A fogyást nemcsak a születések számának ösztönzésével lehetne megállítani, sőt visszájára fordítani, hanem egyrészt a csecsemőhalálozás rátája csökkentésével, másrészt az orvosi ellátás jobbá tételével a várható élettartam lehetne meghosszabbítható. A budapesti koalíció tettei mögött meghúzódó és eddig tapasztalt motívumok – elsősorban a profitszerzés és a korrupció – azonban azt mutatják, hogy nem érdekelt e két mutató javításában sem. Ha megnézzük, miként állunk a megadott népességtani adatok terén a nemzetközi mezőnyben, a kirajzolódó kép még inkább megdöbbentő.
A velünk szomszédos Szlovákiában az ezer élve születésre jutó csecsemőhalálozás hét, vagyis ott jobb a helyzet, mint nálunk. Az élettartam 74,5 év, azaz a szlovákok születésükkor hosszabb életre számíthatnak, mint a magyarok. A szlovák lakosság pedig ahelyett, hogy fogyna, növekedik, mégpedig 0,1 százalékkal. A Cseh Köztársaságban – amely ország a kormánypropagandista publicista Aczél Endrének korábban a Népszabadságban rendszeresen megjelent jóslatai ellenére már minden téren messze elhúzott tőlünk – a csecsemőhalálozás még ennél is sokkal jobb: minden ezer élve született csecsemő közül négy hal meg. A születésnél várható átlagos élettartam pedig 76,0 év, vagyis a csehek csaknem négy évvel élnek hosszabb ideig, mint a magyarok. Ami természetesen a Gyurcsány-kormány szempontjából pozitívum, hiszen a magyar nyugdíjasokat kevesebb ideig kell „eltartani”, mint cseh társaikat. A csecsemőhalálozás Horvátországban szintén kisebb a magyarországinál: ott hét kisbaba hal meg ezer élve született közül. A várható élettartam pedig két évvel több: 74,4 év. Szlovéniában a csecsemőhalandóság ezer élve születésre négy, ami megegyezik a csehországi aránynyal, és így több mint kétszer kedvezőbb a magyarországi mutatónál. A szlovénok születéskor várható életkora pedig 76,1 év. Meglepően még Lengyelországban is kedvezőbb (7) a csecsemőhalandóság. Akár a várható élettartam, amely 74,7 év, szintén hosszabb, mint Magyarországon.
Ami valóban sokkoló, azok a kubai népességtani adatok. A karib-tengeri zöld pokolban ezer élve született csecsemőből hat hal meg. A születésnél várható átlagéletkor pedig 77,2 év, tehát jóval hosszabb, mint Magyarországon. A kubai adatok – akár a szlovák vagy a lengyel mutatók – máris bizonyítják, hogy nem az egy főre jutó bruttó nemzeti termék az elsősorban meghatározó az egészségügyi szolgáltatások terén. Amit megerősítenek a luxemburgi adatok. Noha a világon minden bizonnyal Luxemburgban a legmagasabb az egy főre jutó GDP, az ottani, ezer élve születésre jutó csecsemőhalandóság (5) eggyel rosszabb a csehnél és a szlovénnál. Akár Dániában, amely szintén nagyságrendekkel gazdagabb Csehországnál vagy Szlovéniánál. Sőt: az amerikai csecsemőhalandóság (6) azt mutatja, még csak az orvostudomány fejlettségének a foka sem határozza meg feltétlenül a csecsemőhalandóságot. Ami pedig a világelső Szingapúrt illeti, az ottani adatokból is le lehet vonni néhány, a liberális felfogásra ugyancsak „romboló” következtetést. A városállamban minden ezer élve születésre két csecsemőhalál jut. Ez olyan jó arány, hogy az amerikai adatok 2025-re ugyancsak két csecsemőhalált prognosztizálnak, vagyis ez azt mutatja, hogy e küszöbnél szinte már nem lehet „lejjebb” menni.
A neoliberális közgazdászok évtizedeken át hangoztatott dogmái szerint a piacgazdaság alapfeltétele a demokrácia. Amióta ezt a tételt mind a jobboldali, tekintélyuralmi berendezkedésű Szingapúr, mind pedig a csaknem harminc esztendeje évente a gazdaságát 10 százalékkal bővítő kommunista Kína ezt oly csattanósan megcáfolta, a neoliberális közgazdászok e dogmájukkal már nem hozakodnak elő. Viszonossági alapon ugyanakkor mi megtehetjük. És kijelenthetjük legalább azt, hogy a csecsemőhalandóság mértéke és egyéb népességtani mutatók nem rendszerspecifikusak, vagyis nem függenek szükségszerűen az adott ország politikai berendezkedésétől. Sőt a világelső Szingapúr és a második Hongkong (három csecsemőhalál) finoman szólva még ennél is meszszebb menő következtetések levonását engedné meg. Annyi viszont bizonyos, hogy egy olyan kormánytól, amelynek a rendőrsége a saját nemzeti lobogóját tapossa meg (a Gyurcsány-kormányról van szó), nem várható el, hogy a csecsemők túlzott mértékű halálának csökkentése érdekében feláldozza immanensen tolvaj ösztöneinek megfékezését.
A hangfelvételek nyilvánosságra kerülése után káosz alakult ki a Tisza környékén