Napi sajtószemle

Die Presse
Míg a magyar jobboldal vad tiltakozó akciókkal fejezte ki már a múlt ősszel nemtetszését Gyurcsány Ferenc balliberális kormányával szemben, addig a baloldal nem tiltakozik az elhatározott drasztikus megtakarítási intézkedések és húsba vágó reformok ellen. Dessewffy Tibor, a magyarországi Demos intézet vezetője szerint ez egyrészt azért van, mert Kádár idején a magyar társadalom nagyobb része hozzászokott ahhoz, hogy mindenfajta ideológiától elforduljon, és jóval inkább érdekli az anyagi túlélés és saját jóléte (a vezető osztrák lapban a cikket író Peter Bognar nem kérdezett vissza a kormány közeli szociológustól, hogy éppen emiatt kellene tiltakoznia – a szerk.). Másrészt „paradox módon ma a jobboldali radikálisok skandálnak az utcán kapitalista- és globalizmusellenes jelszavakat”. Bognar Dessewffy mellett a szintén kormány közeli Ágh Attila politológust kérdezi, aki „hasonlóan” látja a dolgokat: „A kommunizmus idejéből származó nehéz örökségre a baloldal nem tud autentikus választ adni, mivel a kommunista uralkodók maguk is »baloldaliak« voltak.” A magyar jobboldal számára viszont az antikommunizmus fontos ideológiai összetartó anyag, s ezért démonizálják ezzel Gyurcsányt és a kormányzó szocialistákat. A magyar baloldalnak viszont nincs más választása, mint hogy a Gyurcsány-kabinet megszorító intézkedéseit és „modernizációs politikáját” lenyelje. Ezenkívül még a legmegrögzöttebb baloldaliak is látják, hogy a Gyurcsány-csomagnak „nincs alternatívája”. A magyar szakszervezetek pedig Dessewffy és Ágh szerint a kilencvenes években megrekedtek fejlődésükben, és mára elvesztették jelentőségüket.