Az MNB elnöke politizál, és nem mond igazat

Dismal science – gyászos, lehangoló tudomány: így hívják a közgazdászok öniróniával az angolszász nyelvterületen saját tudományukat. Nálunk a helyzet ennél jóval rosszabb. Nemcsak azért, mert míg a magyarországi neoliberális kormányközgazdászok kormánymegrendelésekben bővelkednek, öniróniában annál kevésbé, de azért is, mert olyan megmerevedett sablonokban beszélnek, amelyekről azonnal felismerhető hovatartozásuk.
Az egyik ilyen sablon, amelyet e közgazdászoktól 18 éve hallunk, hogy a nadrágszíjat minél szorosabbra kell húzni – természetesen a „lakosság” derekán. Aki ennek az ellenkezőjét olvasta vagy hallotta volna tőlük, valószínűleg hamisít. E közgazdászok azok, akiket a Fitch-minősítés eggyel lejjebb vagy feljebb mozgása érzelmileg jobban megérint, mint annak tudata, hogy Magyarországon négyszázezer gyermek éhesen fekszik le minden este; hogy az utolsó hazai cukorgyárat is bezárják; hogy a szupermarketekben olyan árut raknak a polcokra, amely a Lajtán túl nem kerülhetne oda, és hogy amíg a multik nem fizetnek adót – saját kifejezésükkel élve –, a kisemberek az állami csecsen lógva élvezik az „ingyenebédet”, és az utca embere a világ második legmagasabb adótétele alatt görnyed, gyermeke pedig külföldön keres boldogulást.
Egy másik ilyen, az e táborba tartozásról lakmuszpapírként árulkodó sablon az, amikor e közgazdászok a jelenlegi, katasztrofális gazdasági helyzetet úgy igyekeznek kimagyarázni, hogy a „folyamatok” már az Orbán-korszakban elkezdődtek. Ilyenkor a ravaszabbja nem mondja ki az „Orbán” nevet, hanem pusztán számokkal érzékeltet: a „kétezres évek elejétől” vagy „a 2001-ben megindult folyamat” és hasonló fogalmazásokkal, jelezve, hogy a világért se korlátozná „a bajok ciklusát” a jelenlegi koalíció kormányzati periódusára.
E közgazdászok ilyenkor általában nem mondanak igazat. Ami nem újság: a neoliberális közgazdászoknál az igazmondás és a tények tisztelete nem szakmai követelmény. Az azonban jóval aggasztóbb, ha ugyanezt a Magyar Nemzeti Bank elnöke teszi, aki lépten-nyomon hangoztatja – mint látni fogjuk, meglehetősen álságosan –, hogy ő nem politizál. Lapunk április 2-i számában olvasható, hogy Simor András, az MNB elnöke a TV2 április 1-jei reggeli adásában „élesen bírálva a jelenlegi gazdaságpolitikát” … „leszögezte,” „az utóbbi öt-hét évben sokkal alacsonyabb hazánk gazdasági fejlődése, mint a visegrádi országoké”. Vagyis Simor nem úgy vélekedett, hanem leszögezte.
Akkor mi is szögezzünk. Mégpedig Simor ellenében adatokat. Azokat az adatokat, amelyekben Simor hivatalból sem kételkedhet. Ezeket az Eurostattól, vagyis az Európai Unió statisztikai hivatalától vettük. Az ezen adatokat magában foglaló táblázat címe: Valós GDP (bruttó hazai/nemzeti termék) növekedési aránya – A GDP mennyisége, növekedési üteme – százalékos változás az előző évhez képest. A GDP éves ütemének kiszámítása lehetővé teszi a gazdasági fejlődés összehasonlítását egy idősorban és különféle méretű gazdaságok között, függetlenül az árakban bekövetkezett változásoktól. A táblázat interneten elérhető a http://epp.eurostat.ec. europa.eu/portal/page?_pageid=1996,39140985&_dad=portal&_schema=PORTAL&screen=detailref&language=en&product=EU_MAIN_TREE&root=EU_MAIN_TREE/basic/strind/ecobac/eb012 címen.
Mint fentebb már sejtettük, a bankelnök szántszándékkal dobta be az „öt-hét” év számot. Vagyis ezzel akarta érzékeltetni, hogy semmi különbség a Gyurcsány- és az Orbán-kormány teljesítménye között, ugyanis a „hét év” 2001-et is jelent (2008–7=2001). Simor természetesen azzal is politizált, hogy hét évvel ezelőtti helyzetre utalt, holott nincs olyan nyugati ország, amelynek vezetése az adott gazdasági bajok miatt hét évvel korábbi kormányra mutogatna vissza. De Magyarországon is csak most van ilyen. Orbán kormánya idején a 100 nap türelmi időt sem tartották be: a sajtó türelmetlenül dobolva követelte az azonnal eredményeket.
De nézzük akkor a 2001. évet, amely az utolsó tisztán polgári kormányzati év volt. A jegybank elnöke által emlegetett visegrádi ország Magyarországon kívül: Lengyelország, Csehország és Szlovákia. A táblázatból a következő olvasható ki: Magyarország GDP-növekedése 2001-ben az előző évihez képest 4,1 százalék volt. Csehországban a növekedés 2,5, Szlovákiában 3,4, Lengyelországban pedig 1,2 százalékos. Ez azt jelenti, hogy Simor „öt-hét” éves kijelentésből a hetes szám máris bukott, ugyanis a visegrádi országok közül Magyarország a növekedést tekintve hét éve még éllovas volt.
Vizsgáljuk meg akkor Simor intervallumának következő számát: a hat évvel ezelőttit. Ez a 2002-es év, amely már vegyes: a felében vette át a kormányt a szocialista-balliberális koalíció.
Ebben az évben a 2001-es évhez képest a magyar gazdaság 4,4 százalékkal bővült. A cseh 1,9, a szlovák 4,8, a lengyel pedig 1,4 százalékkal. Vagyis Simor nem mondott igazat erre az évre vonatkozóan sem, hiszen a magyar gazdaság, noha már lecsúszott a második helyre, még mindig ütemesebben bővült két visegrádi ország gazdaságánál.
Következnek az öt évvel ezelőtti, azaz a 2003-as adatok. Magyarországon ekkor a GDP éves növekedési aránya 4,2 százalék volt. Csehországban 3,6, Szlovákiában 4,8, Lengyelországban pedig 3,9 százalék. Vagyis Magyarország ekkor még mindig a második helyen állt, de Simor még erre az évre is valótlant állított azzal, hogy ekkor „sokkal alacsonyabb hazánk gazdasági fejlődése, mint a visegrádi országoké”.
Mindez több szomorú dolgot rejt magában.
Azt, hogy Simor falaz a Gyurcsány-kormánynak, noha a független jegybank elnökeként ezt nem tehetné meg. Azt, hogy Simor tudatosan mond valótlant, mert lehetetlen, hogy ne ismerné a valódi adatokat. Azt, hogy egy tudatosan a nyilvánosságot valótlan adatokon alapuló mesékkel traktáló bankelnök megbízhatatlan: aki még valódi adatokat sem hajlandó közölni, miként kezelhet milliárdokat becsületesen?
Azt, hogy egyes híresztelések szerint Simort Gyurcsány utódjának szeretnék látni, ami azt jelenti, hogy Simor egy mini őszödi entreé-val alapozná meg utódlását.
Mindezen kívül már csak az érthetetlen, hogy a valós számokat nyilván ismerő Fidesz-vezetésben annyi politikai életösztön sincs, hogy azonnal nyilvánosan cáfolná Simor rájuk nézve arcátlanul és durván meghamisított adatait.