Koncert Nagy Imre emlékére

Különleges élményben lesz részük azoknak, akik kilátogatnak ma este nyolc órakor a Kossuth térre: Miklósa Erika és Rost Andrea első közös koncertje Nagy Imre miniszterelnök és az ’56-os forradalmárok emléke előtt tiszteleg az ’56-os vértanúk emléknapja alkalmából. Miklósa Erika ezt olyan különleges eseménynek tartja, hogy életében első alkalommal koncerten is elénekli A varázsfuvolából a névjegyévé vált Éj királynője szerep áriáit – a világszerte keresett szoprán énekesnő többek között erről beszélt lapunknak.

Az Éj királynője már a névjegyévé vált, közel háromszázszor játszotta eddig ezt a szerepet különböző operaszínpadokon, de eddig még sosem énekelte a koncertjein. Ma mégis megszólal. Mi ennek az oka?
– Annyira különlegesnek érzem ezt a mai alkalmat, azt, hogy Magyarországon, itthon énekelek, egy ’56-os, Nagy Imrére emlékező koncerten, hogy arra gondoltam: mi lenne, ha ezzel koronáznám meg, mint az utolsó, befejező számmal.
– Első alkalommal énekel együtt Rost Andreával, és ez önmagában is kuriózumnak számít. Ha pedig hozzávesszük, hogy az egyik Kodály-műben tenorpartnerük Fekete Attila lesz, akinek szintén felfelé ível a karrierje és egyre keresettebb világszerte, óhatatlanul adódik a kérdés: hogy látja, mennyire vagyunk jelen a nemzetközi operaéletben?
– Mindig is szépen képviseltettük magunkat külföldön, még azokban az időkben is, amikor nem volt ilyen egyszerű utazni, mint most. Ma már ebből a szempontból egyszerűbb és ezáltal nehezebb is, hiszen nem csak a magyarok számára nyíltak meg a határok. Sok a jó énekes, sokkal inkább exkluzívnak, különlegesnek kell lenni ahhoz, hogy az ember a nemzetközi élvonalba juthasson és ott maradhasson.
– A nyáron többször is hallhatjuk, Veszprémben például Ramon Vargasszal énekel. Ki az, akivel még feltétlenül szeretne együtt színpadra lépni?
– Rolando Villazónnal, a tervek szerint a New York-i Metropolitanben fogunk együtt énekelni, de szeretnénk, ha ezt Magyarországon is egy koncert erejéig hallhatnának minket közösen. Ez azonban még a jövő titka.
– Az Éj királynője kifejezetten névjegyévé vált. Ezenkívül más szerep is van, amit különösen kedvel, vagy valamiért közel áll önhöz?
– Ennyire egyik sem, hiszen ezt énekeltem a legtöbbet, de ha operaszerepet kellene mondani, akkor talán Verdi Rigolettójából Gildát szeretem, aki teljesen más karakter és személyiség, mint az Éj királynője. Ha a musical világát nézem, és én azért énekeltem többször a West Side Storyt is, akkor például Maria szerepét említeném, ami azért igencsak megkívánja az operaénekesi hangi kvalitást, ehhez jön még hozzá a próza és ennek a másik műfajnak a sajátossága, úgyhogy ezért nekem ez igazi kihívás.
– Maria Callast tartja az örök dívának. Őt a példaképének is tekinti?
– Igen. Néhány héttel ezelőtt néztem meg a Pesti Színházban a Mesterkurzust, ami Maria Callas egy bizonyos életszakaszát mutatja be, Maria Callast Kútvölgyi Erzsébet játszotta. Ez a darab is bizonyítja, hogy hihetetlenül kemény és erős egyéniség volt, amit a fejébe vett, azt véghez is vitte, a pályához csodálatos kitartással és szorgalommal, s ami talán a legfontosabb, maximális alázattal állt. Ezért is tartom őt méltó példaképnek.
– Az olimpiára való készülés hevében hadd kérdezzem meg: sohasem bánta meg, hogy végül nem sportoló lett?
– Nem, mert csak találgatni lehetne, hogy milyen eredményeket értem volna el. Az, hogy 15-16 évesen mi látszik és mi rajzolódhat ki egy sportolóból a jövőre nézve, közel sem garancia arra, hogy végül olimpiai bajnok lesz-e, mert ennek nagyon sok összetevője van, nem csak a tehetség és az adottság. Egyáltalán nem bánom, már csak azért sem, mert az énekléssel sokkal több és színesebb lettem, mintha csak sportoló maradtam volna.