Demográfia: Kuba is hazánk előtt jár

Az Egyesült Államok statisztikai hivatalának népességtani adatai egységes szempontok alapján mutatják be a világ országait. Ezek szerint Magyarországon 2005-ben ezer élve születésre kilenc csecsemőhalál jutott. A népesség fogyása pedig 0,3 százalékos. A születéskor várható élettartam 72,4 év. Az adatokból az is kiderül, hogy ha ilyen ütemben fogynak a magyarok, 2040 és 2050 között az ország népességének száma 8,3 millióra csökken.

2007. 03. 19. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A fogyást nemcsak a születések számának ösztönzésével lehetne megállítani, sőt visszájára fordítani, hanem egyrészt a csecsemőhalálozás rátája csökkentésével, másrészt az orvosi ellátás jobbá tételével a várható élettartam lehetne meghosszabbítható. A budapesti koalíció tettei mögött meghúzódó és eddig tapasztalt motívumok – elsősorban a profitszerzés és a korrupció – azonban azt mutatják, hogy nem érdekelt e két mutató javításában sem. Ha megnézzük, miként állunk a megadott népességtani adatok terén a nemzetközi mezőnyben, a kirajzolódó kép még inkább megdöbbentő.
A velünk szomszédos Szlovákiában az ezer élve születésre jutó csecsemőhalálozás hét, vagyis ott jobb a helyzet, mint nálunk. Az élettartam 74,5 év, azaz a szlovákok születésükkor hosszabb életre számíthatnak, mint a magyarok. A szlovák lakosság pedig ahelyett, hogy fogyna, növekedik, mégpedig 0,1 százalékkal. A Cseh Köztársaságban – amely ország a kormánypropagandista publicista Aczél Endrének korábban a Népszabadságban rendszeresen megjelent jóslatai ellenére már minden téren messze elhúzott tőlünk – a csecsemőhalálozás még ennél is sokkal jobb: minden ezer élve született csecsemő közül négy hal meg. A születésnél várható átlagos élettartam pedig 76,0 év, vagyis a csehek csaknem négy évvel élnek hosszabb ideig, mint a magyarok. Ami természetesen a Gyurcsány-kormány szempontjából pozitívum, hiszen a magyar nyugdíjasokat kevesebb ideig kell „eltartani”, mint cseh társaikat. A csecsemőhalálozás Horvátországban szintén kisebb a magyarországinál: ott hét kisbaba hal meg ezer élve született közül. A várható élettartam pedig két évvel több: 74,4 év. Szlovéniában a csecsemőhalandóság ezer élve születésre négy, ami megegyezik a csehországi aránynyal, és így több mint kétszer kedvezőbb a magyarországi mutatónál. A szlovénok születéskor várható életkora pedig 76,1 év. Meglepően még Lengyelországban is kedvezőbb (7) a csecsemőhalandóság. Akár a várható élettartam, amely 74,7 év, szintén hosszabb, mint Magyarországon.
Ami valóban sokkoló, azok a kubai népességtani adatok. A karib-tengeri zöld pokolban ezer élve született csecsemőből hat hal meg. A születésnél várható átlagéletkor pedig 77,2 év, tehát jóval hosszabb, mint Magyarországon. A kubai adatok – akár a szlovák vagy a lengyel mutatók – máris bizonyítják, hogy nem az egy főre jutó bruttó nemzeti termék az elsősorban meghatározó az egészségügyi szolgáltatások terén. Amit megerősítenek a luxemburgi adatok. Noha a világon minden bizonnyal Luxemburgban a legmagasabb az egy főre jutó GDP, az ottani, ezer élve születésre jutó csecsemőhalandóság (5) eggyel rosszabb a csehnél és a szlovénnál. Akár Dániában, amely szintén nagyságrendekkel gazdagabb Csehországnál vagy Szlovéniánál. Sőt: az amerikai csecsemőhalandóság (6) azt mutatja, még csak az orvostudomány fejlettségének a foka sem határozza meg feltétlenül a csecsemőhalandóságot. Ami pedig a világelső Szingapúrt illeti, az ottani adatokból is le lehet vonni néhány, a liberális felfogásra ugyancsak „romboló” következtetést. A városállamban minden ezer élve születésre két csecsemőhalál jut. Ez olyan jó arány, hogy az amerikai adatok 2025-re ugyancsak két csecsemőhalált prognosztizálnak, vagyis ez azt mutatja, hogy e küszöbnél szinte már nem lehet „lejjebb” menni.
A neoliberális közgazdászok évtizedeken át hangoztatott dogmái szerint a piacgazdaság alapfeltétele a demokrácia. Amióta ezt a tételt mind a jobboldali, tekintélyuralmi berendezkedésű Szingapúr, mind pedig a csaknem harminc esztendeje évente a gazdaságát 10 százalékkal bővítő kommunista Kína ezt oly csattanósan megcáfolta, a neoliberális közgazdászok e dogmájukkal már nem hozakodnak elő. Viszonossági alapon ugyanakkor mi megtehetjük. És kijelenthetjük legalább azt, hogy a csecsemőhalandóság mértéke és egyéb népességtani mutatók nem rendszerspecifikusak, vagyis nem függenek szükségszerűen az adott ország politikai berendezkedésétől. Sőt a világelső Szingapúr és a második Hongkong (három csecsemőhalál) finoman szólva még ennél is meszszebb menő következtetések levonását engedné meg. Annyi viszont bizonyos, hogy egy olyan kormánytól, amelynek a rendőrsége a saját nemzeti lobogóját tapossa meg (a Gyurcsány-kormányról van szó), nem várható el, hogy a csecsemők túlzott mértékű halálának csökkentése érdekében feláldozza immanensen tolvaj ösztöneinek megfékezését.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.