Belgiumban a szupermarket a gazda társa

Thorembais-les Béguines négyezres falu, Brüsszeltől félórányi autóútra, délkeleti irányban. A falu határában halványvörös kockakővel kirakott patyolattiszta körönd, kávézóval, pizzériával, benzinkúttal, és egy átlag pesti bioboltnál mintegy tizenötször nagyobb, organikus termékeket forgalmazó üzlettel. A tulajdonosa Etienne Rigo úr lánya. A félreértések elkerülésére, a Rigo ősi vallon név. Nem
messze, a körforgalmi elágazásból kifutó úton haladva, majd a földek felé jobbra fordulva tűnik fel az 1670-ben épült gigantikus udvarház. Az ötméteres, kétszárnyas kapu éjjel-nappal nyitva. A gazdasági épületek által bezárt, téglalap alakú, hatalmas, macskaköves udvaron a vidék igazi nyugalma és csendje.
Az éppen az ötvenedik évébe lépett Etienne Rigo szinte veszélyeztetett „emberfajta”, Belgiumban ugyanis az aktív lakosságnak már csupán 2 százaléka él mezőgazdaságból és állattenyésztésből. A belga gazdák azonban a szakmájukhoz a jelek szerint igencsak értenek, hiszen tevékenységük nyomán zöldül ki az ország területének fele.
Belgiumban 41 ezer gazdaság működik. Sikeresen, ugyanis a francia nyelvű vallonok és flamandok lakta ország mezőgazdasági termékeiből és húsból is jóval többet termel, mint amennyit tízmillió lakosa megeszik és megiszik. Az elfogyasztott élelmiszernek pedig mintegy az ötödét termelik meg a Magyarországnál háromszor kisebb országban. Hogy miért csökken a gazdaságok száma és miért kényszerülnek a gazdák egyre intenzívebb, egyre gépesítettebb gazdálkodásra? A párját ritkítóan nyílt tekintetű Rigo úr kissé zavartan vallja be, noha öt gyermeke van, a gazdálkodást valószínűleg egyik veje folytatja majd.
Családjuk már három nemzedék óta él a Thorembais-les Béguines-ben. Az udvarházhoz tartozó földterület hatvan százalékát bérlik, míg negyven az ő tulajdonukban van. Összesen háromszázötven hektár. Az udvarház épületeinek kétharmadát is bérlik. De nagy részük üresen áll. Ugyanis a modern mezőgazdasági gépek akkorák, hogy nem lehet velük behajtani és kényelmesen forgolódni a XVII. századi épületekben. De nem csak az épületek funkciója változik. A föld használatáé is. Főként az utóbbi 15-20 évben.
Míg korábban a Rigo-birtokon a hagyományos termékeket – gabonafajtákat – termesztették: árpát, búzát, kukoricát, zabot és persze cukorrépát, addig az utolsó, mintegy másfél évtizedben egyre inkább a zöldségek felé fordultak. A bab, a sárgarépa, a káposzta, a borsó, a hagyma, a krumpli, a turbolya, a zeller, a cukkíni szorítja ki a gabonafajtákat. A Rigo-farmon korábban termesztett gabonafajták a megművelt területnek csupán húsz százalékát foglalják el. Az ok eléggé prózai. A gabonafajták piaci ára több éven át csökkent. Az esés az idén állt meg először, amikor az árak még emelkedni is kezdtek. „Az utóbbi két évben tonnánként átlagban mintegy száz eurót kaptam a gabonafajtákért, ami azt jelenti, hogy kevésbé nyereségesek a zöldségeknél.” Csakhogy a zöldségtermesztés igen költséges, ugyanis ahhoz, hogy a kereskedelemben megkívánt terméket tudja előállítani, Rigo úrnak mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Egyrészt meg kellett építtetnie az öntözőrendszert, „hogy a zöldség könnyebben bújjon ki a földből”, másrészt pedig meg kellett vennie a legszükségesebb gépeket.
Minden gépet persze ő sem vásárol meg. A részmunkákat kiadja. Vállalkozó végzi a vetést is. A vállalkozó hozza el a gépet, amely igen- csak speciális szerkezet, mint az, amelyik például a sárgarépa vetésére és betakarítására alkalmas. Rigo úr harmadmagával végzi a mezőgazdasági munkákat, valamint a mintegy száz bika tenyésztését, hizlalását. Nyáron pedig egy-két hétre diákokat is felvesz a „rohammunka” elvégzésére.
Uniós támogatás? Az EU csak a gabonafajták termesztését támogatja. Két éve a cukorrépa termesztését is. A zöldségféléket nem támogatják. A Rigo-porta szomszédságában többen is vannak, akik termőföldjük kilencven-kilencvenöt százalékában szubvencionált gabonafajtákat termesztenek.
