Módosítani kell a Galileo-programot

(Brüsszel)
Bár az OECD éppen a napokban jelentette ki, hogy az állami fejlesztések csak a magántőke bevonásával valósulhatnak meg hatékonyan, a példák ennek ellentmondanak. Az Európai Unió legköltségesebb terve, a szintén a közszféra és a magánszektor közös vállalkozásába adott, Galileo néven ismert műholdas helymeghatározási rendszer határidős megvalósítása például azért vált kétségessé, mert a magánvállalatok vitába keveredtek egymással. Tegnap ezért az Európai Bizottság a Közlekedési Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament felkérésére kiadott közleményében leszögezte: módosítani kell a navigációs rendszer fejlesztésének ütemtervét abból a célból, hogy az 2012-ig teljeskörűen működőképes legyen. Ennek elősegítésére – közölte a bizottság – a köz- és a magánszféra közötti partneri viszonyt is át kell alakítani.
A meglévő amerikai és a gyors léptekkel a megvalósulás útján járó orosz, illetőleg a tervezett kínai műholdas rendszer mellett „Európának a határellenőrzés, a közlekedési logisztika, a pénzügyi műveletek, a létfontosságú energetikai és hírközlési infrastruktúrák felügyelete sikeréért” szüksége van a Galileóra – nyilatkozta Jacques Barrot, a bizottság közlekedésügyi tevékenységekért felelős alelnöke.
A tervezett rendszer rádiónavigációs technológiája segítségével a felhasználók a világ bármely pontján meg tudják határozni pontos helyüket. A Galileo összesen 30 műholdból áll, amelyek 24 ezer kilométer magas pályán keringenek.
Az unió most azt szeretné, hogy közfinanszírozásból valósítsák meg a Galileót. Ezt a forgatókönyvet a tagországok közlekedési miniszterei június 7–8-i brüszszeli találkozóján vitatják meg. A kiadások 2007 és 2013 között 3,4 milliárd euróra rúgnának. A rendszert ugyanakkor koncesszió részeként magánüzemeltetőkre bíznák.
Barsiné Pataky Etelka, a Galileo-projekt jelentéstevője Új erőt a Galileo-tervnek! címmel nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozza, hogy az európai mérnökök és fejlesztők kiváló munkát végeztek, de a köz- és a magánszféra partnersége nem bizonyult megfelelő formának a megvalósításhoz, mert a magánszektor nem hajlandó teljes mértékben vállalni a megtérülési kockázatokat. Ezért ez az együttműködési viszony „nem különösen hasznos” a közösségnek.