem sürgetik a gyártót, és a Siemens nem megy bele abba, hogy ezt megtegye, akkor ezek a gyermeteg hibák nem jönnek elő.
– Ezek szerint egyetért az ellenzékkel abban, hogy a BKV politikai nyomásra tett szakmai engedményeket?
– Egyértelműen politikai nyomásra utaló jeleket látok. Amikor korábban a Siemensszel tárgyaltunk a beszerzésről, Demszky naponta sürgetett, hogy mielőbb kössünk velük kompromisszumot. Én azt mondtam: ez a közpénznek a magánzsebbe juttatását jelenti, nem lehet. A sürgetés mögött az a szándék húzódott, hogy a villamosoknak még a választások előtt futniuk kell. Amúgy semmi bajom azzal, ha valaki azt akarja, hogy a választásokra valami működőképes legyen, a politikusoknak a választót meg kell győzniük. Csakhogy ez nem mehet a közpénz rovására, nem lehet hazudni, és szakmailag teljesíthetetlen forgatókönyvet írni.
– Demszky Gábor a nyilvánosság előtt egyre idegesebb, az újságírókat támadja, lapunknak pedig azt mondta: akármit tesznek, ő így is, úgyis nyerni fog…
– Ilyen arrogáns, önelégült megnyilvánulása korábban is volt Demszkynek, én sohasem díjaztam.
– A Budapesten induló jelöltek ismeretében továbbra is fenntartja azt a véleményét, hogy mindegy, ki lesz a főpolgármester, csak Demszky ne?
– Igen, mert a fővárosban megcsontosodott a politikai szerkezet, és ennek megváltoztatására a jelenlegi főpolgármesterrel nincs esély. Demszky fontos kérdésekben nemegyszer arra hivatkozik, hogy azért nem lehet valamit megtenni, mert a szocialistákkal van egy koalícióban. Pontosan azért kell váltani, mert személyesen ő tartja fenn ezt a rendszert. Mindig a hatalom felelőssége, hogy igazat mondjon, a választók előtt tárja föl az igazságot. Amíg ezt nem teszi meg, addig nekem elsőrendű feladatom, hogy protestszavazással ellene voksoljak. Nem titok, október elsején osztottan fogok szavazni, vagyis másképpen döntök a főpolgármester-jelölt személyéről mint a pártlistáról.
– Tarlós István, a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és számos civil szervezet által támogatott független főpolgármester-jelölt úgy nyilatkozott: amennyiben megválasztják, pénzügyi kérdésekben mindenképpen kikéri az ön tanácsát. Mi a szándéka?
– A politikai paletta pillanatnyi állása a fővárosban képviselői szerepet számomra nem tesz lehetővé, pedig nem került volna nagy erőfeszítésembe, hogy felkerüljek a Fidesz vagy az MDF listájára. Politikailag azonban nem kívánok közösséget vállalni velük. Ami viszont a szakmát illeti, meg lehet találni a tisztességes munka feltételeit. E téren a MIÉP-től az MSZP-ig bárkivel hajlandó vagyok együttműködni.
– Mit szól ahhoz, hogy Budapest jogkörökkel rendelkező vezetői, élükön Demszky Gáborral a Nyitott városháza nevű programjuk részeként bevallottan közpénzből kampányolnak?
– Korábban még létezett egyfajta vezetői etika, amelybe ez egyszerűen nem férhetett bele. Itt van például a Liberálisok Háza. Ingyen, közterületen, ahol ráadásul még vendéglátó-ipari tevékenységet is folytatnak. A korrumpálódás, a vezetői korrumpálódás és vele együtt a közgondolkodás korrumpálódásának folyamata nagyon tisztán levezethető. Mint mondtam, korábban ilyen nem történhetett meg, majd mégis megtörtént, de letagadták. Most viszont már ott tartunk, hogy szemrebbenés nélkül bevallják: amit tesznek, az jogszerűtlen. A Nyitott városháza programot, egy azonos tartalmú munkát három részre bontottak, megkerülve a közbeszerzési értékhatár követelményét. Mindennek nincs következménye, és azért elfogadhatatlan az ilyen vezetői magatartás, mert a közgondolkodás romlásához vezet. Számos szakmai okon vagy pártpolitikai ellentéten túl, én alapvetően emiatt bizonyultam idegen testnek a városvezetés szervezetében.
origo.hu
Orbán Viktor: Régi és kínzó adósságát teljesítette Magyarország