Rigo úr azonban még a támogatási rendszer megindulása előtt eldöntötte, hogy a zöldségtermesztési „logikát” követi. Igaz, azokra nincs támogatás, de jóval nagyobb rajtuk a haszon. Ami pedig a gabonaszubvenciót illeti, 2001 és 2003 volt a „referenciaév”. Akkor az unió megállapította, hogy hány művelés alatti hektár területre nyújtanak támogatást. A „zöldségtermesztési logika” most kezd igazán „bejönni”: ahogyan fokozatosan csökken a gabonafajták támogatása, annyira kerülnek még inkább nyerő pozícióba a zöldségtermesztők. Akik egyre inkább belenőttek a „függetlenség kultúrájába”.
De Rigo úr az állattenyésztésben is jószerével független. Ugyanis míg az unió a tehéntartást dotálja, a bikatenyésztést alig. Márpedig a Rigo-birtokon egyetlen tehén sincs, hanem mintegy száz bika. Ezeket Etienne Rigo 8-10 hónapos korukban veszi meg, majd 6-700 kilogrammosra hizlalja őket. Úgynevezett belga fehér-kék fajtájú bikáinak rendkívül nagy a hústartalma. Ezt a bikafajtát Belgiumban hivatalosan 1973-ban „hozták létre” a XIX. századi rövidszarvú („shorthorn”) bikából. Mint tulajdonosuk megjegyzi, a belga fehér-kékeknek 20 százalékkal is több húsuk van az átlagos, például a limousin bikánál, amely, mint mondja, Magyarországon is elterjedt. A bikatartás ilyen szám mellett nem igazán nyereséges. Mint a gazda elmondja, azok a szomszédjai tudnak nyereséget termelni a bikákból, akiknek 3-500-nál is több van belőlük. De neki a bikatartás csak kiegészítő tevékenység. Amikor rossz az idő, nem tud kimenni a földekre, a bikákkal foglalkozik. A bikák szűkmarkú uniós támogatási rendszerében azonban van némi előny is a bőkezűbb tehenek támogatási rendszeréhez képest. Ugyanis a bikáknál is volt referenciaév, és attól kezdve az akkor érvényes számú bikára adják a kismértékű támogatást, míg a tehenek esetében folyamatosan „leltározni kell”, és a tényleges számnak megfelelően adják a támogatást. Az EU-tól a támogatás egyszerre, „egyetlen csomagban” érkezik, december közepe táján. A gabonafajtákra, a cukorrépára, a parlagon hagyott földekre és az állatokra. Hektáronként összesítve, számol Rigo úr, mintegy 300-350 euró.
A termékértékesítésre terelődik a szó. A zöldségek közvetlenül olyan céghez kerülnek, amely a fagyasztásukat végzi. A burgonyát pedig olyan cég vásárolja meg, amely a csomagolást végzi, és ez történik a mintegy kétezer tonna hagymával. Amelynek jó része exportra megy, „többek között Magyarországra”, mondja hamiskás mosollyal a Brüsszel melletti agráregyetemen diplomázott Rigo úr.
Hogy mit talál a legnehezebbnek munkájában? „Az adminisztrációt” – feleli habozás nélkül. Minden nap a számítógép előtt ül, de papírokat is ki kell töltenie. Igazolási kérelmek, bizonylatok… Az Európai Unió most már azt is megköveteli, hogy nyomon követhető legyen a zöldség is.
Etienne Rigo bizonyára abban is szerencsés, hogy a belgiumi szupermarketek nem ellenségként vagy ellenfélként állnak vele szemben, hanem társnak tekintik. A belgiumi szupermarketek „lényegében belga termékeket vásárolnak”, mondja. Több okból is. „Először is túltermelés van, mert a fogyasztásra kerülő áru hatvan-hetven százalékát így is exportálni kell.” A belga mezőgazdasági export elsősorban Németországba és Olaszországba megy. Másrészt a szupermarketek szeretik a belga termékeket, mert teljes mértékben vissza tudják követni az áru eredetét. „Egy húsról tudják, hogy az állatnak ki volt az anyja, az apja, mikor született, kinek adták el, hol hizlalták. Vagyis minden dokumentálva van.” Azt is tudják, ha az állat megbetegedett és azt is, hogy milyen injekciót kapott. Nagyon fontos a vevők bizalmának megnyerése és belga termékek esetében a szupermarketek „a fogyasztónak azt is meg tudják mondani, hogy az állatot a fogamzástól ismerik. Ha viszont egy hajórakomány argentin marhahús érkezik, akkor ott már nem olyan egyszerű a viszszakövetés.” A zöldségekkel ugyanez a helyzet. Minden esemény naplóba kerül. „Ha tehát idejön hozzám valaki és meg akarja nézni, hogy az adott területen termesztett babbal mi történt, csak ránéz a számítógépemre és ott vannak az adatok, napi bontásban.”
Búcsúzóul Rigo úr még átnyújtja a Le Sillon belge (A belga barázda) című, a belga gazdák körében legolvasottabb szaklapot. A június 29-i szám címoldalán a bioszektor szédületes fejlődéséről kezdődő cikk. Rigo úr lánya nyilván nagy örömmel olvasta már.