Milyen okból nem találta elég szigorúnak az Európai Szocialista Párt döntését, hogy Robert Fico szlovák kormányfő pártját, a Smert tíz hónapra felfüggeszti?
– Ennek van előzménye is. Amikor Fico kormányának megalakítása után egy nappal megérkezett Strasbourgba, mindenki, akivel találkozott, megkérte, hogy gondolja át még egyszer koalíciójának összetételét. Akkorra már az Európai Parlamentben a képviselők mindegyike megkapta a „Ján Slota öszszest”, vagyis hogy mivel szeretne Budapestre jönni és mit szeretne tenni a magyarokkal. Ezt ő otthon sikertörténetként adta el úgy, hogy elmondta: mindenkivel találkozott, fogadták – csak a bírálatokat hallgatta el. Pontosan erre alapozva tartottam fontosnak, hogy emlékeztessem az elnökséget a Fico-típusú kommunikációra a megbeszélésen. A Smert az ülésen a párt elnökhelyettese képviselte. Tartottam tőle, hogy a tíz hónapi felfüggesztés után is sikertörténetként adják el a történteket. Ez így is lett. Bauer Edit, a Magyar Koalíció Pártja delegáltja mondta, hogy még vége sem volt az ülésnek, máris az állítólagos sikertörténet „jött le” minden szlovák sajtóorgánumban. Pontosabban az, hogy Fico pártja nem vesz majd részt az európai szocialisták ülésein. Nem mintha eddig részt vett volna. Én azt kértem, hogy az általunk megfogalmazott felfüggesztő nyilatkozatban legyen benne: mikor térünk vissza a Smer tagságának kérdésére. Akkor, ha megváltozik a koalíció összetétele és kikerül belőle a Szlovák Nemzeti Párt (SNS), és akkor, ha az SNS éléről elkerül Ján Slota, a koalíciós szerződés aláírója. Valamint legyenek benne a további feltételek.
– Mi volt az oka annak, hogy korábban egy, szintén a határon túli magyarokat érintő ügyben – az erdélyi Babes–Bolyai magyar egyetem kérdésében – úgy tűnt sokaknak, hogy akkor nem a „héják”, hanem a „galambok” közé tartozik? Akkor a néppárti EP-képviselőktől Tabajdi Csabáig, az ön delegációvezetőjéig, sokan támadták, amiért – mint a lapokban is olvasható volt – túlságosan „elégedetten” nyilatkozott az egyetemi viszonyokról, valamint hogy optimista benyomásai közreadásával a vádak szerint ártott a romániai országjelentésnek.
– Ennek is vannak előzményei. Pécsett végeztem egyetemet, amely együttműködik a Babes–Bolyai egyetemmel. Az ottani egyik tanárom, aki tanít a Babes–Bolyain, megkért, menjek el vele. A román rektor előkészített ugyanis egy megbeszélést, hogy mi történjék a „bolognai folyamattal”. Minél több EP-képviselőt akartak meghívni, és a rektor nekem is küldött egyet. Ennek az egész látogatásnak tehát semmi köze nem volt az országjelentéshez. A sajtót nem is értesítettem erről. Egy kolozsvári laptól megkérdeztek, hogy mit tapasztaltam. Én elmondtam, hogy nekem mit mondtak. Megemlítettem, hogy nincs magyar arcképcsarnok. Másnap pedig az jelent meg, hogy én csak ezt kifogásoltam. Hadd tegyem hozzá, hogy a nagyapám alapította az egyetem botanikai tanszékét, ezért szívemen viselem a kolozsvári egyetem sorsát.
– A Népszabadság szerint a kitört vitának lényegében az ön és Tabajdi között húzódó ellentét az oka. Ez igaz?
– Nézze, én mindig külügyekkel foglalkoztam, őt pedig erősen érdekli a határon túli magyarság ügye. Talán ez a területátlépés lehetett az oka a nézeteltérésnek, de azt meg kell mondani, hogy azóta sok víz lefolyt a Dunán, és a lényeges kérdésekben egyetértünk.
