Kinevezése után adott nyilatkozataiban rendre azt állítja, hogy a rendőrségen nincs morális válság. Nem akarom felsorolni, de tény, hogy már szinte naponta adnak hírt a sajtóban a rendőrök által elkövetett bűncselekményekről, inkább azt szeretném tudni, ha ez nem morális válság, akkor mi?
– Azt készségesen elismerem, hogy egyfajta elbizonytalanodás érezhető a rendőri állományban, s ennek több oka van. Megjegyzem, a közelmúlt eseményeit – amelyek rövid idő alatt, több nagy ügyben láttak napvilágot –, a legszélsőségesebb módon interpretálták, akár a politikai szereplők, akár a sajtó. Ezek lehetőséget biztosítottak az általánosításokra, ami nem is maradt el. Ez egy közeli történet. Az őszi eseményekkel kapcsolatos vélemények, meg maguk a tények is azt mutatják, hogy ebben – akár a tények feltárásában és kivizsgálásában, akár kommunikálásukban, meg az ezzel kapcsolatos interpretálásában – voltak problémák, amelyek nyilván oda vezettek, hogy ezeket az eseményeket a mai napig felszínen és napirenden lehet tartani, lehet róluk pró és kontra véleményeket megfogalmazni, és mindenki szíve jogának érzi, hogy a rendőrséget akár alapesetben is egyoldalúan elmarasztalja. Én azt gondolom, ebben egyértelműen állást kell foglalnia a rendőri vezetésnek: ha az állomány bármelyik tagja ezen események biztosításakor jogsértést követett el, akkor azt fel kell deríteni, fel kell tárni, el kell járni az ügyekben. A rendőrségnek nem érdeke, hogy ezeket az ügyeket a szőnyeg alá söpörje vagy eltussolja. Éppen ezért a rendőrség joggal várhatja el az események tisztességes szakmai tálalását.
– Ezt nem így tapasztalta?
– Azt gondolom, hogy a szélsőséges megnyilvánulások árthattak és ártottak is a rendőrség tekintélyének, és a rendőrségen belüli elbizonytalanodáshoz is vezettek. Le kell vonni azokat a következtetéseket, amik adott esetben akár hibaként, akár mulasztásként, akár etikai kérdésként is fölvetődtek. Az őszi eseményeket feltáró civil és parlamenti bizottságok elvégezték a munkájukat, én azt tervezem, hogy azok eredményét az illetékes rendőri vezetőkkel és adott esetben az érintett állománnyal nagyon gyorsan kiértékeljük. Ennek egy része nyilván az ügyészségre tartozik, de a másik része a parancsnokokra és természetesen az egyes rendőrre is. No, meg a nyilvánosságra.
– Csak az a baj, hogy pont az őszi események tükrében mutatkozott meg: a rendőrség nem független a politikától, a politikusoktól. Utóbbi nyilatkozataiban egyenlő távolságot hirdetett tőlük. Ezt hogyan próbálja elérni?
– Az őszi eseményekhez fogható dolgok nem mindennap fordulnak elő egy ország életében. Abban nem látok semmi kivetnivalót, ha a rendőrség akkori illetékes vezetője vagy a BRFK vezetője jelentést tett akár a miniszterelnöknek vagy a miniszterének. Ez normális, hiszen ha a rendőrség ereje elfogy, akkor valamilyen erőt oda biztosítani kell. Azt a politikai feltételezést viszont nem tudom értékelni, és nem is akarom, hogyan és milyen módon avatkozott be a politika a rendőrség szakmai munkájába. Itt szakmai folyamatokat lehet értékelni: az adott vezető jól döntött-e, jól felkészítet-te-e az állományát, szakszerűen hajtották-e végre a feladatot? Ebből kell nekünk a következtetéseket levonni, ezt kell felhasználnunk a következő hasonló eseményen. Bár én nagyon bízom benne, hogy az idén nem lesz olyan forró az ősz, és a tavalyi eseménysorból mindenki tanult. Azt pedig látni kell, hogy a rendőrséget a kormány irányítja, a közbiztonságért a kormány felelős; a rendőrséget az illetékes miniszter útján irányítja a kormány, tehát mindenféleképpen van egy olyan szint, ahol a politika meghatározza a rendőrség lehetőségeit. A törvényeket is politikusok hozzák, tehát ilyen szempontból a politikának van befolyásolási lehetősége a rendőrségre. Azt viszont nem gondolom, hogy az egyes szakmai eseményekre vagy az egyes szakmai kérdésekben lenne befolyása.
