A sokféleség csodás világa

Művészfejedelem volt életében Giuseppe Archimboldo (1526– 1593), a természeti formákból komponált, bizarr hatású festmények alkotója. Halála után azonban évszázadokra elfeledték, s csak a XX. század avantgárd művészei, a szürrealisták fedezték fel újra. Diadalmenete – jelzi a bécsi Kunsthistorisches Museum kiállítása – a XXI. században is folytatódik.

Archimboldo Effect – ezt a címet kapta az 1987-ben a velencei Palazo Grassiban rendezett Archimboldo-kiállítás. A címadás nyilvánvalóan nemcsak arra utalt, hogy milyen sajátos hatást gyakorolnak nézőjükre a növényi és állati motívumokból komponált emberi fejek, hanem arra is, hogy alkotójuk gondolkodása sokban megelőlegezte a modern művészet megoldásait, a szürrealisták szabad képzettársításon alapuló komponálási módját. A hatásmechanizmus harmadik értelmezése is érdekes, hiszen a századforduló nagy nézőtömeget vonzó tárlatait is megelőzte a bemutató, s Archimboldo művészete ma is igen sok érdeklődőt vonz. A bécsi kiállítás anyagát az elmúlt év végén Párizsban, a Musée Luxembourgban mutatták be, ez a tárlat a 430 ezer látogatójával az elmúlt év leglátogatottabb franciaországi kiállítása volt.
Lehetséges, hogy a bécsi bemutató népszerűsége fölülmúlja a párizsiét is? Nem lenne ez meglepő, hiszen itt Archimboldo nem egyszerűen a nagy manierista művészek egyikének számít, hanem a Habsburg udvari művészet egyik legfontosabb képviselőjének. Munkáinak jelentős részét is a Kunsthistorisches Museum őrzi. Az összeállítás jól érzékelteti, milyen sokoldalú munkát végzett a Milánóból Bécsbe hívott művész Miksa majd II. Rudolf császár udvarában. Alapfeladata a császári család tagjainak és az udvari élet eseményeinek a megörökítése volt, munkásságát azonban alapvetően meghatározta Miksa császár elmélyült érdeklődése a természet iránt, így születtek meg Archimboldo természet utáni rajzai, illetve így vált egyik fő feladatává II. Rudolf időszakában a művészeti értékek mellett természeti ritkaságokat is magába foglaló Wunderkammer rendezése, gyarapítása. Munkásságának harmadik része az udvari ünnepségek megtervezése, megrendezése volt, ennek dokumentumai éppen úgy a tárlat jelentős, ám a látogatók nagy része, által kevésbé ismert darabjai mint a korban nyilván igen népszerű selyemhernyó-tenyésztés és selyemgyártás fázisainak ábrázolásai. Mindez jelentősen kitágítja, elmélyíti a képet, amelyet Archimboldo művészetéről alkothatunk, a kompozitfejek nem egyszerűen bizarrságuk révén válnak érdekessé, hanem az átfogó természettudományos tudása dokumentumaiként.

Kincsek délről, keletről. A Kunsthistorisches Museumban június 1-jéig látogatható az Archimboldo-kiállítás, kedd–vasárnap 10–18, csütörtökön 10–21 óra között. A múzeum XIX. termében február 26.–május 13. között egy másik nagyszabású tárlat is várja az érdeklődőket, ez a tajvani Nemzeti Palotamúzeum kincseit mutatja be. A Kunsthistorisches Museum közreműködésével rendezik meg a Museum für Völkerkundéban március 9-től a Tutanhamon és a fáraók világa című tárlatot, amelyre a rendezők félmillió látogatót várnak.