Folytatódó vita a kistérségekről

Alkotmányossági aggályokat is felvethet, hogy az Országgyűlés hétfő esti döntésével szentesítette a Keszthely–Hévíz kistérség különválását. A köztársasági elnök éppen alkotmányossági okok miatt utasította vissza a kistérségek lehatárolásáról szóló törvényt: mint az új szavazás során kiderült, Sarkad és Debrecen esetében még a kormánypárti képviselők többsége is változtatott korábbi, az önkormányzati autonómiát sértő álláspontján, így ezek a kistérségek megmenekültek. Hévíz és Keszthely esetében azonban a józan észnél erősebbnek bizonyult a politikai nyomás.

Semmiféle szakmai érv nem támasztja alá Keszthely és Hévíz külön kistérségbe való szervezését, a döntés mögött egyértelműen a kisstílű rivalizálás, a rövidlátó politikai érdekek állnak – nyilatkozta lapunknak Manninger Jenő (Fidesz), a térség országgyűlési képviselője, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke. Elmondta: a különválást sem a szakmai tanulmányok, sem a területfejlesztési minisztérium, sem a megyei területfejlesztési tanács, sem a parlament szakbizottsága, de még maguk a szocialista kormánytagok sem támogatták.
Helyi politikusok lapunknak úgy nyilatkoztak: a leválás ötlete és megvalósítása egyértelműen az MSZP-s Göndör István és Mohácsi József, a bukott keszthelyi polgármester, jelenleg listáról bejutott szocialista országgyűlési képviselő tevékenységéhez, illetve lobbimunkájához köthető.
Tény: a szakmai támogatás hiánya ellenére a szétválás másodszorra is „átment” a parlamenten, és a hétfői döntéssel a kistérség sorsa megpecsételődni látszik. Mint Manninger hangsúlyozta, Hévíz és Keszthely a balatoni régió szervesen összetartozó része; a térség jövőjét jelentő turizmus fejlesztése területén csak együttműködéssel érhetnek el eredményeket, s ugyanez vonatkozik a közintézményekre is. A szociálliberális kormány mindvégig azzal érvelt a közigazgatási átalakítások mellett, hogy az jelentős költségmegtakarítással jár. Hévíz és Keszthely elválásával éppen ez a cél hiúsul meg, ezért sem indokolható racionálisan a kormány döntése.
Keszthelynek a legutóbbi önkormányzati választáson fideszes vezetése lett, Hévíz viszont maradt a volt szabad demokrata országgyűlési képviselőjelölt, a jelenleg független Vértes Árpád polgármester vezetése alatt. – A hatalomból kiesett kormánypárti káderek az elválással revánsot akartak venni – véli Manninger Jenő. A szocialisták a fürdővárosban azzal kampányoltak, hogy ha Hévíz nem válik ki az önkéntes társulásból, elveszti például az önálló hatósági építésügyi hivatalát és más közintézményeit. De azzal is riogattak, hogy Keszthelyen a radikális jobboldal vette át az irányítást, amellyel nem lehet közösséget vállalni. – Gőzerővel folyt a politikai hisztériakeltés – szögezte le Manninger. Rámutatott arra is: törvényességi aggályokra adhat okot, hogy az átalakítás elszenvedője egy olyan település is – a repülőtérrel rendelkező Sármellék –, amely annak idején, amikor a kormányhoz be kellett terjeszteni a kistérségi lehatárolások megváltoztatásáról szóló kérelmeket, arról hozott határozatot, hogy nem akar másik kistérségbe, vagyis Hévízhez tartozni. Manninger megjegyezte, később – szerinte erőteljes politikai nyomásra – hoztak ugyan egy ezzel ellentétes határozatot, de már jóval a határidő lejárta után. Mint kifejtette, még az Orbán-kormány alatt megszületett az a komplex, európai forrásokból finanszírozható területfejlesztési terv, amely a Hévíz–Keszthely mikrorégióban hosszú távon biztosíthatná az ottaniak megélhetését turisztikailag vonzó, sokszínű kínálat megteremtésével, ami az ökológiai szempontok figyelembevételével, a fenntartható fejlődés jegyében valósulhatna meg. A térség egyébként felkerült két másik mikrorégióval együtt a világörökség várományosainak listájára.
– A két város között az együttműködés így is megvalósítható, csak éppen a költségek nőnek, a pályázati hatékonyság csökken, és az ott élők sem járnak jobban – szögezte le Manninger Jenő, hozzátéve: fontolgatják a jogi lépések lehetőségeit, mivel az egész eljárás alkotmányossági, törvényességi aggályokat vet fel. És ami a legnyomósabb érv: nem szolgálja a mikrorégióban élők hosszú távú érdekeit.