A méz csak máz

Több mint egy esztendeje tudjuk már, hogy a hazai mézfogyasztókat alaposan rászedik a különböző boltokban – zömükben ugyanis hamisítványokat árusítanak nekik. A rengeteg vásárlói kifogás után tavaly tavaszszal végre az Országos Méhészeti Egyesület mintákat vett az áruházakból, s ezeket megvizsgáltatta az Európai Unió e célra hitelesített laboratóriumában. Az eredmény: a termékek körülbelül hetven százaléka hamisnak bizonyult. Ennél is lesújtóbb, hogy az élelmiszer-biztonsági hivatal (vagy hogy hivatalosabban fogalmazzak, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal) az EU-laboratórium eredményeit máig ismeretlen okokból nem fogadta el. Lapunk megkereste Süth Miklós országos főállatorvost, mondana-e valamit a vizsgálódás részleteiről (hol találtak hamis mézet, milyen intézkedéseket hoztak a latrok ellen stb.), Süth Miklós azonban egy mukk értékelhető választ nem adott.
A méhészegyesület hivatalos lapjában megjelent ugyan néhány név és adat a kamumézkészítő gengszterekről (az írás ellen senki sem emelt panaszt), jó Süth Miklós azonban változatlanul hallgatott, mint hal a szatyorban. Adódik a következtetés: az állami hivatalok az élelmiszer-hamisítók érdekeit előbbre valónak tartják, mint a magyar fogyasztókéit. Nem csodálkoznék, ha valamelyik károsult beleverné Süth Miklós orrát egy hordó hamis mézbe, vagy ráuszítana egy fölheccelt méhcsaládot.
Szorosan idetartozik egy szakértői megjegyzés: a mézhamisítással óriási jövedelemhez jutnak a fehérgalléros bűnözők, hiszen 150-200 forintból állítanak elő 1200-1300 forintos áron eladható szirupos kotyvalékot. Hozzá egy adat: a hazai méhészeti termékek átlagos éves forgalma tíz-tizenhárom milliárd forint.
Hogy a ragacsos gezemicéből most akkor mennyi a valódi méz, azt a fene tudná megmondani. Vagy Süth.