Fallóskútra persze nem feltétlenül egyszerű ellátogatni, hiszen autó hiányában csak ritkán járó buszokkal lehet elvergődni a Mátra eme pontjára. Jómagam Budapestről Hatvanon keresztül jutottam el Pásztóig, ahonnan a maradék 14 kilométert a menetrend szerinti járattal tettem meg. Amikor felszálltam, döbbenetes látvány tárult elém: ahány ülőhely, anynyi idős asszony fejkendőben, akik fennhangon együtt imádkoztak, s tekintetük egyszerre szegeződött a felszállóra; a kántálásszerű könyörgés a Boldogasszonyhoz egyszerre volt ősiséget árasztó, idegenszerű és bensőséges hatású. Hirtelen úgy éreztem magamat, mintha a Székely- vagy Csángóföldre csöppentem volna. Néhányan még felszálltak utánam, úgyhogy a zsúfoltság ellenére oldódott a hangulat, s bár az ima egészen Fallóskútig kitartott, néhány zarándok közben megkérdezte, mi járatban vagyok. Amikor meghallották, hogy ugyanoda tartok, beszédesebbek lettek. Kiderült, hogy Észak-Magyarország több településéről érkeztek, és már alig várják, hogy a Szűzanyához imádkozhassanak a Mátra rengetegében.
– A palócok hagyománytisztelők, vallásosak még a bányászvidékeken is, a fiatal és középkorosztályt tekintve szintén jobban állunk az országos átlagnál – hangsúlyozza Kacsik Árpád címzetes esperes, Mátraszentimre plébánosa. – Fallóskút viszonylag új zarándokhelynek számít, de története immár hat évtizedes. Egy egyszerű parasztasszony, Sánta Lászlóné 1947-ben nagy bajt érzett meg: önkívületi állapotban emberderék vastagságú kígyót látott, amelynek a feje balra, a farka jobbra csavarodott, és amelyet a Szűzanyával kettejüknek kellett legyőzniük. Akkoriban a nép várta a csodát, hogy vége szakad az erőszakos ateista terjeszkedésnek, de ehhez valakinek be kellene avatkoznia, gondolták. És ki más tenné meg, ha nem a Magyarok Nagyasszonya?
Árpád atya tájékoztató kiadványt hoz elő, amely útmutatásul szolgál a zarándokhely kialakulásának történetéhez. Sánta Lászlóné Csépe Klára 1977-ben Hasznoson mondta jegyzőkönyvbe látomásait arról, miképpen találták meg férjével együtt a forrást.
„Amikor a harmadik Úrangyalát mondtam, előttem láttam azt a terepet, ahol a forrás fakadt és a Szűzanyát rózsaszínű ruhában, és azt mondta, hogy gyógyforrás. Elmondtam a férjemnek is azonnal, és akkor nem volt nyugalmam, amíg meg nem találtam a helyet.” Néhány nap múlva nekiindultak, és rá is akadtak, hiszen Klára felismerte a „látottakat”. Aztán jelenések sorozata következett. Éppen a legjobbkor, ekkoriban vették át a hatalmat fokozatosan a kommunisták. „1948. márciusban eljött a Szűzanya, és azt mondta, hogy a forráshoz kápolna épüljön, mert ő ott sok népet kíván látni.” Sánta Lászlóné először a helyi paphoz, majd az egri érsekhez kopogtatott be, az utóbbi egyházi méltóság nem gördített akadályt a kápolna építése elé, az engedélyező hatóságok azonban húzták az időt. Klára asszony elmondása szerint „augusztus 15-én a Szűzanya újból eljött, és így szólott: Kezdjétek meg a kápolna építését szeptember elején. Azon ne aggódjatok, hogy mint fog felépülni: a hit, remény és szeretet felépíti. Ő mindent kieszközöl, csak meg kell kezdeni. Én elindultam, és nem tudtam, hogyan fog majd felépülni. Jöttek a munkások, és olyan gyorsan felépült, hogy négy nap alatt a fal fel volt rakva. Akkor a Szűzanya életnagyságú szobrot kért, úgy, ahogy a jelenéseken volt.” A hasznosi asszony megbízott egy szobrászt, „és december 8-án a szobor a kápolnában lett elhelyezve az oltárra”. Ne felejtsük, a Rákosi-féle fordulat évében járunk, ez azonban Sánta Lászlónét a legkevésbé sem zavarta. „Aztán a Szűzanya megjelent, hogy Szentháromság-szobrot csináltassak. A szobor 1949. május 3-án lett kész.” Az immár kommunista hatóságok végül megelégelték ezt az aktivitást, és Klára asszonyt többször elmegyógyintézetbe záratták. Majdnem két évig kellett senyvednie a négy fal között, de 1954-ben végül visszaengedték a családjához. Időközben több csodás gyógyulás is történt a forrásnál, a jegyzőkönyv tanúsága szerint a víz hatására több néma ember megszólalt, mozgássérültek szabadultak meg kínzó nyavalyáiktól, sőt még egy budapesti orvos vak felesége is visszanyerte a látását.
