Tavaly júliusban, most megjelenő könyve írása közben, lapunknak adott interjújában egyebek között azt mondta az utódállamokról: „A viszonyok átláthatatlanok… Ugyanis az emberek manipulációjára szánt pénzt rejtett módon osztják el. Így azután a pénzt elosztó manipulátorok számára az átlátszóság igen veszélyes, és küzdenek is ellene. A brüsszeli ellenőrzés pedig igen alacsony szintű. Gyenge.” A területfejlesztésért felelős magyar miniszternek, Lamperth Mónikának az uniós pénzek pártbarát elosztásáról kiszivárgott beszéde igencsak aktuálissá teszi azt, amit akkor mondott. Azóta derűlátóbb lett?
– Nem lettem optimistább. Vannak, akik szeretnének változtatni, de vannak, akik elvesztik bátorságukat, és feladják. Aggaszt, hogy az unió részéről némi közömbösséget tapasztalok. Holott érdekelnie kellene őket, hogy kikkel működnek együtt és kiknek adják a pénzeket. Sajnos szakadék választja el azt, amit Brüsszelben mondanak, attól, amit a valóságban tesznek. Az is jellemző – és most nem akarok nevet mondani –, hogy a Szófiában dolgozó EU-delegációba egy olyan bolgár politikusnőt neveztek ki, akit hazájában igen korrupt embernek ismernek. Nem értem, hogy miként működhetünk együtt ilyen emberekkel. Erre csak két magyarázat lehet. Az egyik az, hogy egyesek az unióban is korruptak, vagy nagyon naivak vagyunk. De ezt a „naivitást” csak egy bizonyos szintig tudom elfogadni, vagyis elhinni. Az Európai Unióban sajnos nincs hatékony kiszűrési folyamat.
– Azt is mondta korábban, hogy az uniót nem igazán érdekli a kelet-közép-európai országok gyors fejlődése. Ezt az állítását is fenntartja, és ha igen, vádja közvetlen megfigyelésen alapul vagy szóbeszéden?
– Hiányzik az erős civil társadalom, az átláthatóság, a jó törvények, a jól működő parlament. Az alapoknál kellene kezdeni. Ha utakat és hidakat építünk azokkal, akik korruptak és akiknek személyes érdekük az építkezés, akkor ezzel nem segítünk egy országot. Vagyis a pénzek nagy részét roszszul költjük el, illetőleg nem megfelelő projektekre. Vagy pedig nem megfelelő emberek valósítják meg ezeket a projekteket. Miközben olyan kitűnő emberek, akik jól vezethetnék az országot, külföldre kényszerülnek. És egyre többen veszítik el hitüket a demokráciában, és mind kevesebb választónak van kedve szavazni. Súlyos kérdés, hogy az emberek mennyi ideig tűrik el a társadalom megosztottságát győztesekre és vesztesekre; hogy mennyi ideig tűrik el megaláztatottságukat és nyomorukat. Hiszen mindenkinek van tűréshatára. Lehet, hogy a robbanás öt év múlva következik be, de lehet, hogy sokkal előbb. Annyi bizonyos, hogy kormányozhatatlan folyamatok játszódnak majd le. Amit mondok, az természetesen nem csak Bulgáriára vonatkozik.
Amit egyre inkább észreveszek az egész térségben, az az, hogy mind a Bush-kormány, mind pedig Moszkva egyre nagyobb mértékben „járja át” ezeket a rendszereket, és egyre inkább befolyásolja őket, mert nem szereti, ha demokratikus rendszerek veszik körbe, és persze olajat, valamint földgázt akar ott eladni. Ami a térséget szorító harapófogó másik szárát, vagyis az amerikaiakat illeti, nézze meg, hogy az ott működő neoliberális szervezeteik az interneten is olvashatóan, tehát nyíltan bevallják, hogy Kelet-Európát irányítani akarják. Mint a Balkán Tröszt, amely a Német Marshall Alapítványból, az USAID-ből és a Charles Stuart Mott alapítványból áll. Az interneten azt is látni lehet, hogy – mint például a Német Marshall Alapítvány – ezek a szervezetek tele vannak tapasztalt hírszerzőkkel. Vajon miért kellenek hírszerzők ahhoz, hogy Kelet-Európában „erősítsék a demokráciát”? Azt is hallani lehet, hogy az amerikai hadsereg szegényített uránt használó fegyvereket kíván elhelyezni e térségben, mert így akarja „segíteni” a kelet-közép-európai katonaságot. Holott egyszerűen hosszabb távon meg akarnak szabadulni a szennyező hadianyaguktól. Hangsúlyozom, ezt „hallani” lehet, és még nem megerősített tény. Az viszont már jelentésekben olvasható, hogy e fegyverek használata miatt milyen súlyos a szennyezettség Irakban, Afganisztánban, Szerbiában, Boszniában és Koszovóban. Azt pedig tudjuk, hogy a fertőzöttség több millió évig is megmarad, és azt is, hogy a sugárfertőzés terjed. De nem akarok messzire elkalandozni. A lényeg az, hogy az amerikaiaknak és az oroszoknak egymással e térségben is ellentétes érdekeik vannak, viszont abban azonosak, hogy a demokrácia gyenge maradjon. Nem véletlen tehát, hogy az amerikaiaknak – akár az oroszoknak – a kedvelt partnerei a volt kommunisták. Ezért néznek ki ott úgy az emberi jogok.
– Bulgáriában is van már amerikai katonai támaszpont, ugye?
– Igen. Ahogyan Romániában is. Mert a Bush-kormány politikájának középpontjában álló Közel-Kelethez akarnak közelebb lenni. A neoliberálisok nem csak a Coca-Colával akarnak jelen lenni a térségben. Az amerikaiak Koszovóban is kiépítették hatalmas katonai támaszpontjukat.
– Az Európai Uniónak mi lenne az érdeke?
– Az, hogy Közép- és Kelet-Európa erős legyen. E helyett mit teszünk? A nem megfelelő emberekkel működünk együtt. Nem is értem. Annyi bajról hallunk e térségből. Néha az ember felteszi magának a kérdést, hogy meg tudunk-e birkózni ennyi problémával.
– Ön szerint Románia és Bulgária érett az uniós csatlakozásra?
– Már korábban tagoknak kellett volna lenniük. Minden eltelt évvel csak nehezebbé válik a helyzet. A demokratikus potenciál egyre gyengébb lesz. A maffia és a gyanús üzletekben részt vevők egyre nagyobb hatalommal bírnak. Az idő nem nekünk dolgozik. És ha nem változtatunk munkamódszerünkön, akkor aláássuk éppen azt, amire törekszünk. Vagyis Európa egyesítését.
origo.hu
Köcsögök, elküldtem őket a k.rva anyjukba, Dunába lökném az összeset - ez Magyar Péter véleménye a sajtóról
