Ritka rosszul sikerült az angoloknak a múlt hetük a sportot illetően, öt nap alatt három csapást is el kellett szenvedniük. Szerdán futballválogatottjuk Moszkvában sorsdöntőnek tűnő Eb-selejtezőt bukott el 1:0-s vezetésről 2:1-re, szombaton a rögbi-világbajnokság döntőjében, a párizsi Stade de France-ban a dél-afrikaiak 15:6-ra kerekedtek a címvédő nemzeti csapatuk fölé, vasárnap pedig Interlagosban Lewis Hamilton majdhogynem biztosra vett megkoronázása maradt el. A Forma–1 zseniális újonca hiába várta a brazil nagydíjat 107 ponttal, miközben Alonsónak 103, Räikkönennek csak 100 egység állt a neve mellett, a finn lett a nyerő. Az persze már az utolsó előtti futamon, Sanghajban is látszott, a 22 éves brit egyre nehezebben birkózik meg a gondolattal, hogy rögtön első évadjában az F–1 történetének legfiatalabb világbajnoka lehet.
A harmincadik körben a második helyen haladva elnyűtt gumijait szerette volna lecserélni, ám a bokszutca bejáratánál megcsúszott, és elásta magát a kavicságyba. A brazil nagydíjon már a start után akadt egy hebehurgya manővere, amikor a mellette elhúzó Alonsót azonnal vissza akarta előzni, és lesodródott az aszfaltról, nem sokkal később pedig a kormányszerkezeten véletlenül megnyomta a rendszer-újraindító gombot (!), és így lelassult az autója. A nyolcadik helyről a tizennyolcadikra esett vissza, és ezután már hiába kapaszkodott, csak a hetedik pozícióba tudta magát visszaküzdeni. Ahhoz pedig, hogy világbajnok legyen, legalább ötödikként kellett volna célba érnie. Alonso harmadik lett, s ez neki is kevés volt, mert a Ferrari remek csapatmunkával úgy intézte a bokszkiállásoknál, hogy a versenyt uraló két pilótája közül Räikkönent intsék le először a kockás zászlóval. Felipe Massa pedig, ahogy a helyzet kívánta, „természetesen” a hazai pályán is beérte a második hellyel.
És bár Hamiltonnak az utolsó körökre már nem maradt reménye, hogy a saját erejéből megszerezheti az üdvözítő ötödik helyet, előtte Nico Rosberg (Williams) és Robert Kubica (BMW) különmeccse könnyen odáig fajulhatott volna, hogy mindketten kiesnek, és akkor az ifjú brit a világbajnok! Mindazonáltal Hamiltonnak halovány elméleti esélye még így is maradt a vb-címre. Tudniillik a leintés utáni ellenőrzés során kiderült, hogy Rosberg, Kubica, sőt a hatodikként végzett Nick Heidfeld (BMW) autója sem megfelelő üzemanyaggal ment. (Ugyanez áll a másik Williams-versenyzőre, a tizedik Kazuki Nakadzsimára, de a vb kimenetele szempontjából az ő esete indifferens.)
A szabályok előírják, hogy az üzemanyag legfeljebb tíz fokkal lehet hidegebb a külső hőmérsékletnél, az érintett versenyzők tankolásainál azonban ez az érték 12–14 fok volt. Szakértők szerint mindez 5–10 lóerővel megnövelte a két BMW és a két Williams motorteljesítményét. A viadal után a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) azonnal vizsgálatot indított, ám végül úgy döntött, hogy nem szankcionálja a két csapatot. Többek között azért sem, mert a mérési adatok nem egyértelműek, így például a külső hőmérséklet sem egyezett meg a pálya teljes szakaszán. S a FIA bizonyára érezte, hogy nem volna fair, ha Hamiltont egy meteorológus juttatná a világbajnoki címhez. A McLaren–Mercedes mindenesetre megfellebbezte a döntést, a brit–német istálló vezetősége úgy véli, a szurkolóiknak is tartoznak annyival, hogy a zöldasztalnál is mindent megtegyenek. Ha a BMW-t és a Williamset el is marasztalják, és esetleg a három pilótától elveszik a brazil nagydíjon kapott pontjaikat, még nem jelenté automatikusan azt, hogy Hamiltont utólag előrébb sorolnák.
