Azt vajon ki és hogyan rögzíti, hogy a kormány kétségkívül megkerülte a hazai alkotmányos szabályozást, és elvonta a törvényhozó hatalom jogkörét? A kabinet ugyanis kormányközi magánjogi megállapodással érvényesen nem fektetheti be a közpénzt üzleti vállalkozásba. Mint az köztudott, a Magyar Köztársaság jelenleg nem nyílt részvénytársaság
Szocialista szerződés, együttműködési megállapodás. A Kádár-korszaknak ehhez a bevett műfajához hasonlítható leginkább az a szerződés, amelyet Megállapodás címmel kötöttek meg és írtak alá február 28-án a Magyar Köztársaság és az Oroszországi Föderáció képviselői. A dokumentumot pénteken a Külügyminisztérium honlapján utólag közzétették.
Mit árul el számunkra ez a szöveg? Első olvasásra leginkább azt, hogy a megállapodást szakavatott jogász aligha látta. Ahogyan az a korábbi évtizedekben idehaza rendszeresen megtörtént, a felek, a hatalom képviselői megpróbáltak a közönségük számára valamit felmutatni. Mert úgy volt az hajdan, hogy az ezer gonddal, bajjal küszködő társadalom számára egy szép és látványos, de távoli jövőképet mutattak fel. Áruhiány volt? Késett a szállítás? Rossz volt a minőség? A termelő és a szállító szocialista szerződésben garantálta, hogy a jövőben minden másként lesz. Elmúlnak a bajok. A politikai rendszer természetéből következett, hogy a szerződéseknek jogi kötőerejük nem volt, kikényszeríteni nem lehetett a megvalósításukat. A most aláírt és utólag közzétett kormányközi megállapodás annyiban hasonlít a 20-25 évvel ezelőtti szocialista szerződésekhez, hogy mindkét aláíró fél arra törekedett, hogy valami látványosat produkáljon. A rendszer mind a két országban megváltozott ugyan, a régi, bevált reflexek azonban tovább működnek. A távoli lehetőségek nem megfoghatók, de éppen ezért ezerféleképpen értelmezhetők és magyarázhatók. Talán ez az oka, hogy a kormányközi megállapodás elsősorban nem jogi, hanem politikai alkotás. Idehaza azt a célt szolgálja, hogy Gyurcsány Ferenc elvonja a figyelmet a közelgő háromigenes népszavazásról. Elkápráztassa híveit: lám, ő ilyen varázslatokra is képes. Amerikai látogatása legutóbb csak terv maradt – Tom Lantosnak az elnök jelenlétében nem adhatta át a kitüntetést –, az orosz vezetővel azonban akárcsak a 2006-os országgyűlési választás előtt, sikerült összejönnie. Sőt a jelenlétében Moszkvában aláírtak egy nem mindennapi dokumentumot.
Gyurcsány úgy véli: ő igazi államférfi. Nemzetközi tényező. Nem aprózza el az erejét, csekélységekkel nem foglalkozik. Nemrég még kormánynegyedet akart építeni 150 milliárd forintért. Később ezermilliárdos állami vagyonok szétosztásával kecsegtetett, most pedig megkötötte a kampányszerződést. Ha a dokumentumot jobban szemügyre vesszük, azt mondhatjuk: a jogi kritériumokat nyomokban sem tartalmazó megállapodás finoman szólva is gázos. A kormány azt semmiképp sem hozhatta volna tető alá. A szerződésben ugyanis, bár elnagyoltan is képlékeny formában, olyan kitételek vannak, amelyekről kizárólag az Országgyűlés dönthetett volna. Mégpedig azért, mert azok az államháztartást, az állami költségvetést érintik. Ilyen egyebek közt, hogy a beruházás megtérülésének teljes időtartamára – egyes nyilatkozatok szerint 15 évre – a magyar állam áfamentességet engedélyez az eszközökre, berendezésekre, a szolgáltatásokra. Ebbe a kategóriába sorolható az a kikötés is, hogy a gázvezetékrendszer magyarországi kiépítését, pénzügyi finanszírozását s majdani működtetését szolgáló gazdasági társaságot felerészben a kizárólagos állami tulajdonban álló alapító, a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. látja el apporttal. A befektetendő összeget több 10-100 milliárd forintra teszik a nyilatkozók.