Klára asszony látomásainak rengetegen hittek, a negyvenes évek második felében szerte az országból sokan zarándokoltak Fallóskútra gyalogosan, biciklivel, ki hogyan tudott, mert várták a megváltást a Magyarok Nagyasszonyától. Vártak valami nagy csodát, és a látnok mondta is, hogy a szovjetek kimennek majd az országból. Azt persze nem tudta, hogy ez mikor következik el. Kacsik Árpád úgy véli, figyelmeztetést akart adni nemzetünknek a Boldogasszony – ami speciálisan magyar zarándokhellyé teszi Fallóskutat. Igaz, a szocializmus évtizedeiben az Állami Egyházügyi Hivatal tiltotta a zarándoklást ide. Főként cigány származású emberek jártak a csodatevő forráshoz, mivel ők figyelemre sem méltatták a hierarchiát, a Szűzanyához pedig hagyományosan ragaszkodnak. Ám a kápolnának nem volt gazdája, tárva-nyitva állt, csak a látnok asszony ment fel néha a Pásztó melletti Hasznos faluból a hegyekbe. Kacsik Árpádot 1987-ben bízta meg az egri érsek, legyen a gazdája a kis szentélynek. Bár addig is jártak hívők félig-meddig titokban a kápolnához, a nyolcvanas évek végétől vált népszerűvé Fallóskút a palóc-, sőt a matyóföldi katolikusok körében.
Sok turista is megfordul e helyütt, hiszen a környéken ez az egyik legérdekesebb látványosság, és szerencsére jó páran dobnak a perselybe pénzt, ami nem utolsó szempont, hiszen az adományoknak köszönhetően tudják fejleszteni a zarándokhelyet. Árpád atya egyébként úgy tartja, Fallóskút csodatevő híre nincs ellenére az egri érsekségnek, és ő azt is elfogadja, hogy már több zarándok látta a napba öltözött asszonyt, vagyis a napsugarak között egy női alakot. Ez a jelenés felidézi azt a tüneményt, amikor a csíksomlyói búcsú idején a csángók a felkelő nap felé fordulva imádkoznak, és látni vélik Babba Máriát. A mátraszentimrei plébános emlékeztet arra, hogy túl a vallásos jellegen, a falusi emberek jelentős részének a zarándoklás aktív pihenést, kikapcsolódást jelent. A zarándokok a közösségi létet szintén megélik ilyenkor, ami különösen fontos manapság.
A fallóskúti zarándokhely jól kiépült, egy templom, egy kápolna és egy altemplom is várja a hívőket. A szentély gondozott környéke meghitt hangulatot áraszt, a temérdek örökzöld növény mellett remekbe szabott Szentháromság-oszlop, több faragott kapu, szabadtéri oltár, márvány Mária-szobor és néhány elmélkedésre, megpihenésre szolgáló pad is gazdagítja a zarándokhelyet. A kápolna előtt kiépített míves kútból meríthetjük a csodatevő erejűnek tartott vizet. Idős asszonyok és ifjak egymást váltva töltik meg műanyag flakonjaikat.
