Korrupció keresztúton

A korrupció öl! – jelentette ki Jere Sullivan, a földkerekség egyetlen – mint honlapján olvasható – független PR-cégének, a világszerte 2600 embert foglalkoztató, negyvenhat irodával működő Edelman európai ügyvezető igazgató asszonya, aki a korrupció gyilkos következményeire példákat is felsorolt. Elsőként említette a nem egy országban a rendőri korrupció révén terjedő kábítószer-kereskedelmet, amelynek sok halálos áldozata van, nem utolsósorban a kábítószert fogyasztók körében.
A világcég a múlt héten Brüsszelben tartott reggelivel egybekötött konferenciát Korrupció keresztúton címmel és Tesznek-e eleget az EU új tagállamai és a környező országok a korrupció megfékezéséért, vagy kellene-e az uniónak cselekednie? alcímmel.
A francia Agence France Press hírügynökségtől a Microsoft EMEA és General Electric cégeken át az uniós intézményekig igen sokan részt vettek a Charles Tannock, az Európai Parlament konzervatív külügyi szóvivője moderálásában tartott beszélgetésen. Az eseményen nem volt magyar résztvevő, ugyanis mind a panel tagjai – beleértve a korrupcióra szakosodott nemzetközi Transparency International szervezet uniós politikai tisztségviselőjét, Rune Rasmussent –, mind pedig a meghívottak csodálkozással vegyes döbbenetüknek adtak hangot, amikor meghallották azt, hogy Magyarország „úszik a kormányzati korrupcióban”.
Az előadók esettanulmányai sokszor általánosítható tanulságot mutattak. Grúziában például a rendőrséget tetőtől talpig megtisztították, és a megmaradtaknak, valamint az újonnan felvetteknek a fizetését a – nem tévedés – tízszeresére emelték, miközben a korrupciót a legszigorúbban ellenőrizték. Az eredmények azonnal megmutatkoztak.
De elhangzottak olyan megállapítások is, amelyek általános érvényűsége megkérdőjelezhető. Amikor Rune Rasmussen kijelentette, hogy a demokrácia alapintézményeinek megerősítése – közülük a három hatalmi ágé – a korrupció hatásos ellenszere, majd pedig néhány perccel később Szingapúrt emelte ki mint „tiszta országot”, ahol a korrupciót gyakorlatilag megszüntették, akkor joggal tehető fel a kérdés: vajon miért korrupt a Magyarországhoz képest példásan kiérlelt és független intézményekkel működő Olaszország, és miért nem a Szingapúr?
A Transparency International szerint „a korrupció a közfinanszírozással működő intézmények felhasználása magáncélú meggazdagodásra”. Vegytiszta Gyurcsány-formula.
A korrupció a nemzetközi beruházók közösségének egyik legsúlyosabb problémája. Az amerikai székhelyű Edelman emiatt elhatározta, korrupcióellenes harcot kezd Brüsszelből kiindulva elsősorban azért, hogy segítse a Kelet-Európában, Oroszországban és az azon túl befektetni kívánó vállalatokat és magánszemélyeket, valamint, hogy e térségben tanácsot nyújtson kormányoknak. Elsősorban a baksis, azaz a lefizetés, a favori-tizmus, a protekcionizmus, a passzív támogatás és a gyenge jogrendszerek kihasználása terén.
A Transparency International tavalyi globális korrupciós barométere azt mutatja: a kormányok nem tesznek eleget a korrupció elleni harcban. A 62 országban megkérdezett hatvanezer emberből tízezer gondolta úgy, hogy kormánya a korrupciót elősegíti.