A mindenkori magyar kormány pénzügyi szuverenitása távolról sem teljes. Talán még emlékezetes: a Legfelsőbb Bíróság 2002. április 6-án a 4-es metró perében mondta ki: a közhatalmi szervezetek, mint amilyen a kormány és az önkormányzatok, magánjogi megállapodásokkal nem költhetik el a polgárok adóforintjait. A több évre szóló, nagy összegű ráfordítást igénylő beruházások költségvonzatairól az Országgyűlésnek kell határoznia. A parlament által jóváhagyott összegeket azután a kormány és az önkormányzatok, valamint a gazdasági társaságok magánjogi megállapodás alapján használhatják fel. A Gyurcsány-kabinet nem okult ebből a mindenki számára figyelmeztető esetből. Már nyilván nem emlékszik rá, hogy Medgyessy Péter pénzügyminiszter és Demszky Gábor főpolgármester megállapodását utóbb semmissé nyilvánították. A látványcélokat szolgáló szerződést (minő véletlen!) 1998. április 7-én, egy hónappal a május 10-i országgyűlési választások előtt írta alá a szocialista és a szabad demokrata politikus. Valami nagyot akartak ők is alkotni, legalábbis papíron. Megkerülték tehát a törvényhozást, kampányoltak. A precedens jellegű ítélet azóta tananyagként szolgál a jogi egyetemeken.
Meg kell említeni azt is, hogy a kormányközi megállapodás a Magyar Fejlesztési Bank és a Gazprom közös tulajdonú, magyarországi bejegyzésű cége mellett előírja egy magyar tulajdonú korlátolt felelősségű társaság létrehozását is. Ez az úgynevezett projekttársaság az előtervezést végezné, és megvalósíthatósági tanulmányokat készítene. Ehhez is pénz kell természetesen. S mivel a szerződés ennek a cégnek a megalapítását múlt időbe teszi, feltételezzük, hogy cégbírósági bejegyzése legalábbis küszöbönáll. Az sem zárható ki, hogy tervek, tanulmányok már készültek is. Kérjük tehát, hogy a kabinet a cég társasági szerződése mellett hozza nyilvánosságra a terveket, a tanulmányokat, s a tervezéssel, a tanulmányírással megbízott szakértők nevét és díjazását. Közölje emellett, kik vettek részt a moszkvai aláírást megelőző tárgyalásokon, s milyen tevékenységgel, milyen összegért végezték el a megállapodás előkészítését. Szeretnénk megismerni annak a várhatóan több tucat cégjogi megállapodásnak a szövegét is, amelyek minden bizonnyal kitöltik majd a két kormány magánjogi megállapodásának kereteit.
Kérjük mindezt egy másik precedensre hivatkozva. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa – az adatvédelmi ombudsman jogkörében eljárva – 2001. október 8-án a következő állásfoglalást adta: „A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos szakvélemények a törvény értelmében közérdekű adatnak minősülnek.” Az általános érvényű indokolás szerint azok a gazdálkodó szervezetek és magánszemélyek, amelyek, akik az állammal bármiféle üzleti kapcsolatba kerülnek, nem hivatkozhatnak üzleti titkaikra. Kötelesek adataik nyilvánosságra hozatalát eltűrni, olyan mértékben, amely a közpénz felhasználásának ellenőrzését lehetővé teszi. A gázvezetékrendszer tervezéséről, megépítéséről, működtetéséről megkötött kormányközi keretszerződés harminc évre szól. Módosítása írásban lehetséges. A felek nézetkülönbségeit tárgyalásokkal kell megoldani, és jegyzőkönyvileg rögzíteni.
Azt vajon ki és hogyan rögzíti, hogy a kormány kétségkívül megkerülte a hazai alkotmányos szabályozást, és elvonta a törvényhozó hatalom jogkörét? A kabinet ugyanis kormányközi magánjogi megállapodással érvényesen nem fektetheti be a közpénzt üzleti vállalkozásba.
Mint az köztudott, a Magyar Köztársaság jelenleg nem nyílt részvénytársaság.
