Sajátos, hogy az unió közvélemény-kutatásokra szakosodott intézetére kellett várni egy „felmérésdömpingben” szenvedő országban annak az egyszerű kérdésnek a feltevésére is, hogy a magyarok boldogok-e. Egy brüsszeli kutatóintézet belga vezetője a felmérés magyarországi részéről lapunknak kissé szomorú túlzással azt mondta, „nehéz lenne visszatartani az öngyilkosságtól, ha magyarként olvasnám azt”.
Az Eurobarometer a felmérést tavaly november 17. és december 19. között végezte 26 755, 15. életévét már betöltött uniós polgár megkérdezésével. A kutatást az Európai Bizottság kommunikációs vezérigazgatósága rendelte meg, és a TNS és az EOS Gallup Europe által alakított konzorcium végezte el. A felmérés fő területei az európai polgárok szociális, gazdasági, politikai és mindennapi életük dimenzióiról kialakult véleményei és érzése.
Az első kérdés azt tudakolta, hogy „boldogok-e az európaiak”. Átlagosan az unió 25 országában a válaszadók 87 százaléka válaszolt igennel arra, hogy „Mindent öszszevetve ön boldognak mondaná magát?” A listavezetők a dánok, akiknek 97 százaléka felelt igennel. A magyar válaszadók zárják a sort 68 százalékos aránnyal. Az utolsó előtti Lettországban 72 százalék az arány.
A következő kérdés az életminőséggel való elégedettséget firtatta. Ebben Magyarország az utolsó előtti. A sort Lettország zárja, míg az első Luxemburg, a második Finnország. Az életszínvonallal elégedettek listáján Magyarország az utolsók közül harmadik. Nálunk elégedetlenebbek csak Litvániában és Lettországban élnek. A magyarok az utolsó előttiek abban a rangsorban, amely azt tudakolta, „bíznak-e nyugdíjuk jövőjében”. A legbizakodóbbak a dánok.
„Biztonságosnak érzi-e, ha sötétedés után a környékén sétál?” – az e kérdésre adott válaszokból az derül ki: a magyarok a 70 százalékos igenlő választ adó uniós átlag alatt egy százalékponttal érzik magukat biztonságban. Itt a listavezető Hollandia, a második Dánia, míg az utolsó helyezett a volt szovjet tagköztársaság, Lettország.
A kutatók egytől ötig terjedő skálán osztályozták a leginkább a Medgyessy Péter volt miniszterelnök 2002-es kampánybrosúrájában szereplő, „élettér”-ként fordítható „éléskörnyezettel” való elégedettséget. Itt az EU-átlag 3,78 százalék. Magyarország 3,49 százalékkal sereghajtó, és mögötte csupán négy ország áll. A munkájukkal a magyarok a szlovákokon kívül a legelégedetlenebbek az unióban, míg a legelégedettebbek a luxemburgiak, akiket a svédek követnek. A munkahely perspektíváját vizsgáló azon kérdésre, hogy vajon a megkérdezett munkájához szükség van-e „új dolgok megtanulására”, a magyar válaszadók adták a legborúlátóbb választ: az unióban a magyarok gondolták úgy leginkább, hogy munkahelyük nem igényli a tanulást. Itt a listavezetők a finnek, utánuk a dánok következnek. A munkahelynek az elkövetkező hónapokban való megtartására vonatkozó kérdésre a magyarok nyilatkoztak a második legpesszimistábbakként. Nálunk csak a szlovákok adtak bizonytalanabb választ. A listát derűlátásban a dánok vezetik. Szintén az utolsó előttiek vagyunk abban, hogy mi annak a lehetősége, hogy a válaszadó a jelenlegivel megegyező szakértelmet és tapasztalatot kívánó munkahelyet talál. Az elsők itt ugyancsak a dánok, a másodikok az írek, a harmadikok pedig a litvánok.
Ami a politikai intézményekbe vetett bizalmat illeti, a magyarok 67 százaléka egyetlen politikai intézményben sem bízik. Ennél csupán öt ország polgára bizalmatlanabb. A legnagyobb bizalmat a dánok, a finnek és a hollandok fejezték ki.
