Érzi ön magát politikailag anynyira függetlennek a szocialista–liberális koalíciótól, hogy az energiaügyben korlátok nélkül elmondhatja szakmai véleményét?
– Mint ember, teljes mértékben független vagyok, miközben alapító tagja is vagyok az MSZP-nek. A kettő még soha nem ütközött. De mire gondol pontosan?
– Arra, hogy őszintén beszélhet-e, és nem kell-e tartania netán Budapestről érkező rosszallástól, ha egy kényes ügyben nem éppen úgy nyilatkozik, ahogyan elvárják?
– Nekem senkitől nem kell tartanom. Politikusként viszont arra kell törekednem, hogy a gondolataimat a társadalom minél nagyobb körével tudjam finomítani párbeszéd útján. Azért, hogy az energiaügyekben az itt képviselt álláspontom a magyar társadalom érdekeit egyrészt lefedje, másrészt a magyar társadalommal dialógus alakuljon ki.
– Mint tudja, a globális lapokban a „legforróbb” témák egyike az Európai Unió és Oroszország viszonya az energia terén. Magyarország kivételesen – jelesül az orosz földgázügyön keresztül – a globális játék része lett. Ön szerint életképes az unió által preferált Nabucco-projekt?
– Kezdjük kicsit távolabbról! Az európai lakosság ma félmilliárdos, és a következő húsz-harminc évben ez a szám várhatóan csökkenni fog. A világ lakossága eközben hatmilliárdról nyolc-tíz milliárdra nő. Az európai lakosság öregszik, míg a világ többi részén élők fiatalabb korosztályhoz tartoznak, és munkaképesebbek. A világ energiafogyasztása 2050-ben a négyszeresére, Európáé a kétszeresére nő. Ezen belül a magyarországi energiafogyasztás is. Így feltételezhetjük, hogy a jövőben Európa alkuképessége energiaügyekben is gyengül. Így a kontinensnek és benne Magyarországnak az az érdeke, hogy minden téren diverzifikáljon. Meg kell tehát találni azokat a lelőhelyeket, amelyek esetleg földrajzilag távol esnek tőlünk. Meg kell találni azon tranzitutakat, amelyek nagyobb rugalmasságot biztosítanak a rendszernek, mint a ma meglévő kelet–nyugati gáz- és olajvezetékek. Meg kell találni mindazon alapanyagokat – a hidrogéntől az uránig –, amelyek szóba jöhetnek. Végezetül meg kell találni mindazon technológiákat, amelyekkel mindez megvalósítható. Az pedig, hogy az atomenergia milyen mértékben részesedik az energiaszükségletek fedezésében, minden más forrás és technológia részesedését is meghatározza majd, de még ez sem dőlt el.
– Gyurcsány Ferenc miniszterelnök március közepén az International Herald Tribune-ban a Nabucco vezetéket álomnak nevezte, hozzátéve, hogy álmokkal nem lehet lakást fűteni. Néhány héttel később – a nagy nemzetközi felhördülést követően – Szekeres Imre honvédelmi miniszter Washingtonban már a Nabucco mellett érvelt. Önnek erről mi a véleménye?
– Az, hogy mindkettőjüknek igaza van. Ugyanis tisztázzuk: jelenleg mindkét projekt a megvalósítás szempontjából álom. Másodsorban a politikának nem dolga, hogy energiavezetékben gondolkodjon. A politikának az a dolga, hogy olyan helyzetet teremtsen, amelyben egyetlen infrastruktúra előtt sem emelkedik politikai akadály. Politikai butaság, ha valakivel nem vagyunk beszélő viszonyban. Kivétel, ha Európa kijelenti, egy adott országban a demokratikus jogok sérelme miatt nem folytatunk dialógust, mert ebben az esetben uniós kötelezettségeink kötnek bennünket.
