Az építészetben és az urbanisztikában olyan nincs, hogy valami „készen van”, így azt a kérdést sem tehetjük fel, hogy lesz-e, s ha lesz, mikor ölt majd egy viszonylag egységes XXI. századi építészeti arculatot a Balaton-part. Az örökségvédelem és a fejlesztés tekintetében – Hamvas Béla író, filozófus kifejezését használva – sokkal fontosabb a „hely szelleme”, az építészettörténeti tradíció tisztelete. Kitűnő példa erre Balatonfüred biztatóan alakuló városmagja, amely teljes hűségében igyekszik felidézni a reformkor építészeti kultúráját – mondja Virányi István.
– Lenne dolga egy önálló balatoni főépítésznek is, hiszen a Balaton-törvény most (is) folyó módosítása temérdek munkát adna neki, s bizony az üdülőrégió önkormányzatai is rászorulnak a tanácsadásra, a terület- és településfejlesztési tervek korrekciójához történő segítségnyújtásra. Nem beszélve arról, hogy állami és magántőkéből több száz milliárdos beruházások „rajzolódnak ki”, kezdődnek vagy kezdődtek az üdülőrégióban Kenesétől Sávolyig és Siófoktól Keszthelyig. A Délnyugat-Balaton közeli Sávoly mellett például háromszor akkora sport- és turisztikai beruházás kezdődik, mint amekkora maga a település – érvel Virányi István.
A főépítész mindemellett úgy látja, hogy miután a Balaton-törvény kétségtelenül nagy regulát jelent az önkormányzatok számára, indokolt a jogszabályegyüttes módosítása. Ugyanakkor szerinte félő, hogy a befektetői érdekek előtt „meghajló”, napi működési gondokkal küzdő és kényszerpályára került önkormányzatok egy része feladja a települések történeti és jövőképi értékeit. Azokat, amelyeket túlzás nélkül tekinthetünk nemzeti, sok esetben egyetemes értékeknek. Kérdésessé válik: a befektetői nyomás és mohóság következtében megmarad-e az üdülőrégió tájkaraktere, nem sérülnek-e a tókörnyék természeti, környezeti és kulturális örökségi értékei.
Virányi István gátat szabna a gigantomán tóparti építkezéseknek, de a kempingeket is félti a beépíthetőség és az épületmagasság-szabályozás módosításának hatásától. Más építészekhez hasonlóan oda nem illőnek és ridegnek tartja a siófoki Hotel Európát és a mellette sorakozó, az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek építészeti divatját őrző szállodákat, s a „nyári főváros” szabadi–sóstói városrészében napokban elkészült, csaknem háromszáz apartmanlakásos sávházat sem tartja a tó építészeti arculatával harmonizálónak. Csakhogy építéshatósági ügyekbe a balatoni főépítész nem szólhat bele – jegyezte meg.
Örökségvédelem és/vagy fejlesztés – Hol a határ? címmel szeptemberben konferenciát rendeznek a Balaton építészeti jelenéről és jövőjéről. A tájtervezők attól és az azt követő építészetikonferencia-sorozattól azt remélik: az ott született állásfoglalások útjelzőül szolgálnak majd a területfejlesztők, a beruházók és az önkormányzatok számára. Figyelmeztetnek az értékek feladásának veszélyére, s megmutatják: miként lehet táji, természeti, környezeti és kultúrtörténeti sebek nélkül fejleszteni a régiót, otthonossá, barátságossá tenni az üdülőhelyeket.
Bajban Magyar Péter– A HVG szerint a fiatalok a drogok legalizálása miatt választják a Tiszát
