Feke Pál teljesült szerepálma

Feke Pál a profik világából, fiatal kora ellenére számtalan megtisztelő főszereppel a háta mögött jelentkezett A Társulat közel egyéves szereposztó show-műsorába. Megkapta István szerepét, de ennél sokkal többet nyert, hiszen a tévéműsoroknak köszönhetően mára ő az ország egyik legismertebb musicalénekese.

2008. 06. 02. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ön kockáztatta a legtöbbet A Társulat tagjai közül. Mit jelent a számára István szerepe?
– Bár szerencsésnek mondhatom magam, hiszen harminc- negyven főszerepet játszottam el az elmúlt években, átlagosan havi húsz előadásom volt különböző színházakban, mégis valami hiányzott az életemből. Egyrészt a szerepálom miatt jelentkeztem erre a válogatásra, másrészt azért, mert A Társulat nem egy egyszerű tehetségkutató műsor, hanem egy nagy lehetőség. Volt ugyan egy réteg, amelyik már korábban is ismert a színházi múltamból, itt azonban tizenkét élő adás alatt sokkal szélesebb közönségnek mutathattam meg, hogy ki vagyok és mit tudok.
– Mit érzett, amikor megnyerte a szerepet?
– István szerepe nagy kihívás, különösen most, a 25. éves jubileumi díszelőadáson. Büszke és boldog vagyok, hogy ennek a részese lehetek, hiszen nagyon készültem, sokat föltettem rá, az elmúlt fél évben nem vállaltam már sem színházi szerepet, sem fellépéseket.
– Mit változtatott az életén ez a szűk esztendő?
– Rengeteget tanultam, elsősorban sok alázatot. Eddig kimaradtak az életemből a kisebb szerepek, amelyeket ennyi főszerep után és mellett nem biztos, hogy egyébként elvállaltam volna. Gondolok itt például arra, amikor „lépcsőt” játszottam a színpadon, és a hátamon mászott fel egy másik, szintén lépcsőt formáló emberre az a társam, aki éppen énekelt.
– A jövőképe is megváltozott? Egy ideig biztos leköti majd az István, a király előadás-sorozata, de mi lesz utána?
– Természetesen visszaveszem és folytatom a korábbi szerepeimet, tehát az élet megy tovább, ez a siker azonban lehetőséget adott arra, hogy szabadabban dönthessek arról, a későbbiekben mit vállalok el és mit nem. Hirtelen érdekes lettem, kíváncsiak rám az emberek, és nagyon jó érzés, hogy egy kicsit kijöhettem a színház falai közül.
– Az 1983-as ősbemutató idején az István, a király a társadalmi-politikai helyzet miatt egyfajta többletjelentéssel bírt, ezért is szokták a rendszerváltás egyik előzményeként emlegetni. Akik most állnak színpadra vele, már egész más korban nőttek fel. Mit jelent az ön generációjának ez a darab?
– Az István, a király ma is aktuális. Természetes, hogy sokan ragaszkodnának a legendás szereposztáshoz, én mindegyiküket nagyon tisztelem, és meggyőződésem, hogy ők is hozzájárultak ahhoz, hogy az István, a király ilyen etalon lett, és hogy Szörényi Levente és Bródy János remekműve ma is ugyanolyan nagy hatással van emberekre. Azt hiszem, nincs is olyan család, amelyiknek a polcán ne lenne ott bakelitlemezen vagy CD-változatban, tehát az István, a király nemzeti ügy. Amikor jelentkeztem A Társulat szereplőválogatására, nagy kérdés volt számomra, vajon huszonöt év után is ügy lesz-e, tényleg fontos lesz-e az országnak, hogy generációváltás történik. Úgy érzem, fontos lett, közös üggyé vált. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a sportarénában lényegében mind a három előadásra elkeltek a jegyek, ami megközelítőleg negyvenezer nézőt jelent. Ez példátlan az elmúlt évtizedekben, ahogy az is, hogy a Magyar Televíziónak évek óta nem volt ilyen nézett műsora. Volt, hogy két és fél millióan nézték az adásokat, ez a szám a kereskedelmi csatornákkal vetekszik. Én mint huszonhat éves fiatalember az István, a királyt összetartó erőnek tartom, természetesen nem dramaturgiai szempontból, hiszen a darab mondanivalója éppen a politikai és vallási nézetkülönbségekről szól, de ezt a rockoperát mindenki elejétől a végéig ismeri, szereti politikai beállítottságtól függetlenül.
– Nem először énekel Szörényi-műben, gondolok itt az Atilla, Isten kardja Csaba szerepére és az Árpád népe Levente hercegére, amelyik tulajdonképpen az egyik főszerep volt. István király megformálásánál jelent ez némi segítséget?
– Mindenképp előny, hiszen a darabokat jobban át tudom érezni, nagyon sokat számít az István, a király üzenete és az adott történelmi kor értelmezésében az Árpád népe vagy az Atilla, Isten kardja mondanivalójának a megértése. Abban viszont nem hiszem, hogy előnyt jelentett volna az előéletem, hogy én kaptam meg a szerepet.
– Másfél éve jelent meg az első szólólemeze, amelyen musicalrészleteket énekel. Lesz folytatása?
– Karácsonyra szeretném elkészíteni a második lemezemet. Még nem dőlt el, hogy ez egy újabb musicallemez lesz, vagy pedig saját dalok is helyet kaphatnak rajta.
– István király mellett milyen szerepekben láthatjuk a következő hónapokban?
– Tovább játszom az Aidában Radamest, a Vámpírok báljában Krolock grófot, de élő koncerteken is hallhatnak majd, hiszen Feke Pál Band név alatt hazánk legkiemelkedőbb zenészeiből összeállított csapattal énekelek. Júliusban lesz egy turnénk, szeretnék eljutni vidéki városokba, hogy ne csak a szerepek mögé bújva, hanem mint Feke Pált is megismerhessen a közönség.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.