– Hogyan érintette, hogy az Európai Bizottság végső romániai országjelentésében a „magyar” szó semmilyen összefüggésben nem szerepelt?
– Bizottsági forrásból hallottam, hogy az a rengeteg levél, amellyel Ollie Rehn bővítési biztost bombázták az egyetem, a kisebbségi törvény, a székelyföldi autonómia ügyében, épp az ellenkező hatást keltette. Rehn e-mail fiókja olyannyira eltömődött, hogy teljesen le kellett cserélnie. Sokkal hatékonyabb lehetett volna, ha tárgyalnak vele.
– Fejlett demokráciákban – például az Egyesült Államokban – bevett szokás, hogy az elnöknek vagy törvényhozóknak nyomásgyakorlás céljából elektronikus levelek tízezreit küldik.
– Igen, de Románia nem az Egyesült Államokhoz, hanem az Európai Unióhoz akar csatlakozni. És nyilvánvalóan az ön figyelmét sem kerülte el, hogy ameddig Bulgáriát liberális koalíció vezette, az volt az éltanuló, és míg Bukarestben Adrian Nastase volt a miniszterelnök addig Romániában „semmi nem működött”, le voltak maradva, és jósolták hosszú évtizedekig, nem lesznek az unió tagjai. Abban a pillanatban, amikor 2004 decemberében Romániában, 2005 júliusában pedig Bulgáriában sor került a választásokra, a dolog megfordult. Vagyis azóta, hogy szocialista miniszterelnöke van Bulgáriának, semmi nem működik – csak a maffia, a szervezett bűnözés, a korrupció. Ehhez képest Románia – ahol semmi nem változott, csak a liberális Calin Popescu-Tariceanu lett az ország miniszterelnöke – egyből „éltanuló” lett: az igazságügyi reform „zajlik”, a korrupció az egyik napról a másikra megszűnt (noha a mentalitás nem változott). Vagyis Ollie Rehn, a kevés liberális biztosok egyike úgy tudja megmutatni, ő liberális, hogy saját liberálisainak kedvez.
– Frakciójának közleménye szerint 10-én és 11-én egy delegáció tagjaként Brüsszelben tárgyalt észak-koreai képviselőkkel. Ugyanakkor Szent-Iványi István liberális képviselő asszisztense a brüsszeli tudósítóknak is elérhetővé tett levelében kétségét fejezte ki, hogy önt látta volna az EP és az Észak-Korea vegyes bizottság ülésén. Akkor ott volt vagy nem volt ott?
– Magyar részről az egyetlen európai képviselő voltam, aki tavaly az EP vegyes bizottságával Észak-Koreába utazott. Ennek a látogatásnak most került sor a viszonzására. De ennek a bizottságnak nem vagyok a tagja. Viszont a találkozó résztvevőinek vacsorájára meghívtak. E vacsorára azok kaptak meghívót – függetlenül attól, hogy a vegyes bizottság tagjai voltak-e vagy sem –, akik ellátogattak Észak-Koreába, és ott ugyanúgy tárgyaltunk. Vagyis a fent említett asszisztens nyilvánvalóan tévedett.
– Miért olyan veszélyes, ha Észak-Korea felrobbant egy egy kilotonnás atombombát akkor, amikor Phenjanban tudhatják, ha sikerül is eljuttatniuk a szomszédba – mondjuk Dél-Koreába – azt az fegyvert, akkor retorzióképpen forró gázzá változtatják az egész országot. Ilyen tudatlan lenne vezetőjük?
