A mesterdalnokok felújítása Bécsben

Problémáim vannak a hölgyekkel, és menekülök a hitelezőim elől. Csodának kell történni, különben mindennek vége – vetette papírra Wagner 1863-ban, mielőtt Bécsben megismerkedett Wagenseil céhekről és mesterdalnokokról szóló feljegyzéseivel, ahonnan A nürnbergi mesterdalnokok mesterneveit is kölcsönözte. És megtörtént a csoda. II. Lajos bajor király felkarolta Wagnert, és támogatta az 1868. június 21-i müncheni ősbemutatót. Hans von Bülow, Cosima Wagner első férje vezényelt, Wagner a királyi páholyból élvezhette egyetlen vígoperája sikerét.
A bécsi Staatsoper nagyszabású Wagner-felújítás-sorozatának része A nürnbergi mesterdalnokok új zenei betanulása. Otto Schenk 32 évvel ezelőtti klasszikus rendezése jól harmonizál Jürgen Rose színpadképével és kosztümjeivel. Christian Thielemann először vezényelte a Staatsoperben az egyetlen Wagner-operát, ahol nem istenek játsszák a sorsot, nem halálos a szerelem, és katarzis sincs, csupán középkori céhes hierarchia: inasok, tekintélyes mesterek, Minnesängerektől leszármazott, szigorú szabályokat betartó kézműves mesterénekesek, a kulturális örökség egyszerű munkásai. Igaz, Wagnernél nevetségesen vetélkednek egymással. Thielemann zenei vezetése nem szárazon analitikus, és érzelmileg sem túlfűtött, „középutas” és költőien szabad. Partitúrája nem tartalmaz feljegyzéseket, a mű minden alkalommal újdonságként szólítja meg. Világos pálcavezetése elárulja, érti és élvezi Wagner bonyolult hangzáskonstrukcióit. Hans Sachsként hangjával és temperamentumos, de meggondolt játékával tűnik fel Hans Stuckmann. Énekstílusa motivált, fájdalmas. Ő a győztes, aki összehozta a szerelmeseket. Walter von Stolzing lovag – a túl lírai és élettelen amerikai tenor, Raymond Very (a beteg Johan Botha helyett) nem ágál a társadalmilag lejjebb álló mesterek rövidlátó hagyományai ellen. Éváért dalolva vállal mindent. Kiemelkedő Michael Schade Dávidja és Adrian Eröd Beckmesser hangja, alakítása. A városi írnok nevetségessé teszi magát az elcsent dal téves interpretálásával. Ő az egyetlen tragikomikus figura, de Wagner elképzelésének megfelelően elsősorban sajnálnivaló.