Örökségvédelem és fejlesztés

A hely szellemének, az épített környezeti tradícióknak és nem a befektetői haszonnak kellene meghatároznia a régió építészeti arculatának alakulását – figyelmeztet a Dél-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal állami főépítésze. Virányi István, aki február óta a kiemelt balatoni üdülőkörzetet is főépítészként tartja szemmel, attól tart, hogy a tóparti és a tó közeli önkormányzatok pénztelensége történeti és jövőképi építészeti értékek feladásához vezethet.

Csécsi László
2007. 09. 09. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az építészetben és az urbanisztikában olyan nincs, hogy valami „készen van”, így azt a kérdést sem tehetjük fel, hogy lesz-e, s ha lesz, mikor ölt majd egy viszonylag egységes XXI. századi építészeti arculatot a Balaton-part. Az örökségvédelem és a fejlesztés tekintetében – Hamvas Béla író, filozófus kifejezését használva – sokkal fontosabb a „hely szelleme”, az építészettörténeti tradíció tisztelete. Kitűnő példa erre Balatonfüred biztatóan alakuló városmagja, amely teljes hűségében igyekszik felidézni a reformkor építészeti kultúráját – mondja Virányi István.
– Lenne dolga egy önálló balatoni főépítésznek is, hiszen a Balaton-törvény most (is) folyó módosítása temérdek munkát adna neki, s bizony az üdülőrégió önkormányzatai is rászorulnak a tanácsadásra, a terület- és településfejlesztési tervek korrekciójához történő segítségnyújtásra. Nem beszélve arról, hogy állami és magántőkéből több száz milliárdos beruházások „rajzolódnak ki”, kezdődnek vagy kezdődtek az üdülőrégióban Kenesétől Sávolyig és Siófoktól Keszthelyig. A Délnyugat-Balaton közeli Sávoly mellett például háromszor akkora sport- és turisztikai beruházás kezdődik, mint amekkora maga a település – érvel Virányi István.
A főépítész mindemellett úgy látja, hogy miután a Balaton-törvény kétségtelenül nagy regulát jelent az önkormányzatok számára, indokolt a jogszabályegyüttes módosítása. Ugyanakkor szerinte félő, hogy a befektetői érdekek előtt „meghajló”, napi működési gondokkal küzdő és kényszerpályára került önkormányzatok egy része feladja a települések történeti és jövőképi értékeit. Azokat, amelyeket túlzás nélkül tekinthetünk nemzeti, sok esetben egyetemes értékeknek. Kérdésessé válik: a befektetői nyomás és mohóság következtében megmarad-e az üdülőrégió tájkaraktere, nem sérülnek-e a tókörnyék természeti, környezeti és kulturális örökségi értékei.
Virányi István gátat szabna a gigantomán tóparti építkezéseknek, de a kempingeket is félti a beépíthetőség és az épületmagasság-szabályozás módosításának hatásától. Más építészekhez hasonlóan oda nem illőnek és ridegnek tartja a siófoki Hotel Európát és a mellette sorakozó, az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek építészeti divatját őrző szállodákat, s a „nyári főváros” szabadi–sóstói városrészében napokban elkészült, csaknem háromszáz apartmanlakásos sávházat sem tartja a tó építészeti arculatával harmonizálónak. Csakhogy építéshatósági ügyekbe a balatoni főépítész nem szólhat bele – jegyezte meg.
Örökségvédelem és/vagy fejlesztés – Hol a határ? címmel szeptemberben konferenciát rendeznek a Balaton építészeti jelenéről és jövőjéről. A tájtervezők attól és az azt követő építészetikonferencia-sorozattól azt remélik: az ott született állásfoglalások útjelzőül szolgálnak majd a területfejlesztők, a beruházók és az önkormányzatok számára. Figyelmeztetnek az értékek feladásának veszélyére, s megmutatják: miként lehet táji, természeti, környezeti és kultúrtörténeti sebek nélkül fejleszteni a régiót, otthonossá, barátságossá tenni az üdülőhelyeket.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.