Drágábbak lettek a vendéglők a belga fővárosban

(Brüsszel)
Vannak, akiknek a halála nem pótolható, és vannak, amiknek az elmúlása sem. Mint a nagyon jó vendéglőké. 2004 novemberének elején e lapban ez állt: „Brüsszel egyik hangulatos kerületében, Ixelles-ben, a kerületről elnevezett kettős tó északi végén lévő Flagey tér és környéke tele van portugál vendéglőkkel. A templom előtt vezető kis utcában, a Belvedere elején kettő is van. A 16-os szám alatt működik a francia nevet kapott Roi du poulet, A csibekirály. A főleg portugál munkások látogatta étterem konyhája a portugál főztök legjobbjait kínálja, a faszénen grillezett, kéttenyérnyi nagyságú báránybordától a caldeiradán át a bacalhaóig, melyeket lefordítani nem, csak dicsérni és kóstolni érdemes. Minden a portugál konyha legjobb, legegyszerűbb, »faksznik« nélküli változatában.”
Nos, a Roi du poulet nincs többé. Egy bágyadt őszi vasárnap értetlenkedő és megdöbbent arcú emberek nyomogatták a kilincset. Hiába. Kiderült, a tulajdonos család hazaköltözött portugál falujukba. De megszűnt a messze legjobb és leghangulatosabb marokkói étterem, a Tente du désert, a Sivatag sátra is. Illetőleg átalakult pizzériává, a közeli szakiskola éhes diákserege kedvéért. Tulajdonosa azonban már a korábbiaktól eltérően nemigen tölti idejét vendéglőjében. Lehet, hogy a pénztárcájának jobban megy, de talán a szívének nem.
Mozgásba lendült egyébként is a brüsszeli étteremvilág. A vendégek szempontjából nem igazán jó irányba. Januártól mintegy varázsütésre szinte mindenhol 13-15 százalékkal emelkedtek az ételárak. A roppant széles Toison d’Or sugárúton a főként kongóiak lakta Matonge negyed szélén lévő vendéglőkben a jellegzetes, fekete fazékban felszolgált kagyló adagja 17 euróról 19-re ugrott. Hogy miért? „Ilyen árak mellett nem tudunk megélni” – indokolta az emelést az egyik vendéglős. A vietnami–thai Aranypagoda arisztokratikus megjelenésű tulajdonosnője azonban az áremelést a sors kezének tekinti: „Tudja, amióta élek, az árak csak emelkednek.”
Hogy a közgazdászok miként magyarázzák a csaknem kartellszerűen megbeszélt áremelést akkor, amikor a belga fővárosban jut talán Európában a legtöbb vendéglő ezer lakosra – még Párizsnál is több –, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy az étterem-tulajdonosoknak eszük ágában sincs bezárni. Ha meg bezárnak, nem kell sokáig várni új bérlőre. A kulináris változatosságában Európában szinte csak Londont irigyelő belga fővárosban szinte minden nemzeti konyha elérhető: a helyi nemzeti ételtől, az északbelga, szó szerint „vizes löttynek” nevezett waterzooitól (sűrű, fehér színű hal- vagy csirkeleves) a lóhúsból készült japán szusiig. Mégpedig jó minőségben, ami alól feltétlen kivételt képeznek a mexikói és az orosz vendéglők, amelyek a közepestől a csapnivalóig terjednek.
De ne legyünk ünneprontók, beszéljünk inkább a legjobbakról. Mint a három Michelin-csillagos Comme Chez Soi-ról, ahol személyenként a legolcsóbban egy menüt 70 euróért, maximálisan pedig 170 euróért kóstolhatunk végig, az étlapról válogatva pedig 82 és 281 euró között fekvő áron kínált ételekből válogathatunk. A századforduló atmoszféráját utánzó, Hortát erősen „koppintó” környezetben elfogyasztott nyelvhal, habkönnyű rizlinges hollandmártással már az első percekben könnyedén feledteti az otthonról idelátogató, tehetősebb vendégekkel a budapesti kormány képviselőinek nap-keltés dekor előtt megjelenő arcait. A Comme Chez Soi-tól nem sokkal marad le a két Michelin-csillagos Sea Grill, amely a Fossé-aux-Loups 47. szám alatt, a Radisson SAS Royal szállodában kínálja specialitásait, mint az algagőzben párolt, fajanszkagylóba helyezett tenger gyümölcseit, könnyű zsázsakrémmel (szezonja csak április 30-ig) vagy a Barents-tengerből való, petrezselymes vajban melegített, természetesen tengerfriss rákhúst. A Sea Grill is drágább lett, ami aláhúzza az Aranypagoda tulajdonosa megállapításának igazát.

Utóirat. E cikk leadása előtt két nappal véletlenül a portugál vendéglő előtt sétáltunk el barátokkal. A portál lámpái égtek. Az ajtó nyitva volt. Nem hittem a szememnek: a pult előtt a tulajdonos pincér fia állt. Kiderült: a környéken elterjedt hírek csak részben voltak igazak. A családapának Portugáliában súlyos műtéten kellett átesnie, és a család nem akart visszatérni mindaddig, ameddig az édesapa nincs jól. A vendéglő a meggyógyult és Brüszszelbe visszatért tulajdonossal együtt április 29-től, vasárnaptól ismét nyitva áll. Vannak még kisebb csodák.