Másfél hónappal ezelőtt állt legutóbb itthon a média rendelkezésére Szávay Ágnes, a Roland Garros és Wimbledon után, az amerikai kemény pályás versenyek előtt. Azóta gyakorlatilag megfordult a világ vele és velünk, hiszen a 600 ezer dollár összdíjazású New Haven-i versenyen fináléba került, s ott csak sérülése állította meg, a US Openen pedig sporttörténelmi tettel egyéniben a legjobb nyolc, párosban a legjobb négy közé jutott. Hasonlóra honfitárs még nem volt képes. Tegnap kora délután előbb sajtótájékoztatón a médiumok, este pedig közönségtalálkozón a rajongók „ostromát” kellett kiállnia, de ezt is bírta. A mi kérdéseinkre is készséggel válaszolt.
– Hogy bírja a népszerűséggel járó kötelezettségeket?
– Itthon sem tudtam szinte semmit sem pihenni, reggeltől estig rohangáltam. Azért megpróbálok a felkéréseknek eleget tenni.
– Nincs mese, befutott. A külföldi újságírók is érdeklődnek már, felfedezte az amerikai média?
– Részt kellett vennem sajtótájékoztatókon, s a WTA (a női teniszezők világszövetsége – a szerk.) rendszeresen médiaprogramokat szervez, kórházlátogatást, vagy gyerekekkel kell foglalkozni, ilyesmi.
– Április óta 39 győzelmet aratott, és mindössze hétszer kapott ki egyesben és párosban együttvéve. Ennyire mindegy, hogy salakon vagy kemény pályán szerepel?
– Egyáltalán nem, az elején féltem az amerikai túrától, mert ott soha nem szerepeltem valami jól. Szerencsére most a fontos pontokat rendre én szereztem.
– Játékával az ellenfelek, a legyőzött klasszisok elismerését is kivívta?
– Kuznyecova nagyon aranyos, s ugyanezt mondhatom Hantuchováról is, mindig odajönnek hozzám, és kedvesen biztatnak. Az is jólesett, amikor Patty Schnyder egy svájci lapban úgy nyilatkozott rólam még a US Open előtt, hogy a fiatal generációból nekem a legnagyobb az esélyem a berobbanásra. Petrováról viszont rossz élményem van, amikor legyőztem, gratuláció helyett ezt mondta: „Ma nagyon szerencsés voltál!” Aztán meg nem fogott kezet a mérkőzésvezetővel.
– Szokta böngészni a világranglistát, figyelni, mit érnek el a többiek, kiket vert meg, hová léphet előre?
– Hogy böngészem, az túlzás, de a WTA honlapját rendszeresen nézem, hiszen például a nevezéseket is itt kell leadni. Ha valamit nem tudok, apu úgyis elmondja, mert ő tényleg bújja a rangsort.
– Felfogta már, hogy mit ért el a US Openen? Ezzel szinte saját korábbi eredményeit, például palermói WTA-tornagyőzelmét szorította háttérbe.
– Azért ezt nem mondanám, hiszen például Anna Kurnyikova úgy volt évekig a top 10-ben, hogy soha nem nyert WTA-versenyt. Ami pedig a US Opent illeti, nehéz felfogni, mi történt ott. Szóba került, hogy tagja lettem a Club Eightnek, azaz nyolc közé jutottam egyesben. Amikor a szállodai szobámban belegondoltam ebbe, nagyot kacagtam, annyira hihetetlennek tűnt.
– Párosban is menetelt, egészen az elődöntőig, de meddig lehet bírni hosszú távon ezt a terhelést?
– Ha egyéniben is jól szerepelek, akkor nagyon fárasztó a kettős teher, úgyhogy a jövőben kicsit kevesebbet párosozom majd.
– Hogy érzi, miben kellene még fejlődnie?
– Szinte mindenben, hiszen még Federer sem tökéletes, pedig ő mondhatná magáról. A szervám és a tenyeresem sokat fejlődött, a fonákom eddig is jó volt. Több nyesést és több hálózást szeretnénk beépíteni a játékomba, hogy ne mindent az alapvonalról próbáljak megoldani. Természetesen a kondíciómon is akad javítanivaló.
– Amerika után nincs szusszanás, Ázsia következik, Pekingben, Tokióban, majd Szöulban áll rajthoz. Kedveli az egzotikus konyhát?
– A kínai ételeket régóta szeretem, de már a japán konyhát is, mert egy barátom megismertetett a szusival, és nagyon ízlett.
– Ha már Peking, hogyan áll hozzá a jövő évi olimpiához? A kvalifikációt a világranglista alapján már megszerezte, sokan éremesélyesnek tartják, de a profi teniszezők számára nem ez a csúcsviadal.
– Én azok közé tartozom, akik nagyon várják az olimpiát, mert csak jót hallottam róla, a hangulatáról, az egyediségéről. Nem véletlenül versenyzek most majd Pekingben, megtapasztalom az ottani viszonyokat, például a szokatlanul nagy szmogot.
– Tudja, hogy az ötkarikás esemény gyakorlatilag belelóg a jövő évi amerikai bajnokságba?
– Akkor legfeljebb Pekingből repülök New Yorkba!
– Honlapján a US Open alatt folyamatosan leírta érzéseit, gondolatait, köztük sok olyan magvasat, amely mindenkinek tanulságul szolgálhat. Érezte a világhálón keresztül is a hazai érdeklődést, a szeretetet?
– Természetesen, nagy dolognak tartom, és hatalmas lelki pluszt adott az a három-négyszáz napi hozzászólás, amit kaptam. Azt se felejtem el, amikor a New Haven-i stadion nézőinek nyolcvan százaléka magyar volt, s csak azt hallottam, hogy „Ria, ria, Hungária!”, meg hogy: „Gyerünk, kislány!”
– Blogjában többször írt húgáról, aki szintén teniszezik. Lehet, hogy egyszer a Williams nővérek mintájára a Szávay testvéreknek is szurkolhatunk?
– Én lennék a legboldogabb, ha a nyomdokaimba lépne, s valamikor közös párost alkotnánk, vagy egymás ellen játszanánk Grand Slam-versenyen. Hatalmas az akaratereje, de sok akadályt kell még leküzdenie, egyelőre nem lehet tudni, mekkora a nyomás rajta, azért, mert én így játszom. Mielőtt Petrovát legyőztem, kaptam tőle egy SMS-t, hogy megnyerte a korosztályos pécsi nemzetközi versenyt. Nagyon boldog voltam, mert ez annak idején nekem nem sikerült.
Lesz-e magyar aranyeső a grúziai vívó-világbajnokságon?