Robert Klitgaard, a Világbank egyik volt közgazdásza szerint a korrupció nem szenvedélyből, hanem számításból elkövetett bűncselekmény. – Az emberek általában akkor vesznek részt korrupcióban, ha a kockázat kicsi, a büntetés enyhe és a jutalom nagy – fogalmazott. A reggelin elhangzott, hogy valóban nagy a kísértés az olyan újonnan csatlakozott uniós országokban, ahol a sok-sok milliós EU-alapokat olyan emberek osztják el, akik havonta mintegy száz eurónak megfelelő összeget keresnek. Az is kiderült a szakemberek felszólalásából, hogy a korrupció nemcsak a törvény uralmát ássa alá, de gátolja a gazdasági növekedést és fejlődést. Az évente az utóbbi időben mintegy hét százalékkal növekedő bangladesi gazdaság – mondta az egyik előadónak az ottani pénzügyminiszter – korrupció hiányában három százalékkal gyorsabban tudna fejlődni. De az ok-okozati viszony fordítva is igaz: a lassú gazdasági fejlődés a korrupció melegágya, a korrupció pedig tovább lassítja a gazdasági növekedést. Vajon mire számíthatunk Magyarországon a lassuló gazdasági növekedés éveiben?
Az is elhangzott, hogy a korrupció az a leginkább szétterjedő bűn, amely erodálja a tisztességes vállalkozás, a jó kormányzás és a fenntartható fejlődés alapjait. Teljesen igaz, de annak a kérdésnek is van létjogosultsága, hogy nálunk miért nem veti fel egyetlen politikus sem a kérdést, vajon Magyarországon egyes ágazatokban miért nem lehet „védelmi pénz” kifizetése nélkül vállalkozni?
A beszélgetésen később Horvátország is „megkapta a magáét”. Az egyik felszólaló elmondta, meghökkent, amikor egy zágrábi tisztségviselő azzal felelt a horvát korrupciót Horvátország számára előnytelenül a szerbiai korrupcióval összehasonlító vádra, hogy „aki jobban szeretne Szerbiában vállalkozni, menjen oda”. A másfél órás reggeli vége felé ismét Moldovára terelődött a szó, ahol a korrupciót nagyban segíti az, hogy „az ötven százalékban a régi kommunisták által irányított sajtó nem hajlandó tenni a feladatát, és nem tárja fel a korrupciós eseteket”.
Miután az oldott hangulatban folyó konferencián az újságírókat nem szorították szokásos szerepükre, vagyis kérdések feltevésére, e lap tudósítója elmondta, a magyar közvélemény jó része megütközéssel fogadja a tény, hogy míg Magyarország úszik a kormányzati korrupcióban, és a Magyar Nemzet – ellentétben a moldovai lapokkal – szinte naponta tárja fel a korrupció olyan eseteit, amelyek közül egyetlenegyért szerencsésebb csillagzat alatt fekvő országokban a kormánynak távoznia kellene, sem a világsajtó, sem a korrupcióra szakosodott szervezetek szinte soha nem említik Magyarországot névvel. Holott Magyarországon például majd háromszorosáért építenek egy kilométer autópályát, mint a sokkal kedvezőtlenebb terepet jelentő Horvátországban.
„Nagyon jó kérdés”, felelte erre az elnöklő Tannock képviselő, aki hozzátette, nem is volt tudomása arról, hogy „Magyarországon a korrupció egyáltalában téma”. „A közvéleménynek van egy szomorú és cinikus magyarázata erre” – hangzott a viszontválasz: „Netán a médiakonglomerátumok érdeke, hogy ne támadják korrupt gyakorlata nemzetközi ismertetésével a nemzeti vagyont messze áron alul eladó budapesti kormányt?” Erre Charles Tannock azzal felelt, hogy akkor ideje lenne az Európai Uniónak az eddiginél mélyrehatóbb vizsgálatokat folytatnia. Tannock sürgette a magyar politikusokat és polgárokat, hogy bármilyen szabálytalanság észlelése esetén azonnal értesítsék a költségvetési ellenőrzési bizottságot vagy a csalások és szabálytalanságok kivizsgálásával megbízott uniós szervezetet, az OLAF-ot. Jere Sullivan pedig feltette a kérdést: vajon mit tesz az Állami Számvevőszék, és vizsgálatainak milyen következményei vannak? A válaszra a konferenciára megszabott idő lejárta miatt már nem maradt idő.