Ám ilyen végkifejlet után maga a brit sem tartana igényt a trófeára: „Kimi megérdemelten lett világbajnok, kegyetlenség lenne, ha utólag elvennék tőle a vb-címet, és egy ilyen döntés a Forma–1-nek sem tenne jót” – szögezte le Hamilton. Ugyanezen a véleményen van a 2005-ös és 2006-os világbajnok Alonso is, akinek felettébb hűvös a viszonya csapattársával. S aligha tévedünk azzal, hogy a McLaren főként nem is a hírnevét megtépázó „kémbotrány” (amelynek következményeként a wokingiak valamennyi pontját törölték a konstruktőrök között, s így a csapat-világbajnoki címet a Ferrari már korábban besöpörte), hanem a házon belüli békétlenség, a két pilóta közötti megmételyezett rivalizálás miatt bukta el a világbajnokságot. Ehhez adalék, hogy Alonso hívei kedvencük szülővárosában, Oviedóban az ott felállított nagy kivetítő előtt megünnepelték Hamilton bukását… A wokingiaktól szinte biztosan távozó Alonso nem rejtette véka alá elégedetlenségét amiatt, hogy az idény során kevés segítséget kapott csapatától, az utolsó futamokon pedig – az ő szavaival élve – gyakorlatilag „megkötötték a kezét”. A címvédő szerint elsősorban a rengeteg rossz döntést hozó Ron Dennis csapatfőnök miatt nem tudták megnyerni a világbajnokságot; s lássuk be, egy ilyen nyilatkozat nem a hosszú távú együttműködés záloga.
Ugyanakkor Luca di Montezemolo, a Ferrari elnöke szerint ők éppen a csapategység miatt nyertek: „Köztünk és a McLaren között az a különbség, hogy a miénk tényleg egy csapat, amelyben a versenyzők segítik egymást, és nálunk az egység jelenti az erőt a nehéz pillanatokban, illetve az, hogy egy pillanatig sem mondtunk le a sikerről, nagyon akartuk ezt a győzelmet.”
Alberto Ascari (1952, 1953), Juan-Manuel Fangio (1956), Mike Hawthorn (1958), Phil Hill (1961), John Surtees (1964), Niki Lauda (1975, 1977), Jody Scheckter (1979) és Michael Schumacher (2000, 2001, 2002, 2003, 2004) diadalai után a Ferrari a múlt vasárnap tizenötödik, Kimi Räikkönen pedig első vb-címét ünnepelhette. Schumacher örökébe lépni hálátlan feladat, de a pókerarcú finn, akit a Forma–1-ben csak jégemberként emlegetnek, nem izgulhatott nagyon. Ez ugyanis nem szokása.
Még az idény elején történt. Miközben a mezőny java része már útban volt a szezont nyitó ausztrál nagydíjra, hogy mielőbb túltegye magát a tízórás időeltolódás okozta nehézségeken, ő otthon benevezett egy motorosszán-versenyre. Hogy valamennyire elterelje a mindig éber sajtó és a rajongók figyelmét, James Hunt álnéven indult a 24 kilométeres viadalon, amelyet szűk húszperes időeredménnyel meg is nyert. Hunt amúgy a Forma–1 1976-os világbajnoka volt a McLarennel, így Räikkönen névválasztása kétségkívül humorérzékről tanúskodik. A finn aztán Melbourne-ben is a leggyorsabb volt, s annál jobb belépője nem is lehetett volna a Ferrarinál, mint hogy a tűzpiros torpedót rögtön az első helyen hozza be. Ezután viszont a legközelebb akkor vezette a világbajnoki pontversenyt, amikor annak vége lett, vagyis a múlt vasárnap. Melbourne után a maláj, majd a bahreini nagydíjon is harmadikként intették le, Barcelonában pedig kiesett, később az Európa-nagydíjat sem fejezte be, így Interlagosig hiába nyert még négy futamot (Magny-Cours, Silverstone, Spa-Francorchamps, Sanghaj), a pontversenyben tisztes távolból követte Hamiltont és Alonsót. A brit sanghaji hibája azonban visszahozta számára az esélyt, és a legvégén a legjobbkor előzött.