– Amikor felkérték országos rendőrfőkapitánynak, ígértek-e pluszpénzt a rendőrségnek?
– Ilyen ígéretet botorság lett volna adni. Ha a belső költségvetési helyzet átláthatatlan és nem letisztult, akkor semmit nem érnek az ígéretek.
– Miért, jelen pillanatban ilyen a helyzet?
– Nem, de van még feladatunk bőven abban, hogy tiszta, egyértelmű és átlátható viszonyokat teremtsünk. Áttekintettem a rendőrség financiális helyzetét, amennyire módomban állt, és láttam olyan sarkalatos pontokat, amelyeket nem mulasztottam el felvetni: a költségvetés, a bér, a felújítási, a fejlesztési források a problémáját, mert azt gondolom, hogy ezekre kevés pénz jut. De szóltam azért is, mert folyamatos fluktuáció tapasztalható a BRFK-n, a Rebisznél, aminek a megoldásában mindenképpen lépni kell. Vagy a letelepedést kell valamilyen módon megtámogatni, vagy más módon, mondjuk Budapest-pótlék bevezetésével, kell megoldást találni. Arra kaptam ígéretet, hogy a rendőrséget a szimbolikus támogatáson túl is segíti a kormány. Ettől rövid távon azt várom, hogy a rendőrség és a határőrség integrációja legalább olyan finanszírozási feltételek mellett történjen, hogy ebből senki ne gondolja: az első évben nagy megtakarítást tudunk elérni. Ez vonatkozik a bérekre, a működési feltételekre.
– Egyik nyilatkozatában kiállt az úgynevezett két helyettesítési modell mellett, azaz azt szeretné, ha az országos főkapitánynak két – bűnügyi és közbiztonsági – helyettese legyen. Ezzel szemben az IRM más rendszerben képzeli el a rendőrség szervezetét, amiről lapunk is beszámolt. Van-e önnek ebbe beleszólása, mivel úgy tűnik, a minisztérium már megállapodott a rendőri vezetőkkel?
– Azt gondolom, van. Abszolút bele van kódolva némi mozgástér. Van egy sematikus szervezeti ábra, ami még korábban valamilyen egyeztetés próbáját is kiállta. Ezt nyilván megfelelő koherenciára alapozva dolgozták ki, de szerintem még nincs lezárva. Az politikai alku része volt, hogy nem lesz régiós átszervezés. Nyilván az is egy alku része volt, hogy ennek az integrációnak úgy kell végbemennie, hogy a most meglévő 151 kapitányság nem sérülhet. Jelezném, ezeket nem a szakma kötötte ki, hanem az említett politikai háttér-alku része volt, ami az integrációs folyamatba illik, vagy be kell tartani. És még egy csomó olyan szempont is felvetődik, amelyek elsősorban nem csak szakmaiak lesznek. Mégis úgy vélem, az integrációt tisztességes és korrekt módon véghez lehet vinni.
