Tanácsos úr, mi az érzése, milyen döntést hoznak a külügyminiszterek?
– Az a véleményem, hogy a külügyminiszterek tanácsának a segélyezés újraindítása mellett kell döntenie, és a segélyt éppen úgy kell folyósítania, mint ahogyan tette a Hamász megválasztása előtt. Ha nem így döntenek, akkor maga a Palesztin Hatóság is összeomolhat. Tizenhárom éven át dolgoztunk azon, hogy életben tartsuk ezt az intézményt. Hatalmas pénzeket költöttek a békefolyamat fenntartására. Így azután nem volna logikus, hogy Európa cserbenhagyja a Palesztin Hatóságot. (A külügyminiszteri tanács e beszélgetés napján kiadott közleményében nem szólt arról, hogy folytatja-e a segélyezést, vagy sem. – L. I.)
– Véleményét tiszteletben tartva nekem mégis úgy tűnik, hogy Európa politikusai – és a hangsúly a politikusokon van – egyre inkább elfogadják az amerikai kormány álláspontját a palesztinokkal kapcsolatban.
– Én inkább azt mondanám, hogy az európai politikusok saját álláspontjuktól idegenedtek el, ami azt mutatja, hogy milyen gyengék az európai kormányok Washingtonnal szemben. Márpedig az Európai Uniónak ki kellene dolgoznia a saját álláspontját. Az Egyesült Államok úgy döntött, hogy elutasítja a megválasztott palesztin kormányt, ugyanezt tette az Európai Unió is. Miért is állította le az EU a Palesztin Hatóság finanszírozását? Mert az új palesztin kormány nem ismeri el az izraeli kormányt; mert a demokratikusan megválasztott új palesztin Hamász-kormány – a nemzetközi közösség követelésével szemben – nem hajlandó elismerni a korábbi megállapodásokat; nem hajlandó elismerni Izrael jogát a létezésre, és nem hajlandó tovább folytatni a „béketárgyalásokat”. E pontok miatt állította le az Egyesült Államok és Brüsszel a Palesztin Hatóság anyagi támogatását.
– Hadd idézzek a Financial Times egy minapi cikkéből. Hangsúlyozom, e globális neoliberális brit lapot még nem vádolták antiszemitizmussal. Azt írta, hogy az Egyesült Államok és Izrael gyakorolt nyomást az Európai Unióra, hogy vegye fel a Hamászt a „terrorista szervezetek” listájára. Miként tud egy olyan kis ország, mint Izrael nyomást gyakorolni egy több mint 400 milliós közösségre?
– Úgy van, ahogy a lap írja. Brüsszel néhány nappal az után tette fel a „terrorista szervezetek” listájára a Hamászt, hogy a volt izraeli külügyminiszter, Szilvan Salom idelátogatott, és megparancsolta – hangsúlyozom, megparancsolta – az Európai Uniónak, hogy a Hamászt vegye fel a terrorszervezetek listájára. Tudja, 2001. szeptember 11-e után a nyugati világ kezdte öszszekeverni Bin Laden mozgalmát a Hezbollahhal és a Hamásszal. Attól kezdve minden „iszlám” mozgalom „terroristának” tűnt. A Hamász egyáltalában nem olyan, mint az Al-Kaida. Az Al-Kaida terrorcselekményeket hajt végre külföldön. Nem küzd megszállók ellen, és nem képvisel nemzeti mozgalmat, hanem terroristák nemzetközi szervezete.
– Néhány nappal ezelőtt a független brit Independent című lapban Patrick Cockburn így kezdte lapjának küldött tudósítását: „Gáza haldoklik.” Az Independent nem igazán az a lap, amely túlzásairól ismert. Hogyan érzi magát ön e nép képviselőjeként, amikor a nyugati világ politikusai gyakorlatilag mindezt szinte teljes közönnyel szemlélik?
– Ez a kérdés folyamatosan sokkol bennünket. Hogyan lehet az például, hogy a nemzetközi közösség, az Európai Unió – amely a rafahi határátkelőhelyet működteti, és ellenőrzi a karni átkelőhelyet – elfogadja, hogy Gáza népe csak Rafahnál kelhet át? Az okokat az EU akaratának hiányában és az Egyesült Államokban működő Izrael-lobbi nyomásában kell keresni.
