Veszendők

Kisajátítani, felélni, elhasználni, átírni: Közép-Európában, különösen a mai Magyarország övezetében előszeretettel tapadnak ezek az igenevek az önmagában sem ártalmatlan történelem szóhoz. Megvonni, félbehagyni, ellehetetleníteni, értelmetlenné tenni: ezek az igenevek pedig legbelülről, hazánk kormányzati szívéből csapódnak azokhoz a honi kezdeményezésekhez, amelyek Szlovákia, Kárpátalja, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia és a Várvidék magyarságát igyekeznek megóvni a biztos pusztulástól. Erre törekedett a nemrég megszüntetett Teleki László Alapítvány is; s most, hogy nincsen, a düledező Árpád-kori templomoknak, az eső áztatta freskóknak és a nemesi kúriáknak is jelentősen csökkent a túlélési esélyük.
A múlt hét végén rendezte meg a hivatalosan már nem létező alapítvány a Megújuló örökség hatodik nemzetközi műemlékvédő konferenciáját a dél-erdélyi Magyarigenben és Gyulafehérvárott – a mélyszórványban, ott, ahol már jóval az utolsó óra után vagyunk –, hogy számba vegye az utóbbi tizenöt év Kárpát-medencei műemlék-felújításainak eredményeit. Ám ezeket az „eredményeket veszélyezteti, hogy a 2007. évi költségvetésben a törvényi kötelezettség ellenére nincs a határon túli műemlékvédelemre fordítható összeg. […] A konferencia felhívja a civil szervezetek, gazdasági szereplők és magánszemélyek figyelmét arra, hogy a magyar kulturális örökség megmentése közös feladat és felelősség” – áll a zárónyilatkozatban.
Négy éve magunk is végigjártuk ezeket a veszendő templomokat, amelyek krumpliföld közepén vagy birkahodálynak használva várták a kegyelemdöfést. Bár a krumpli helyén most kukorica nő Borbereken, az alvinci Martinuzzi-kastélyban pedig ugyanúgy lovak legelésznek, s a jó arányérzékkel épített magyarigeni templomot is csak akkor tölti meg fél tucatnál több ember, ha külhoni vendégek érkeznek – a műemlékvédők és a civil alapítványok ebben a másfél évtizedben több mint 300 helyszínen állították meg a pusztulást. Tetőt építettek, falfelületeket konzerváltak, láthatatlan freskókat fedtek fel – jóformán fillérekből.
Úgy tetszik, fillérek sem maradtak elszakadt emlékeinkre. Jöhet az ortodoxia!
(Kép és szöveg: Margittai Gábor)