Világos beszéd

Sólyom László köztársasági elnök tegnap este hét óra után néhány perccel egy rövid beszédével kijelölte az utat az Országgyűlés számára, és – amennyiben a képviselők nem értenek a szóból – hetekre-hónapokra muníciót adott a Kossuth téri tüntetőknek. Az eredményekre való feszült várakozás hangsúlyos pillanatában elmondott rövid és világos beszédben az államfő kifejtette, hogy a miniszterelnök folyamatosan kitért az alapkérdés tisztázása elől, a megtisztulás elmaradt, az országszerte kialakuló békés tüntetések jogos felháborodásból születtek, és az emberek egészséges erkölcsi érzékét bizonyították.
Sólyom mondataiban még sok elemeznivaló van – minden bizonnyal meg is tesszük ezt a következő napokban –, de a lényeg az utolsó mondatokban van: „Most az Országgyűlésnek van cselekvési lehetősége. A kormány az Országgyűlésnek felelős. Az Országgyűlés dönt a miniszterelnök személyéről. Az Országgyűlés helyreállíthatja a szükséges társadalmi bizalmat. A megoldás kulcsa a parlamenti többség kezében van.”
A rendkívül kemény beszéd után még a politikai elemzők is csak emésztgették a hallottakat, amikor jönni kezdtek az eredmények, és a választási térképen narancsszínűvé vált az ország. Amikor ezeket a sorokat írom, minden megyében a Fidesz– KDNP vezetett, több helyen abszolút többséget szerezve. Emlékeztetőül: az előző önkormányzati választáson tizenhat-három arányban nyert az MSZP–SZDSZ-koalíció! A földindulásszerű győzelem a megyei jogú városok polgármester-választásán is új helyzetet teremtett, 1990 óta liberális bástyáknak számító városok (Békéscsaba, Szekszárd, Veszprém) választottak maguknak (hangsúlyoznám: még nem végleges feldolgozottság mellett) jobboldali polgármestert, de a jobboldalra szavaztak a szolnokiak, a győriek, valamint a salgótarjániak, és az átálló kecskeméti polgármester sem tudta magával vinni a baloldalra a szavazóit. Történt egy kuriózumszerű eredmény is, hiszen Szadán a Fidesz százszázalékos eredménnyel győzött.
A koalíciónak megmaradt Szeged, Miskolc és Pécs (de több helyen ellenzéki testülettel kell együttműködnie a városvezetőnek) és a legfontosabb bástya: a fővárosban továbbra is Demszky Gábor a főpolgármester.
Igaza van Kertész Imrének, aki A száműzött nyelv című könyvében így fogalmaz: „…Budapest emlékezet nélküli város, ahol önvizsgálat és eltökélt felismerések vibráló izgalma helyett inkább legendák és hamis nosztalgiák születnek.” Budapesten bevált a figyelemelterelő trükk, a főváros kollektív amnéziás lakói a szavazófülke magányában nem emlékeztek a Combino villamosokra, a négyszer megígért metróra, a közpénzből vett terepjáróval látogatható horvátországi nyaralóra, a gödrökre és a kutyapiszokra, bizalmat szavaztak a liberális politikusnak. Azt is jegyezzük meg, hogy a tizenhat éve a fővárost vezető politikusnak nem sikerült megszereznie az abszolút többséget a szavazatok csaknem felének megszámlálása után, sőt ha az ellenzék szavazatai nem forgácsolódnak szanaszét, akkor ők adhatnák a főpolgármestert.
A kerületek esetében már sokat javított a Fidesz, a Fővárosi Közgyűlésben pedig patthelyzet van az ellenzék és a koalíció között, így ott is komoly vérveszteséget kénytelen elkönyvelni a balliberális oldal.
A kétezerhatos önkormányzati választásokon polgármesterekre és önkormányzati-megyei képviselőkre szavaztunk, de tegnap este az is kiderült, hogy a miniszterelnöknek mennie kell. Valami azt súgja, izgalmas napok elé nézünk.