Hevér Ferencné a mátraaljai Abasárról 54 éve látogat el rendszeresen Fallóskútra. A Mátrát megmászva gyalog érkezett ide 1952-ben ötven másik hívő társaságában. Akkor a látnok Klárika várta őket. Az abasári hölgy az idén már hetedszer jött el, legutóbb azt álmodta, hogy várja a Szűzanya.
– Nagyon sokat jelent nekem ez a zarándokhely – mosolyodik el. – Megnyugszik a lelkem, ha itt lehetek. Most is már alig vártam, hogy jöjjek, pedig tán két hónapja sincs, hogy voltam, amikor az altemplomot felszentelték. Nyolcvanezer forintot adtam a templomnak özvegyasszony létemre, ki is tették a nevemet a táblára. Félretett pénzem nagyobb részét odaadtam, itt van a legjobb helyen. A vizet megérzi a test és a lélek is. A múltkor az unokatestvérem is vitt haza belőle, és a férje azt mondta, hogy ilyen jó vizet még életében nem ivott. Ez a tiszta forrás…
– Nincsen semmivel kutyulva. Én is ezt iszom, és azóta könnyebb nekem. A múlt héten a fiam hozott nekem innen 13 liter forrásvizet, mert magam már nem nagyon tudom cipelni a csigolyáim miatt – kapcsolódik be a beszélgetésbe Krizsó Vilmosné halmajugrai lakos. – De van fontosabb dolog is itt. Misét mindig mondatunk a szülőkért, a meghalt családtagokért. Nehéz jönnöm a hátam miatt, de két busszal el lehet érni ide. Már ötödször vagyok ebben az évben Fallóskúton. Gyöngyösre is be szoktam menni imádkozni. Nekünk, asszonyoknak ez a mindenünk. Ide különösen szeretünk járni, itt a jó levegőn a Szűzanya előtt megtisztulunk, és Árpád atya nagyon, de nagyon helyes ember.
Van egy igazi kabalafigurája is a zarándokhelynek: ő nem más, mint hazánk egyetlen, internetes fórumokon főállásúnak becézett remetéje, Paszkál, azaz Szél Sándor, aki szívesen ad tájékoztatást az idelátogatóknak a kápolna történetéről, sőt a zarándokok tiszteletére megkondítja a harangot. Mint a „telt házas” misén tapasztaltuk, a remete kemény ember, ugyanis a szertartás kezdetén megfeddte a hátsó sorokban ülőhelyet keresgélőket, még egy „Pista, maradj csöndben!” felszólítás is megrezegtette a falakat.
– Paszkál testvér valójában sekrestyés-harangozó, aki 21 éves kora óta nyugdíjas a vasútnál – tudjuk meg Kacsik Árpád plébános úrtól. – Szolgált ő már Máriabesnyőn, Mátraverebélyen és a Dunántúlon is. Tizenöt esztendővel ezelőtt, amikor egy kis házat emeltünk a kápolna mellé, hogy őrizze valaki a zarándokhelyet, nos, Szél Sándor pont akkor jelentkezett nálam, hogy idejönne Fallóskútra. Az évek során azonosította magát ezzel a remeteszereppel. Érdekes ember, a legtöbben elfogadják, szeretik. Néhányan nem annyira, amiben talán szerepet játszik az, hogy Paszkál gyakran konfabulál, vagyis mindenféle történeteket ad elő, és biztos benne, hogy ezek valóban meg is történtek vele. Persze mindegyiknek lehet valóságalapja, de a körítésben olykor kételkedem. A látomásait azonban nem vitatom, ezeket majd az idő vagy igazolja, vagy sem.
A remetelak takaros, a konyha egészen tágas, zarándokoknak még társalgóként is működik, hiszen Paszkálhoz folyton beköszönnek az idősebb és ifjabb hívek. A vizslási illetőségű Csontos Imréné Piroska ittjártakor mindig benéz a remetéhez, ahogy ő hívja, Sanyihoz. Megkukkantja, jól van-e, különben is igen szereti, mert kedves, jószívű embernek ismeri.