– Kim Dzsong Il kiszámíthatatlan. Eddig mindenki azt hitte, csak fenyegetődzik azzal, hogy atomhatalom. A hatoldalú tárgyalásokon mindig azt akarja, hogy az Egyesült Államok vele szemben oldja fel az összes szankciót…
– Szerintük meg az amerikaiak nem tartják be az 1994 októberi „Megegyezéses keretszerződést”…
– Szerintük az amerikaiak az égvilágon semmit nem tartanak be és azt látom, hogy Kim Dzsong Il fel akarja rakni magát a térképre, de az amerikaiak nem veszik komolyan…
– Pont ellenkezőleg: hatalmas sokként érte Washingtont – és a térséget – a robbantás…
– A térségben már azért ledobtak egy atombombát…
– Az amerikaiak Japánra…
– Csakhogy ez a térség pontosan ezért nagyon is tudja, hogy mit jelent egy atombomba veszélye. Egyébként amíg az észak-koreaiak elálltak az atomsorompó-egyezménytől, a térség többi országa betartja. A kínaiak eddig mindig segítették Észak-Koreát. A dél-koreaiak kialakítottak egy közös ipari zónát, ahol munkahelyet teremtenek az északiaknak. A kínaiak azért rettegnek, hogy az Egyesült Államok nehogy véletlenül olyan befolyásra tegyen szert a régióban és attól, hogy a két ország egyesülése esetén a két Koreát elválasztó vonalon állomásozó amerikai csapatok egy pillanat alatt felmennek a kínai határhoz. Vagyis a kínaiak szeretnék fenntartani a status quót, amit az atombomba felrobbantása alaposan megváltoztatott.
– Nem találja furcsának, hogy az észak-koreai kísérleti robbantás miatt magát agyonaggódó világ nem esik kétségbe akkor, amikor az atomsorompó-egyezményen szintén kívül lévő India és Pakisztán nemegyszer már majdnem egymásnak esett, atomarzenálját felhasználva a vitatott kasmíri területek miatt?
– Az Egyesült Államok azért elég „morcosan” viselkedett Újdelhivel, amikor az kifejlesztette az atombombáit, de azután azt mondta, hogy demokratikus országról van szó. Pakisztánról most már ugyanezt mondják, noha arra mindenki emlékszik, hogy Musarraf elnök katonai puccsal került hatalomra. És persze az Egyesült Államoknak az afganisztáni hadjárattal kapcsolatban szüksége van, hogy Pakisztán inkább az ő oldalán legyen, mint másén.
– Utolsó mondatával nehéz nem egyetérteni. Végül az egész unió hasznára vonatkozó kérdés: beszélgetésünk előtti napon a Financial Times egy felmérés adatait ismertette, amelyek szerint a brit vállalatok csúcsvezetőinek többsége szerint az Európai Uniónak kevesebb haszna van, mint kára. Főként a brüsszeli túlszabályozottságot kárhoztatták, és jónak látnák, ha London újratárgyalna a királyság és az unió kapcsolatait. Mennyire osztja e vállalatvezetők véleményét?
– Minden országban a politikusokat a jó döntéseket a sajátjaiknak, a rosszakat Brüsszelének tulajdonítják. Vagyis a fájdalmas döntések „az unió elvárásai”. Az egyszerű lakosokban pedig…
– Most a jól tájékozott vállalati csúcsvezetőkről van szó…
– Abban teljesen igazuk van, hogy az EU túl van szabályozva. Igen. Az egészet újra kellene tárgyalni és új alapokra helyezni, így egyszerűsítenék az egész szabályzatdzsungelt. De fordítsuk le, mit lát egy magyar vállalatvezető vagy vállalkozó mindebből? Ha Brüszszelben elmegy egy étterembe, vagy van vécé, vagy nincs. Vagy a sajátjukból hozzák a kávét, vagy a szomszédos vendéglőből. Ehhez képest, ha Magyarországon akarnak nyitni egy vendéglátó-ipari „egységet”, az ÁNTSZ „lelövi” a vállalkozót, ha nincs külön férfivécé, női vécé, személyzeti vécé, hideg- és melegmosogató, zöld, piros és sárga mosogató. Ha valami hiányzik, nem engedik megnyitni, mert az unió ezt így szabályozza. Az új tagországok ezeket a szabályokat betartják, a régiek meg fütyülnek rájuk.
origo.hu
Ki a Soros-ügynök Magyar Péter képviselői között? - megkérdeztük a diszkópolitikust!