– Oroszországra céloz. De miért nem beszélhetünk egyszer őszintén és nem képmutatóan? Addig, ameddig a világ – élén az Egyesült Államokkal – élénken kereskedik, és örömmel áll „beszélő viszonyban” azzal a Szaúd-Arábiával, ahol emberi jogok nem léteznek, ne nevettessük ki magunkat azzal, hogy Moszkvát kizárjuk a politikai szalonból…
– Persze elméletileg elképzelhető, hogy a politika hoz egy ilyen döntést, bár én ennek az esélyét a nulla tartományba helyezem. Ezenkívül minden más tényező esetében a politikának az a dolga, hogy ne szóljon bele, csak annyira, hogy bármely infrastruktúra esetében megfelelő politikai környezetet és politikai kapcsolatot tudjon fenntartani az Európán belüli és az Európán kívüli világgal. Vagyis ne a politika döntse el, hogy itt legyen vagy ott legyen egy csővezeték, egy csap…
– Nem gondolja, hogy ha Vlagyimir Putyin ilyen sikeresen lépdel tovább politikailag Közép-Ázsiában, akkor a Nabuccón – ha valaha megépül – Gazprom-földgáz áramlik majd? „Ennyit a diverzifikációs álmokról” – mosolyoghat majd az orosz elnök.
– Hogy Putyin mit tesz majd, arról többféle sejtésünk lehet, de Oroszország szuverén állam.
– Azért ez több a sejtésnél: néhány hete energiaszerződéseket írt alá több közép-ázsiai köztársasággal…
– Kérdés persze, hogy ebben az unió és Magyarország energiapolitikusai milyen változtatásokat tudtak volna elérni.
– Ön hisz a közös uniós energiapolitikában?
– Nem tudom, hogy ilyen lesz-e. Azt viszont tudom, érdekünk, hogy legyen. Nagy kérdés, hogy Európa felismeri-e ezt az érdekét. Az MSZP politikusai mindenesetre soha nem tartották az energiát másodlagos, jelentéktelen vagy nem fontos
ügynek.
– Sokan kíváncsiak lennének, hogy miként kovácsolják európai közös energiapolitikába a német, a francia vagy az olasz nemzeti energiaérdekeket.
– Én azt hiszem, ennél ma jobban áll az Európai Unió. Még az energiapolitika területén is. Határozottan azt érzem, hogy most a villamos energia és a gáz belső piacának megteremtésénél a tagállamok gyakorlatilag azonos irányban haladnak, és a közöttük fennálló különbségek viszonylag kicsik és áthidalhatók. Egységes a törekvés, hogy leválasszuk a szolgáltatókat az energiatermelőkről. Abban is egységes, hogy a vezetékek vagy a gáztárolók esetében el tudjuk érni, ne bilaterális szerződések, hanem európai multilaterális szerződések tegyék lehetővé a jobb hozzáférést a vezetékekhez. Vagyis azt látom, hogy Európában megindult egy ilyenfajta gondolkodás. Hogy azután ez meddig tartható fenn, azt nem tudjuk. De amikor kiderül, hogy egy-egy állam külön utas politikát akar követni, akkor a többiek felhördülnek. Ez régebben nem így volt. És ez nem csak az energiára igaz. Mint a múlt héten az észtek elleni informatikai támadás esetében. Az unió teljes közössége szolidaritást vállalt, és szakmai segítséget nyújtott Tallinn-nak.
– Miután egyik területe a nukleáris energia, a tendenciákból ítélve nőni fog a nukleáris erőművek által létrehozott energia mennyisége?
– A világon biztosan nőni fog. A világ minden táján – beleértve az észak-afrikai országokat és a Közel-Keletet, többek között Szaúd-Arábiát – atomerőművek sorát tervezik. Vagyis a hagyományos energiában bővelkedő országok is atomerőművek építésében vagy legalábbis tervezésében gondolkodnak. Európában a nukleáris erőművekben termelt energia nettó összegében, azt hiszem, nem fog csökkenni. Ignalinában vadonatúj atomerőmű tervezését végzik közösen a lengyelek és a balti országok. A csehek komolyan készülődnek új nukleáris erőmű építésére, a szlovákiai Bohunicében most épül a második blokk, Romániában két blokkot adnak át szeptemberben, és Bulgáriában is építés alatt áll a Duna menti belenei erőmű. Ami Európa nyugati felét illeti, Franciaország – ahol a villamos energiát nyolcvan százalékban atomerőművek szolgáltatják – épít, és atomerőmű-technológiát árul, Finnország egyértelműen épít, az Egyesült Királyság pedig épp a közelmúltban publikált új nukleáris párti stratégiát. Nagyon érdekes ugyanakkor és igazán Janus-arcú dolog, hogy míg Európa politikailag kicsit utálattal néz egy-egy tagállamra, ha atomerőművet épít, a nukleáriserőmű-építés az egyik az igen kevés terület közül, ahol Európának vezető szerepe van.