– Mire gondol, amikor hetente hallja az Európai Unió vezető politikusait fennhangon hivatkozni az unió „közös értékeire” – noha ugyanezek a politikusok némák akkor, amikor Izrael megtiltja a gázai halászoknak, hogy bárkáikkal kissé távolabb menjenek a partoktól, oda, ahol halat is foghatnak?
– Olvassa el az Amnesty International emberjogi szervezet jelentéseit. Olvassa el a Human Rights Watch, az Emberi Jogőr jelentéseit. Az ENSZ szervezeteinek jelentéseit. Vagy a Világbank jelentését a Gázai övezet gazdasági helyzetéről, amely szerint a térség ketyegő bomba. A felsorolt jelentésekben azt olvashatja, hogy Izrael mindenfajta emberi jogot lábbal tipor Gázában. Mint ahogyan most tette Dél-Libanonban. Nagyon szomorúak vagyunk, hogy a nemzetközi közösség elhagyott bennünket. Nagyon helyes azt a kérdést feltenni, vajon az Európai Unió miért nem tesz többet. Hogy miért csukják be a szemüket, amikor Izrael bűnöket követ el a palesztin nép ellen? Miközben naponta beszélnek Iránról és Szudánról.
– Az Egyesült Államok a legjelentéktelenebb ENSZ-határozatok be nem tartása esetén is hatalmas botrányt kavar, és az ilyen eseteket akár „megelőző” támadás igazolására is felhasználja a neki nem tetsző országok ellen. Vajon önök miért nem hangoztatják naponta, hogy Izrael nem hajtja végre az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967-ben hozott 242. határozatát, vagyis azt, hogy Izrael adja vissza az összes megszállt arab területet?
– Dehogynem hangoztatjuk. Mindennap. Pontosan a 242-es határozat alapján kezdtük meg az 1991-es madridi konferenciát, és a 242-es határozat alapján írtuk alá Izraellel az 1993-as elvi megállapodást. Azonkívül ez a határozat minden Izraellel folytatott tárgyalás alapja. Tehát hangoztatjuk. Sőt maga az ENSZ is ezt teszi több mint 39 éve. A kérdés tehát inkább az, hogy miért nincs politikai akarat arra, hogy rákényszerítsék Izraelt e határozat végrehajtására. Sajnos ezt a világot az Egyesült Államok vezeti. Az Egyesült Államok most Dárfúrba akar küldeni nemzetközi erőket. Mi 39 éve kérjük, hogy küldjenek nemzetközi erőket Gázába. Csakhogy azt az Egyesült Államok és Izrael megakadályozza.
– Tanácsos úr, miért tűnnek a palesztin vezetők olyan naivnak egyesek szemében, hogy azt hiszik, bármiféle tárgyalás Izraellel valóban elvezet a palesztin állam létrehozásához, amikor Izraelnek esze ágában sincs ehhez hozzájárulni?
– Nem, nem hiszem, hogy naivak lennénk. És nem is egy soha be nem teljesülő álomról van szó. Nézze meg a történelmet. A palesztin állam valóság lesz, mint ahogyan eddig a világtörténelemben minden megszállt nép elérte függetlenségét. A Római Birodalomból mi lett? Törökország több mint ötszáz éven át uralkodott a Közel-Keleten. Az Egyesült Királyság több mint ötszáz éven át uralta a világot. Eddig minden birodalom összeomlott. Az Egyesült Államok birodalma most esik szét. Izrael sem uralkodhat egy másik nép fölött. Nem lehet 350 millió arabot megalázni. Nem lehet egymilliárd muzulmánt megalázni mindennap a megszállással, és azt remélni, hogy ez a megszállás örökké fennmarad. Az izraeliek pontosan tudják, hogy megteremtjük a palesztin államot. És abban is biztos vagyok, hogy egy éven belül kikiáltjuk a palesztin államot…
– Ön ezzel szenzációs bejelentést tett.
