Hat-nyolcszázezerre becsülik az alkoholproblémával küszködők számát, míg a drogfüggőség becslések szerint a lakosság
0,5-1 százalékát érintheti – fogalmazott Demetrovics Zsolt. Az ELTE addiktológiai tanszéki szakcsoportjának vezetőjével csak néhányat veszünk sorra a szenvedélybetegségek fajtáinak hosszú listájából. A dohányzás a kevésbé látványos problémák közé tartozik, mivel nem kapcsolódnak hozzá morális gondok, illetve látványos közvetlen egészségkárosodás, és a kapcsolati rendszerre, a családra, a munkaképességre sem hat közvetlenül. „Ártalmai ennek ellenére óriásiak” – nyomatékosítja a pszichológus, aki többek mellett aláírója annak a levélnek, amelyet Horváth Ágnes egészségügyi miniszternek juttatott el 340 szakember, racionális választ várva az Országos Addiktológiai Intézet (OAI) megszüntetésére. – A kóros játékszenvedély előfordulásának mértéke hazánkban Nyugat-Európához képest hasonlóan alakul, azzal a jelentős különbséggel, hogy nálunk egyelőre nincs érdemi megelőző tevékenység ezen a területen, és nincsenek specializált kezelőhelyek sem – jellemzi Demetrovics az addiktológia azon szegmensét, amelyre hazánkban úton-útfélen „nevelnek” a játékgépek, kaszinók.
– Azt azonban fontos leszögezni, hogy valamilyen módon a lakosság többsége érintett a függőségek valamelyikével, mivel az addiktív betegségek nem individuális betegségek. Egy beteg állapota akár évtizedeken át kihathat a családjára, környezetére.
Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint az országok GDP-jének 3-6 százalékára tehetők az addiktológiai problémák társadalmi kárai, ami Magyarország esetében mintegy 600–1200 milliárd forintot jelent.
A pszichológus szerint jelentős probléma hazánkban, hogy az alkoholfogyasztást meglehetősen széles toleranciával fogadja a társadalom, és sokan nem betegségként tekintenek a rendszeres alkoholfogyasztóra.
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) után, május elsejétől az Országos Addiktológiai Intézet is megszűnik a költséghatékonyság jegyében. Az Országos Addiktológiai Intézet működését „az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról” szóló kormányhatározat alapján racionalizálták. A módszertani, kutatási, adatgyűjtési és monitoringfeladatokat az Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központnak, a szolgáltatási feladatokat (addiktológiai gondozás) az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetnek adják át, amelynek ugyanakkor kapacitását havi 1494 óráról 360 órára csökkentik, azaz kevesebb, mint negyedére. Az OAI alatt működő öt TÁMASZ központot, amelyek a járó betegek gondozásával foglalkoznak, egy gondozóba olvasztják be. Ezzel jogutód nélkül szűnik meg például egy európai hírű ambulancia is. A szaktárca összegzésképp mindössze úgy nyilatkozott: A továbbiakban is preferált területként kívánják kezelni a hiányzó pszichiátriai szakemberek pótlásának kérdését és a drogbetegek ellátását.
A Magyar Addiktológiai Társaság elnöke, Szemelyácz János a megszüntetést már cseppet sem látja olyan derűsen. „Azon túl, hogy néhány tíz millió forintot spórolnak ezzel a döntéssel, az addiktológiai intézet megszűnése akár többmilliárdos kiesést is okozhat majd az államnak” – mondja.
– Az OAI, amely korábbi nevén Országos Alkohológiai Intézet volt, kísérleti funkciót is betöltött megalakulásakor – fogalmaz Szemelyácz. Vizsgálta, hogyan működnek a különböző módszerek, technikák Magyarországon, protokollokat, szakmai irányelveket fogalmazott meg, és számos más addiktológiai intézménynek is segített az országban. Majd 2007. január 1-jétől felére csökkentették az intézmény finanszírozását – teszi hozzá.
Hogy az OAI jogutódja mennyiben tudja teljeskörűen végezni az eddigi feladatokat? „Ha a karmester infarktust kap koncert közben, tud-e a zenekar tovább játszani?” – válaszolja az elnök.
Buda Béla, az OAI jelenlegi igazgatója már fontolgatta a felmondását, mióta lassan egy éve építik le az intézetben kialakult szakmai kultúrát.
Folyamatosan kellett felmondanunk dolgozóinknak a fenyegető gazdasági gondok miatt, ma már csak 37-en vannak alkalmazásban. – Ötvenmillió forintra lett volna szükség, hogy ebben az évben biztosítani tudjuk a működést. Ehelyett a bezáráshoz ennek többszöröse szükséges, gondolok itt a végkielégítésekre, a bérleti viszonyok felmondására. De ez amolyan magyar takarékosság, miközben tovább gyengül a szakma – méltatja a döntést az igazgató. „Nem látok utódképes intézményt. Sok szakember a skandináv országokban helyezkedik el, és egyhamar nem fognak visszajönni. A betegeknek nehezebb lesz ellátást találniuk” – vélekedik a következményekről. – Egy olyan országban, mint Magyarország, ahol gyakoriak a szenvedélybetegségek, súlyos vétek megszüntetni egy országos intézményt.
(Emlékezetes az is, hogy az OPNI-ban évekig működő Drogmegelőzési Módszertani Központ és Szakambulancia bezárásakor a szaktárca bár megígérte, hogy az intézetben akkor feleslegesnek tartott 226 szakorvosi és 226 nem szakorvosi óra feladatának ellátására pályázatot ír ki, az ezzel kapcsolatos miniszteri döntés meghozatalához szükséges előkészítő munka a mai napig folyamatban van.) Az íróasztal mellett az elbocsátások, takarékoskodás és racionalizálás indokaival meghozott „ítélet” a gyakorlatban több ezer beteg ember életéről szól. Szilágyi Júlia gyakorló pszichiáter, aki az OPNI bezárása ellen is felszólalt, az OPNI-nál is súlyosabb következményeket említ, ha lakat kerül az addiktológiai intézetre.
„Súlyosabb helyzetet fog előidézni, mint ott. Gyakorlatilag megszüntetik a bázist, és ezzel megszűnik Budapesten az alkohológiai ellátás” – mondja a pszichiáter, majd hozzá teszi: „A TÁMASZ Gondozók, amelyeknek több tízezres betegforgalma van, egy kivételével megszűnnek, így súlyos ezreket érint ez a döntés.” Májustól az addiktológiai betegeket is szélnek eresztik, így nagy a valószínűsége annak a fővárosi utcaképnek, amelyet Szilágyi Júlia korábban fogalmazott meg az OPNI kapcsán: A betegek orvosi ellátás és felügyelet nélkül a főváros kóborlóinak számát növelik.
origo.hu
Magyar Péter ezúttal a Magyar Nemzeti Bankot támadja, hogy elterelje a figyelmet a saját kényes ügyeiről