– Mivel érvel a zöldek azon ellenvetésére, hogy az atomerőműből a folyókba kivezetett meleg víz felmelegíti azokat?
– Paksnál is folyamatosan mérik a Dunát, és nem tapasztalnak felmelegedést. Én ezzel tehát nem számolok. Egy dologgal viszont számolni kell. Mindig azt szokták mondani, hogy a legintenzívebb energiaágazat az alumíniumipar, ahol 18,6 százalékos a költségek között az energia ára, majd jön a vegyipar, az acélipar és így tovább. Ehhez képest ha háziasszonyként kérdez – és én az európai háziasszonyokat képviselem –, akkor úgy gondolom, hogy az európai háziaszszony a legenergiaintenzívebb ágazat. A magyar háziasszony fokozottan. A család jövedelmének a harminc százaléka energiaköltség. Vagyis a háztartás a legenergiaintenzívebb és legköltségérzékenyebb ágazat.
– Mint mondta, beszélgetésünk előtt jelent meg a Villamos Ipari Unió asztalán fekvő kötete, amelynek címe European Electricity. Ilyen gyönyörű kiállítású könyvet ilyen „száraz” kiadótól még nem láttam: tele a „fényt” reklámozó, főként századforduló tájáról való plakátokkal. Az ajánlót Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke írta, és a könyvhöz öt európai parlamenti képviselő járult hozzá. Közöttük ön is, aki azt írta, hogy „az atomenergia több mint lehetőség – szükségesség”. Miért szükségesség az atomenergia?
– Lehetőség, hogy az atomenergiát a jövőben is elektromos áram termeléséhez használjuk, figyelembe véve mindazon jellemzőit, amelyek önmagukban indokolják a használatát. De ha Európa úgy döntene, hogy holnap minden atomerőművet bezár, nukleáris biztonsága ettől jelentősen csökkenne, hiszen a környező országokban, az Európát körülölelő világban atomerőmű-építés zajlik most és zajlik a jövőben is. És mi tartja meg a nukleáris biztonságot? Az emberi tudás. Ha Európában felszámolnák az atomenergiát, akkor ez a tudás lassan elkopna. Ennél nagyobb kockázat a nukleáris biztonság területén nem érheti Európát. Ezt a tudást meg kell őrizni.
– Ezzel tisztában vannak a temelíni reaktor ellen tüntető osztrákok is?
– Nem tudom, hogy tudják-e, de el kell nekik magyarázni. Nem olyan régen járt nálam egy önkormányzatokat tömörítő szervezet, amelyhez 140 atomerőmű környékén lévő település tartozik. Nagyon büszkék arra, hogy ők milyen aktívan vesznek részt az éghajlati változás elleni küzdelemben azzal, hogy kifejezetten támogatják a területükön lévő „tiszta” atomerőműveket.
– Ön a Guinness-rekordok könyvébe kíván bekerülni, hogy annyi európai parlamenti jelentést ír?
– Tizenhét jelentést készítettem eddig, és az „árnyékjelentéseim” száma meghaladja a harmincat. Munkára sarkall, hogy nagyon izgalmas témákkal foglalkozom.
– Nem politikai fogás, és képviselői „láthatóságát” akarja növelni, hogy a magyar fogyasztók érdekeit erősen figyeli, és itt azonnal „rájuk mozdul”?
– Nézze, én ilyen értelemben soha nem leszek profi politikus. Meggyőződésem, hogy a politikusnak az előtte álló feladatok megoldásával kell törődnie. Amibe beletartoznak a fogyasztók bajai is.
– Ha az Európai Unió azzal is foglalkozik, hogy a házi hörcsögnek legyen-e útlevele, nem kellene az egész unióra érvényes szabályozást kidolgozni a multinacionális cégek keretek közé szorítására a fogyasztók érdekében?
– Nekünk kell megteremteni azt a közeget, amelyben olyan politikusokat láthatunk, amilyeneket mi szeretnénk, és olyan árukat, amilyeneket mi szeretnénk. Ez tudatosság kérdése.
origo.hu
Folyamatosan szivárog a klór Sajóbábonyban