Nagy becsben tartják a zarándok asszonyok Paszkál testvért, hoznak neki húst, tojást, lekvárt, süteményt. Ilyen jó dolga nincs még egy remetének a világon, állítja Piroska. Ő az idén már tizenkét alkalommal jött el Fallóskútra megnyugvást keresni, pedig három busszal jut el ide – de sosem jön üres kézzel. Szél Sándornak van egy kicsi fürdőszobája és egy hasonló méretű szobácskája is. Utóbbinak a fala tele van szentképekkel, keresztekkel és rózsafüzérekkel, a nagyobbik éjjeliszekrényen a Biblia mellett orvosságok és szentek kisméretű szobrai sorjáznak, egy üveges szekrény tetején pedig befőttek pihennek.
– Kilencvenegy augusztus 1-jén kerültem ide – hallhatjuk az ízes beszédű Paszkál testvértől, aki a 65. életévét tölti be jövőre. – Galga menti gyerek vagyok. Ifjúkoromban a vasútnál dolgoztam, de egy vonatszerencsétlenség során gerinctörést szenvedtem. Kilenc hónapig feküdtem a gipszágyban.
Szél Sándor 1950-ben fordult meg először Fallóskúton kisgyermekként az apai nagymamájával. A kicsi Sanyinak igencsak megtetszett a kápolna kívül-belül, olyannyira, hogy két esztendő múlva újra eljöttek; elmondása szerint ekkor a látnok Klára asszony megjósolta, hogy a gyermek itt szolgál majd felnőttkorában, méghozzá remeteként.
– Nálam boldogabb nincs a világon senki, az Úr Jézussal és a Szűzanyával egy fedél alatt lehetek állandóan – vallja a fallóskúti remete. – Nem is félek soha, mindig nyugodt vagyok, még ha nagyon ugat a kutya, akkor is. Legutóbb Mikulás-nap hajnalán csaholt veszettül, kimentem egy gatyában meg ingben. Hát, látom, a szentkúti Szűzanya nagy fényességben leereszkedett a kis Jézussal a kezében. Így szólott: ha te nem gyüssz el hozzám, elgyüvök hozzád én. Nagyon szeretem a szentkúti Szűzanyát, biztos azért látogatott meg, mert négy évig ott szolgáltam Mátraverebélyen.
– A jászsági testvérek, hívek igencsak kedvelik ezt a kis hangulatos erdei zarándokhelyet, ismerik Fallóskutat már csak a remete révén is, hiszen fiatalkorában segédkezett egy jászberényi kápolna építkezésén – magyarázza Hórvölgyi László jászberényi eperes-plébános. – Többször feljövünk ide busszal, az óriási erdő közepén, mindentől távol különleges vonzereje van ennek a helynek. Az is imponáló, hogy a zarándokhely egyre bővül, kiépül Árpád atyának köszönhetően. Elmondhatjuk, hogy mára elfogadott kegyhellyé vált Fallóskút, amiben az is szerepet játszik, hogy az építmények és a képzőművészeti alkotások stílusát jól eltalálták a megrendelők és az alkotók.
Juhász Bálint főiskolás Jászfényszaruról most egyedül érkezett, de családjával is gyakran jön a mátrai zarándokhelyre. Úgy tapasztalja, hogy a jellemzően katolikus Jászságban a fiatalok jelentős része rendszeresen jár templomba, és néhányan távolabbi kegyhelyekre is elmennek.
– Más itt imádkozni, mint odahaza: Fallóskútnak különleges kisugárzása, hangulata van. Talán a természeti környezet miatt is ezen a helyen valahogy közelebb érezzük magunkat Istenhez és a Szűzanyához.
origo.hu
Orbán Viktor egyetért Robert Ficoval: Ursula von der Leyen javaslata csődbe vinné Európát!