„Még a futam vége felé sem voltam száz százalékig biztos abban, megnyerem-e a vb-t, hiszen nem tudhattam, hogy valaki kiesik-e Hamilton elől, vagy sem. A leintés után ültem az autómban, és vártam, majd jött a hír, hogy győztünk! Úgy tűnt, hogy az idén is kicsúszik a kezünkből a bajnoki cím, de végül sikerült mindent összeraknunk. Hittünk magunkban, és olyan keményen dolgoztunk, hogy azt senki sem hinné el. Most remekül érzem magam, sokkal jobban élvezem a Forma–1-et, mint bármikor a korábbi években” – nyilatkozta az újdonsült világbajnok, de az örömködést azért nem vitte túlzásba a kamerák kereszttüzében.
Ami azokat a bizonyos korábbi éveket illeti: miután kijárta a „gokartiskolát”, 2000-ben pedig begyűjtötte a brit Formula Renault sorozat bajnoki címét, az európai Formula Renault kategóriába is belekóstolt két győzelemmel, sőt abban az évben már egy Forma–1-es Saubert is tesztelhetett. A tehetségek kiszűréséhez felettébb jó szemű Peter Sauber biztosította számára a szükséges kilométereket, hogy megkapja az F–1-es licencet, 2001-ben pedig be is nevezte a sorozatba. Räikkönen a Forma–3-as és a Forma–3000-es sorozatban sem mérette meg magát, az autósport csúcskategóriáját jelentő Forma–1-be úgy került be, hogy mindössze huszonhárom, együléses versenyautókkal teljesített futam volt mögötte. S ez a tény sokaknak csípte a szemét a száguldó cirkusz világában.
Az akkor 22 éves Räikkönen azonban élete első F–1-es futama előtt sem rágta le a körmét idegességében, hanem a már legendává nemesült sztori szerint békésen szunyókált egy kamionban. Ha a csapatából nem bukkan rá valaki a paddockban, lekési a rajtot… Nagy kár lett volna, mert bemutatkozó versenyén – amelyen csak a tizenharmadik rajtkockából indult az acélosnak nem nevezhető Sauberrel – rögtön megmutatta, hogy valamit nagyon tud. Pontot szerzett, hatodik lett, ami akkoriban egy pontot ért. Az évet kilenc ponttal zárta, és újonc létére tizedik lett az összesítésben. Ron Dennis le is csapott rá, az akkor visszavonult kétszeres világbajnok Mika Häkkinen utódjának szemelte ki, folytonossá téve a finn vonalat. Räikkönen öt dolgos évet húzott le a McLaren–Mercedesnél. 2003. március 23-án a malajziai nagydíjon aratta első futamgyőzelmét, a szezonban 91 pontot szorgoskodott össze, ezzel második lett Michael Schumacher mögött, mindössze két ponttal lemaradva az előző három évben magabiztosan nyerő német mögött.
Két év múlva, a 2005-ös idényben 112 pontot gyűjtve és hét futamgyőzelmet elkönyvelve már maga mögé utasította a kerpenit, ám ekkor robbant be az új hullám másik nagy tehetségeként Fernando Alonso, aki a Renault színeiben 133 ponttal elvitte előle a pálmát. A finn másodszor lett világbajnoki második, s ugyan a számok azt mutatják, hogy jócskán lemaradt a győzelemről, ez nem csak rajta múlt. Műszaki hibák miatt három versenyt is az élen haladva volt kénytelen feladni. Alonso tavaly ismételt, Räikkönennek pedig a valamivel megbízhatóbb, ám lassabb McLarennel csak az ötödik hely jutott, 65 ponttal. Nagy visszalépés volt a pályafutásában az is, hogy abban a szezonban egyetlen futamot sem tudott megnyerni. Ilyen előzmények után szerződött 2009-ig a Ferrarihoz évi 51 millió dolláros fizetésért, s bizony az olaszok kezdetben nem mutattak túlzott lelkesedést iránta. A sajtó jobbára arról cikkezett vele kapcsolatban – nem alaptalanul –, hogy a pohár fenekére gyakran néző finn éppen hol dorbézolt.
Most viszont már ki beszél erről Itáliában?!
