Sebeők, a miniszterőrjítő rapper

Sebeők János átszűrte filozofikus személyiségén a vizitdíj és a kórházi napidíj posztkommunista jelenségét. Végeredmény: egy vérbeli, bár „koleszterinszegény” magyar mulatós. Valamint egy elszánás, hogy ezzel az új nótával próbálja meg őrületbe kergetni Horváth Ágnes szakminisztert, szűk egy héttel a szociális népszavazás előtt. „Áj, báj, macskamáj, az egészségügyi reform fáááj! Áj báj, macskamáj, háromszáz forint kerek szááám…!” – harsogott az Arany János utca, visszhangzott a minisztérium fala az új melorapslágertől.
A fanyar esztétikumot az eredményezte, hogy Sebeők baritonja puha volt, mint Karády Kataliné, de ehhez a lakodalmasrock szapora ritmusa járult, nemkülönben a gagyisztárok burkoltan agresszív gesztikulációja (melynek előadónk jó ideje birtokában van).
A produkció fő üzenete mégsem esztétikai. Sebeők úgy érezhette, Horváth Ágnesnek egyfajta lelkiismeret-protézisre van szüksége. Ezért állította fel műanyag baldachinját az utca közepén, ezért énekelt és szónokolt tegnap délelőtt 11-től délután 5-ig orvosköpenyben, piros játék sztetoszkóppal a nyakában. No meg a potenciális (nép)szavazók „igen” voksaiért. Az alkalmi orvos szónokként a különféle kormányzati mutatványok ellentmondását világította át a lakosság védelmében. Például: miként lehet, hogy Gyurcsány miniszterelnök szociális demagógiával kampányolt 2004-ben a határon túli magyarok kettős állampolgársága ellen, hogy aztán folyamatosan bizonyítsa, nemzeti érzéketlenségénél csak szociális érzéketlensége a nagyobb? Sebeőköt az „indokolatlan orvos-beteg találkozó” fogalma is bőszíti, amelyet a vizitdíj magyarázatára tákoltak össze kormányoldalon. Indokolatlanságot emlegetnek előre, amikor a még el nem ítélt bűnözőt is megilleti az ártatlanság vélelme?! Egyébként is: hogyan
fér az orvos-beteg találkozók akadályozása a betegségmegelőzéssel? Sebeők átérzi, hogy a háromszáz forint vizitdíj megaláz, és ezen keresztül magányossá tesz, hiszen a kisember fél, hogy kinevetteti magát, ha szóvá teszi. Az író szerint a megoldás kivezet a rendelők magányából a vasárnap felállítandó szavazófülkék magányáig, amelyben megszülethet a közösségi katarzis.