– Márpedig proklamáljuk egy éven belül a palesztin államot, ahogyan az „útiterv” előírja. Az Arab Liga igyekszik most feléleszteni az arab békekezdeményezést, amelyet 2002-ben ismertettek Bejrútban, és amely a kapcsolatok normalizálását javasolja az arab világ és Izrael között. Izrael most fél. Fél a libanoni katonai vereség után. A Közel-Kelet legerősebb katonai gépezetét legyőzte háromezer harcos. Vagyis Izrael rájött: a katonai alternatíva nem megoldás számára. De visszatérve a proklamációra: nem fogjuk egyoldalúan kikiáltani a palesztin államot, hiszen már 1988-ban megtettük Algériában. Az nem vezetett semmire. Mint ahogyan Izrael egyoldalú kivonulása Gázából sem vezetett semmire. És a libanoni háború sem. Vagyis Izraelnek tárgyalnia kell a palesztinokkal. Izraelben már arról ír a sajtó is, hogy vissza kell térni az útitervhez. Olmert izraeli miniszterelnök is kijelentette, hogy hajlandó találkozni Abbász palesztin elnökkel, amint a foglyul ejtett izraeli katona kiszabadul. Európában is elmozdulás látható. Vagyis mindenütt változás tapasztalható, és ez ahhoz vezet, hogy kölcsönös megegyezéssel kikiáltsuk a palesztin államot ideiglenes határokon belül. Természetesen az ideiglenes határok nem kielégítők számunkra. A végleges határokról, Jeruzsálem státusáról, a menekültekről kell tárgyalnunk. Kikiáltjuk a palesztin államot az izraeliek által felhúzott falakon belül, mert most ez a tényleges határ. Majd pedig tárgyalunk a végleges határokról.
– Miért követeli a „nemzetközi közösség”, hogy a Hamász-kormány ismerje el Izrael jogát a létezésre, amikor ilyen koncepció egyszerűen nem létezik a nemzetközi jogban? És melyik Izrael létezési jogát kellene elismerni? Amelyik egyebek között Ciszjordániát is megszállva tartja?
– Ez az Európai Unió ellentmondásos állásfoglalása. A közösség elfogadja az izraeliek három, korábban általam már említett feltételét. Vagyis nem az unió vagy Washington, hanem Izrael három feltételét. Abban teljesen igaza van, hogy egy állam létezési jogának elismerését a nemzetközi jog nem ismeri. Mikor kérték arra például a belga szocialista pártot, hogy ismerje el India, Hollandia vagy Franciaország létezését? Van egy Palesztin Hatóság. Van egy Palesztin Felszabadítási Szervezet, amely már 1993-ban elismerte Izrael jogát a létezésre. És a PFSZ ennek az alapján tárgyal Izraellel. De Izrael soha nem ismerte el a palesztin állam jogát a létezésre. Az EU-nak mindig feltesszük a kérdést: miért nem követeli Izraeltől, hogy ismerje el a palesztin állam jogát a létezésre? Különben is, Izrael tárgyalópartnere, a PFSZ elismeri Izrael létjogosultságát. Akkor miért ragaszkodnak ahhoz, hogy egy általuk terroristának nevezett szervezet ugyanezt tegye? Ami szintén nagyon fontos: a Hamász mindenfajta erőszakról lemondott az 1967-es határokon kívül, vagyis Izrael területén. Ezt a Hamász be is tartotta. Másfél éve egyetlen merényletet sem hajtott végre Izrael területén.
– Elégedett az arab államoktól kapott segítséggel?
– Igen. Meg vagyunk elégedve. Az arab államok egy része a történelem folyamán alkalmanként ugyan magára hagyta a palesztin felszabadítási mozgalmat. Sőt még harcolt is ellene. De nem szabad elfelejteni, hogy a hivatalos arab támogatásnak köszönhetően tartják napirenden a palesztinkérdést.
– Az arab „utca embere” szerint miért foglalták el az amerikaiak Irakot?
– Hogy Izraelnek segítsenek. Irak húsz éven át a Nyugat legjobb barátja volt. Majd egyik napról a másikra a legnagyobb ellenségévé vált. A Közel-Keleten igen sok diktatúra van, amellyel az Egyesült Államoknak kitűnő a kapcsolata. Vajon miért éppen az iraki rendszert kellett megdöntenie? Mert az egyetlen katonai hatalom volt, amelytől Izrael tartott. És az iraki katonai erő elpusztításával Izrael katonailag uralni tudja a Közel-Keletet. Most már akadálytalanul hajthatja végre háborús bűncselekményeit palesztin és libanoni polgárok ellen.
origo.hu
Szijjártó Péter: A háborúpártiak végső támadást indítottak az új realitás ellen