A felmérés készítői azt is meg akarták tudni, hogy a válaszadók miként értékelik személyes helyzetük változását az elkövetkező öt évben. E téren a legderűlátóbbak az észtek és a litvánok. A legborúlátóbbak a magyarok. A Jövőbeni várakozások fejezetben ez olvasható: „A pesszimista álláspontot legszélesebb körben a magyarok fejtik ki, a válaszadók 62 százaléka arra számít, hogy gazdasági helyzetük rosszabbodik, és 59 százalékuk érez így munkahelyével kapcsolatban”.
Annak ellenére, hogy az Eurobarometer kérdéseit egyetlen ország kormányváltásaihoz sem igazította, számunkra érdekes véletlen, hogy a kutatás kitér a háztartások anyagi helyzetének az elmúlt öt évre vonatkozó alakulására is. A magyar válaszadók – minden túlzás nélkül döbbenetes nagynak mondható – 51 százalékos arányban, messze megelőzve valamennyi ország polgárait, azzal feleltek, hogy helyzetük roszszabbodott. A lengyeleknél ugyanez az arány pusztán 15, a cseheknél és a szlovákoknál egyaránt 18 százalék. A magyarok negatív rekordtartók abban, hogy az uniós tagországok polgárai közül a legtöbben itt érzik úgy: életük általában rosszabb lesz; anyagi helyzetük rosszabbodik, személyi helyzetük romlik, az ország gazdasági helyzete hanyatlik és a munkahelyszerzési lehetőségek szintén romlanak.
A magyar valóságot csupán a kormánypárti sajtóból ismerőknek nyilván komoly meglepetést okoz az is, hogy az unió 25 tagországának polgárai közül a magyarok adták arányosan a legtöbb igen választ arra
a kérdésre, vajon látja-e a kockázatát
annak, hogy szegénnyé válhat. A megkérdezettek közül a legoptimistábbak a máltaiak. A csehek az ötödikek, megelőzve a svédeket.
Arra, hogy az illető a társadalomból „kihagyottnak” érzi-e magát, a magyar kérdezők a harmadik legnagyobb arányban válaszoltak igennel. A legkevésbé a szlovének és a máltaiak érezték magukat a társadalomban magukra hagyatottaknak.
Szintén elsők vagyunk azok közül, akik a társadalombiztosítási rendszert túl drágának találják: a magyar válaszadók meszsze a legnagyobb arányban feleltek igennel (72 százalék) arra, hogy a társadalombiztosítási rendszer túl drága-e. Az uniós átlag itt 53 százalék.
Szintén a magyarok a legutolsók azok közül, akik „erősen nem értenek egyet” azzal a kijelentéssel, hogy „jól fizetettek”. A magyarok fejezték ki a legnagyobb arányban ellenkezésüket azon kijelentéssel is, hogy „Munkám lehetővé teszi a munkámat befolyásoló döntésekben való részvételt”. Az egy év távlatában az ország munkahelyi kilátásaira vonatkozó felvetésre a legpesszimistábbaknak a magyarok és a görögök mutatkoztak. Mindkét ország polgárainak 59 százaléka gondolja úgy, hogy azok romlani fognak az elkövetkező 12 hónapban. A munkahelyi kilátásokat firtató kérdésre a magyarok meghökkentően magas, 32 százalékos aránya vár romlást a következő egy évben, míg a cseheknek és a szlovákoknak csupán 7 százaléka.
Szintén érdeklődésre tarthat számot az a kérdés, hogy szükségesek-e bevándorlók, akik a gazdaság bizonyos területein dolgoznának, hiszen a kormány jelentős bevándorlással kívánja „segíteni” a demográfiai helyzetet. Míg az e kérdésre adott igen válasz az EU átlagában 48 százalékos, hazánkban a legalacsonyabb: 14 százalékos. Az elutasítottság aránya pedig 38 százalékos az unióban, míg Magyarországon annak több mint kétszerese, 77 százalékos.
origo.hu
Lemondta a Zeneakadémia Varnus Xavér koncertjét
