Belga félelem a francia államtól

A francia Suez és a szintén francia Gaz de France bejelentett öszszeolvadása egyre nagyobb nyugtalanságot kelt a három hónappal ezelőtti választások után még mindig új kormány nélküli Belgiumban. A bírálók mind hangosabban követelik, hogy betekintésük lehessen az új francia energetikai óriásba, amely a legnagyobb belga nemzeti energiavállalatot is uralja.

Sarkozy államosítja a belga villamosipart – ezzel a szalagcímmel jelent meg címlapján néhány napja a Le Soir című belga napilap; az írás alcímében az állt, hogy a francia államnak a jövőbeni GDF–Suez-csoportban 35,6 százalékos részesedése van, tehát ugyanennyi lesz az Electrabel cégben, a belga energetikai „koronaékszerben”.
Francia részről nem győzik hangsúlyozni, hogy az új csoport minden olyan kötelezettségének eleget tesz, amelyet korábban a Suez vállalt annak érdekében, hogy dinamikusabbá tegyék a belga energiapiacot. Ezen kötelezettségek közül a Suez vállalta, hogy belga földgázszolgáltató leányvállalatától, a Distrigaztól vagy villamostermelő kapacitása egy részétől megválik.
Mindezen szóbeli garanciák ellenére a kérdőjelek sokasodnak azzal kapcsolatban, hogy a francia állam milyen súllyal játszik majd szerepet az új csoportban s így közvetetten a belga energiaszektorban.
Az Electrabel egyébként az ország hét atomerőművét is üzemelteti. A belga kormány most ismételten kijelentette, azt tartaná a legmegfelelőbbnek, ha a jövőbeni csoport a belga állam irányában vállalt minden kötelezettségét betartaná, beleérve azt, hogy a belga állam aranyrészvényhez jusson, ami vétójoggal jár.
Marc Verwilghen, Belgium energiaügyi minisztere pedig közölte, hogy az új csoportban megfelelő mechanizmust hoznak létre a belga stratégiai érdekek védelmezésére, s jelezte, hogy valószínűleg egy biztost neveznek ki a csoporthoz. André Antoine, a francia nyelvű vallon régió minisztere ugyancsak hangot adott az állami szerepvállalás fontosságának, amikor kijelentette, hogy a belga államnak garanciát kell kapnia arra, hogy a később foganatosítandó ipari döntések beilleszkedjenek az energiapolitikai célokba. Ennek ellenére Philippe Bodson, a belga Tractabel energiavállalat – a Suez leánycége – korábbi elnöke szerint a fúzió vesztese a belga állam lesz.
A CSC, a legnagyobb belga szakszervezet elnöke pedig kijelentette: „A jövőben, amikor a Suez–GDF külföldön beruház, akkor a francia állam profitál az üzletből.” Hozzátette, ha az új csoportban a francia nemzeti érdekek dominálnak, akkor ez kárára lesz mind a belga beruházásoknak, mind a belgiumi munkaerők alkalmazásának.
Eric De Keuleneer, a rangos brüsszeli Solvay kereskedelmi iskola közgazdaságtanára annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az elkövetkező években a Suez–Electrabel kebelében a belga döntésközpontok és belga igazgatók súlya csökkenni fog.
A Suez és a Gaz de France államilag szponzorált összeolvadása révén keletkező óriás energiavállalat létrejötte az Európai Unióban és annak nem egy tagállamában is „kiverte a biztosítékot”, annak ellenére, hogy Brüsszel jóváhagyását adta a fúzióra, a brüsszeli vízió ugyanis egy nyílt, versenyhelyzetben lévő energiapiacról kifejezetten ellentétes Párizsnak azzal a törekvésével, hogy franciák által vezetett „ipari bajnokokat” hozzanak létre.