Milyen érzés volt romániai magyar képviselőként helyet foglalni az Európai Unió parlamentjében?
– Mostani státusomat megelőzte az a másfél év, amelyben megfigyelőként és tanúként is jelen voltam az Európai Parlamentben. Ezt azért hangsúlyozom, mert a továbbiakban hivatkozásként tudom használni mindazt, amit megfigyelhettem és elraktározhattam. Rájöttem, hogy a fennen hangoztatott európai uniós érték, a sokszínűség és sokféleség egyértelműen elhalványul, amikor érdekek ütköznek. Igaz, túlzott elvárásokkal jöttünk el otthonról, ahol nem megoldottak az iskolaügyek sem. Miközben nem szólalhattunk meg.
– Milyen eszközük maradt akkor?
– A levél. Az Európai Bizottság elnökének, Barrosónak, Olli Rehn bővítési biztosnak és Moscovici országjelentés-tevő képviselőnek is küldtünk leveleket, amelyekre mindig megérkezett a válasz. Erőteljesen léptünk fel, amikor Nobel-díjasok is támogatták a Babes–Bolyai Tudományegyetemmel kapcsolatos követeléseket.
– Most milyen bizottsági helyeket kaptak?
– Nagyjából mindhárman megőriztük azokat a bizottsági helyeket, amelyeket már megfigyelőkként elfoglaltunk. Magam a kulturális és oktatási, póttagként pedig a külügyi bizottságban dolgozom.
– Nem tart attól, hogy Romániában támadások érik majd, amiért itt kiáll a magyar kisebbség érdekeinek védelmében?
– A támadásokat már megszoktam. A román törvényhozásban két vagy három ciklusban is képviseltem az állami magyar egyetem ügyét törvénytervezettel, bizottságban és plénum előtt, kitéve magamat ádáz bekiabálásoknak és fenyegetéseknek. Azonkívül Kolozsvárnak voltam hat éven át RMDSZ-elnöke. Akkor, amikor Funar uralta a terepet, és okozott jóvátehetetlen károkat, a kisebbségi érdekeket kellett védelmezni. Ha az Európai Unió a közösségek közössége, akkor erdélyi közösségemet csak így tudom képviselni ahhoz, hogy beépüljön az európai közösségbe.
– A 2004. december 5-i népszavazás kudarca nehezebbé tette a munkáját?
– Ez a dátum ott van a tudatalattinkban és tudatunkban egyaránt.
– Lapunk január 18-i számában Az unió sem hozott erdélyi egységet címmel olvasható Gál Kinga fideszes EP-képviselő véleménye önökről, amely szerint „a három romániai magyar politikus még olyan témákban sem dolgozott együtt magyarországi kollégáival, mint amilyen az erdélyi autonómia vagy a magyar felsőoktatás ügye”. Erről mi a véleménye?
– Strasbourgba Tabajdi Csaba, a szocialista EP-delegációvezető irányításával működő frakcióközi csoporthoz hívták meg Hantz Pétert, a Babes–Bolyai azóta elbocsátott oktatóját. Hogyne működtünk volna együtt, amikor együtt vettük rá a német, a francia és a katalán képviselőket, hogy írják alá a Barroso, Rehn és Moscovici uraknak szánt beadványokat?
– Ugyanez a cikk azzal kezdődik, hogy az RMDSZ visszalépett, nem hajlandó közös európai parlamenti képviselőjelölt-listát állítani a Tőkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal. Nem tartja abszurdnak, hogy amikor Vadim Tudor Nagy-Románia Pártjának képviselői helyet kapnak az Európai Parlamentben, azok a magyarok, akiket az EMNT képvisel, nem kapnak hangot az EU-ban?
– Tudorék a román parlamenti képviseleti helyeik arányában kaptak képviseleti helyeket Brüsszelben. Az erdélyi magyar közösség eddig az RMDSZ-re szavazott, és egyedül ennek a szövetségnek van képviselete a bukaresti törvényhozásban. Egyébként én is ahhoz az ellenzéki csoporthoz tartozom, amelyet Tőkés László neve fémjelez. És őt támogatta Kolozsvár legerősebb és egyébként magára maradt ellenzéki szervezete. Nekem, egykori kolozsvári RMDSZ-elnöknek viszont az volt az álláspontom, hogy ne aprózzuk fel az ellenzéket azzal a Markó–Verestóy–Borbély-féle RMDSZ-vonallal szemben, amely egységes tud maradni. A képviselői listát az RMDSZ a saját és a klientúra normarendszerének megfelelően állította össze. Ebből nyilván kiszorult mind az EMNT, mind a Székely Nemzeti Tanács, mind a Magyar Polgári Szövetség. Viszont indulnak önjelöltek.
– Kik ők?
– Az említett három erdélyi magyar szervezet támogatottjai. Az erdélyi magyar közösség viszont úgy érzi, hogy becsapták. Elhitte, hogy meg kell őriznie az egységet, hogy együtt lehet tenni valamit a magyar autonómiáért… S ez a csalódás már-már botrányízű. Sajnos Erdélyben is a botrány véteti meg a legjobban a lapokat.
– Kinek a kezében van az erdélyi magyar sajtó?