– Azt is hallottuk öntől, hogy készül a rendőrség etikai kódexe. Csak az a baj, hogy ezt 1992 óta halljuk az éppen aktuális rendőri vezetőktől. Legutóbb két éve éppen lapunk számolt be arról, hogy végre sikerült elfogadtatni az állománnyal egy négyoldalas szöveget, amelyet kódexbe foglalnak…
– Igen, csak azt a kódexet nem adták ki. De amit mi szerkesztünk, szeretném, ha az IRM vezetője írná alá, hogy legyen súlya, s az etikai eljárásoknál a bizottságok ennek alapján mondhatnának véleményt a méltatlanságról. Legelső lépésként egy olyan korrupció- és fegyelemkezelési tervet készítek, amit napokon vagy egy-két héten belül kiadnánk. Ez mindazokat a feladatokat és tervezett intézkedéseket számba veszi, amelyeket most, azonnal és folyamatosan a vezetői, a felvételi munka, a képzés, az ellenőrzés folyamatában be kell tartani. A koncepció egyik sarkalatos pontja a parancsnoki felelősség hangsúlyozása, az állománnyal való sokkal fokozottabb törődés. Ez egy rövid távú, de úgy érzem, középtávon is hatni tudó feladatsor lesz, amit ha elkészül, szívesen osztok meg a közvéleménnyel is. Ennek egy része olyan etikai kódex, ami a jogszabályokon túl leírja, hogy a rendőr bizonyos alapvető állampolgári jogaiban korlátozható. Ezt neki vállalnia kell, és folyamatosan ennek megfelelően kell élnie. Például nagyon népszerű a világhálón az iwiw közösségi portál. Tömegével vannak rajta az emberek, nyilván a rendőr sem kivétel. De egy rendőrnek meg kell gondolnia azt, hogy mondjuk rendőrruhába és esetleg olyan felhangokkal jelenik-e meg rajta, ami nagyon sokakat irritálhat, s így a rendőrség tekintélyét rombolhatja. Azt is fel kell fognia, hogy súlyosabb megítélés alá esik az ő jogsértése, mint az átlag állampolgáré, hiszen katonai bűncselekmények is vonatkozhatnak rá.
– Tudott-e arról, hogy a kétéves adatok szerint a rendőrök tíz százaléka büntetett előéletű, sőt vannak visszaesők is?
– Nem tudtam, de a korrupció elleni cselekvési programnak van egy része, amit fontosnak tartok elmondani ezzel összefüggésben. Ma a rendőri állományba kerülés egyik feltétele az erkölcsi bizonyítvány. Ez azonban kevés. Egy biztonsági őr felvételéhez feddhetetlenséget követelnek meg, a rendőri állományba kerüléshez azonban nem követelnek meg hasonlót. Azt mondom, aki összeütközésbe került a törvénnyel, és abból jogerős bírósági ítélet született, az ne álljon oda a törvény őreként dolgozni. A feddhetetlenség a rendőrség köreibe a felvételnél igenis elvárható követelmény. Az egy másik kérdés, ha valaki rendőrként elkövetett valamit, s kapott a bíróságtól egy enyhébb büntetést, de tovább dolgozik.
– Véleménye szerint kell-e belügyminisztérium, vagy az IRM el tudja látni a rendészeti feladatokat?
– Ezt a mindenkori kormány felelőssége eldönteni. Mást erről nem kívánok mondani.
– Megkereste-e önt a Nemzetbiztonsági Hivatal korábbi vezetője, Galambos Lajos vagy bárki az Egymásért Alapítvány elleni pénzügyőrségi nyomozás befolyásolása, eltussolása miatt?
– A nemzetbiztonsági bizottság kért erről egy tájékoztatást tőlem és Nagy János országos vámparancsnoktól, ezt a tájékoztatást korrekt módon megadtuk, de a bizottság elnöke harminc napra titkosította a bizottsági ülés anyagát, ezzel kapcsolatban ezért nem áll módomban jelenleg többet elmondani. Azt azonban határozottan cáfolom, hogy az NBH egykori főigazgatója az említett ügy eltussolása érdekében szót emelt volna.
origo.hu
Zelenszkij Budapesten a háborúról beszélt