– RMDSZ-függőségben vannak a főbb lapok. Talán az Erdélyi Napló és a Krónika próbál ellenzéki médiumként létezni. A többi megmaradása attól az osztogató kedvtől függ, amelyet az RMDSZ vezetése gyakorol. Ezért van telítve az erdélyi magyar sajtó egyoldalúan RMDSZ-ügyekkel.
– Milyen a viszonyuk az RMDSZ-szel?
– Az RMDSZ-től sem kaptuk meg mindazt, ami elvárható lett volna az itteni munkánkhoz. Senki nem kérdezte, hogy mit csináltok, mi az, amit tenni akartok, hogyan boldogultok… Önállóan, saját szakállunkra képviseljük itt az erdélyi magyarságot. A néppárti frakcióban, mivel az RMDSZ rendes tagja az Európai Néppártnak. De mi néppárti RMDSZ-es megbízatást soha nem kaptunk…
– Az RMDSZ-nek mi az álláspontja Hantz Péterékkel kapcsolatban?
– Nem képviselte százszázalékosan azt, amit ők. Ugyanazt akarta, de más módszerekkel.
– Mi történt volna, ha azt követően, hogy Hantzékat eltávolították az egyetemről, az RMDSZ válaszul kilép a román kormányból? Európa felfigyel az erdélyi magyarok helyzetére?
– Az RMDSZ sohasem tekintette ennyire fontosnak a magyar állami egyetem ügyét. Az egység felmutatása lett volna a lényeg, ami sajnos az egyetemen sincs meg. A magyar tanárok legutóbbi ülésén, ahol új rektorhelyettest választottak, a 118 magyar tanár nem állt ki teljes mellszélességgel, pedig ki kellett volna állnia minden fakultásról. Ebből le tudom szűrni, hogy milyen a viszony Hantz Péter és Kovács Lehel, valamint a kollégák között. Markóék is arra hivatkoznak, hogy először ott kellene egységnek lennie. De az az érzésem, hogy száz Hantz Péterre és Kovács Lehelre lenne szükség.
– Miért olyan fontos a többfajta vélemény mindenáron való egységesítési kísérlete? A dél-tiroli parlamentben három német párt van. A 26 ezres Aland-szigetek parlamentjében hét alandi párt foglal helyet.
– Nekem a dél-tiroli kisebbségi modell példa és küzdési minta. Dél-Tirolban korábban két csoport volt. Egy tárgyaló és egy radikális csoport, amelyre az előbbi hivatkozott, és fenyegetésként is felmutatta, hogy ha nem történik meg az, amit szeretne elérni, akkor majd a radikálisok… Ez utóbbiak olyan eszközöket használtak, amilyeneket az erdélyi magyarság soha nem mert vállalni. És még egy: Bécs mindig ott állt mögöttük úgy, ahogyan Budapest sohasem az erdélyi magyarság mögött. A mindenkori magyar kormány felemás módon viselkedett, beleértve az Orbán-kormányt is. Bécs nem így viselkedett. Nemzetközi fórumokon még ultimátumokat is megfogalmazott, a nagy német nyelvterület segítségét is igénybe vette.
– Mindennek fényében: miért ne képviselhetne Erdélyben is Dél-Tirolhoz hasonlóan több politikai csoportosulás több hangot?
– A politikai sokszínűséget mindenképpen biztosítani kellene. Az erdélyi magyarság mindig egy politikai „pluriverzum” volt, és szeretem ezt hangsúlyozni. Markó Béla a Vajdaságban egységről szónokolt. Miközben mi van otthon? Egységet képviselni azt is jelenti, hogy otthon is, külföldön is mindig ugyanazt mondom. Nem egy dolgot mondok Erdélyben és mást Bukarestben. Erdélyt képviselem Bukarestben vagy Bukarestet Erdélyben? Erre miért nincs válasz? Erre miért felelnek azzal, hogy radikálisan beszélek?
– Míg a legsikeresebb nyugat-európai kisebbségek esetében folyamatosan a kétnyelvűség biztosítására helyezik a hangsúlyt, addig nálunk – határon innen és túl – ezt nem hajlandók felismerni vagy alkalmazni. Miért?
– Érdekes dolog ez, de így van. Most már sikerült kivívni azt, hogy a húszszázalékosan magyarlakta településeken kétnyelvű helységnévtáblákat tesznek ki.
– De vannak-e megfelelő számban kétnyelvű űrlapok a hivatalokban, megfelelő számú magyar alkalmazott?
– Sokszor nem élnek ezzel a lehetőséggel. Az önkormányzati üléseken is gyakran önként románul beszélnek. Házjegyzőként például hangos tiltakozásba, hatalmas ellenállásba ütköztem, amikor magyar nevükön szólítottam a magyar képviselőket. A magyar helységnévtáblákat pedig állandóan lefújják fekete szórófestékkel. Senki nem bünteti az elkövetőket ezért.
– Tudjuk, hogy a felvidéki magyarság helyzete romlott Szlovákia uniós tagsága óta. Mire számít az erdélyi magyarság helyzetének jövőbeni alakulásával?
– A baj az, hogy Basescu államelnök a Fico-modellt – a kisebbségi jogok nyirbálását – követendőnek tartja.
origo.hu
Forró leves miatt égett meg súlyosan egy szabolcsi kislány - videó
