Budapesten általában a zenekarok nevei összeforrnak bizonyos karmesterekével, míg külföldön sokszor néhány évente új dirigens érkezik az együttesekhez. Ezért is különösen nagy esemény, hogy most húsz év után vált a MÁV Szimfonikus Zenekar, amelynek élén Gál Tamás Liszt-díjas karmester kerek két évtizedet töltött el. Nemrég jelentették be: az új vezető karmester és művészeti vezető Kollár Imre, aki nem először találkozik a zenekarral, az elmúlt években többször is dirigálta már őket. Az együttes készült a vezetőváltásra, amibe a zenészeket is bevonta, a jelöltek – Kollár Imre, Kesselyák Gergely és Vajda Gergely – egy-egy koncerttel mutatkoztak be a közönségnek és az arra való felkészüléssel a muzsikusoknak.
Kollár Imrétől elsőként azt kérdezzük, milyen változtatásokra készül, ő viszont hangsúlyozza: nemrég értesült a döntésről, így konkrétumokról még korai lenne beszélni. – Először tisztán szeretném látni, mi, miért és hogyan működik, megérteni az esetleges hibák okát – mondja. Amikor az együttes anyagilag behatárolt kerete és az ebből való kitörés lehetőségei felől érdeklődünk, Kollár Imre leszögezi: a mozgástér a szűk keretek között is elég tág, ugyanis Budapestnek jól cseng a neve külföldön, a magyar muzsikust mindenütt tehetségesnek, a magyar zenei életet pezsgőnek ismerik. – Ez nagy lehetőségeket biztosít, hiszen sokan kevesebb pénzért is hajlandók hozzánk eljönni, egyszerűen azért, mert fontos számukra, hogy Budapesten is szerepeljenek. Vannak olyan pontok a világban, ahová az ember ingyen is elmegy játszani, a hely szelleme miatt, és azért, hogy elmondhassa magáról: én például New Yorkban is felléptem. Budapest ebből a szempontból elit helynek számít – magyarázza. Azért hozzáteszi: természetesen ő is igyekszik majd nagyobb anyagi keretet biztosítani, több fellépési lehetőséget és szponzorokat keresni, de ezek csak hosszú távú folyamatok eredményei lehetnek.
Kollár Imre konkrét nevekben is gondolkodik: nagyon sokra tartja például Sir Simon Rattle-t, azzal azonban tisztában van, hogy egy ilyen neves művésznek annyira le van kötve az ideje előre, hogy pozitív válasz esetén is legkorábban három-négy év múlva láthatják vendégül, a híres karmester mellett neves énekesekben gondolkodik. (A 2008–2009-es évadot egyébként már félig készen kapta, így a jövő szezon koncertnaptára még nem teljesen az ő keze nyomát viseli magán.) – Magyarország kicsi, és egy kicsit kimarad a zenei élet vérkeringéséből, attól függetlenül, hogy a Művészetek Palotájába hetente jönnek világsztárok. Ha ugyanis megnézzük a nagy együttesek, például a Berlini Filharmonikusok naptárát, rengeteg ismeretlen nevet láthatunk. Van egy tíz-tizenöt évnyi időeltolódás; aki most a csúcson van, azt a magyar közönség ennyi idővel később ismeri meg – magyarázza Kollár Imre. Az új művészeti vezető hozzáteszi: a koncertszervezésben azért nehéz ez a sajátos magyar betegség – aminek a vasfüggöny idején még érthető okai voltak –, mert ha a pálya csúcsán lévő művészt hívnak meg, azt kockáztatják, hogy az errefelé ismeretlen név miatt fél ház előtt fognak játszani.
A kulturális vezetés egy ideje érezteti, túl sok zenekar működik Budapesten, többüknek erre hivatkozva alaposan lecsökkentette a támogatását, ezért sok együttes keresi a helyét a zenei életben. Kollár Imrétől azt kérdezzük, milyen szerepet szán a MÁV-zenekarnak a palettán. – Én máshonnan közelíteném meg a kérdést. Más zenei központokhoz képest valóban sok Budapesten a zenekar, a kérdés csak az, hogy ezt problémának kezeljük, vagy értéknek. Én azt mondom, kötelező lenne értékként kezelni. Amíg minden zenekarnak megvan a maga közönsége, a MÁV-szimfonikusoknak kifejezetten erős, addig a szükségessége és az értéke nem vitatható. Ebből a szempontból a mindenkori kormányzatnak kötelessége támogatni a meglévő értékeket, és nem feladata egy működő zenei élet mesterséges átszervezése pusztán azért, mert a világ más városaiban ezt másként csinálják – mondja. A kérdés másik oldala a szakmai arculatot érinti, amelyről Kollár Imre nagyon határozottan gondolkodik. – Kell egy olyan íz, ami ránk jellemző sajátosság. Ezt egyébként nagyon hiányolom, és nem csak a magyar zenei életből, mert ha kicsit visszamegyünk az időben, és meghallgatunk egy ötven évvel ezelőtti felvételt, pontosan meg tudjuk mondani, ki vezényelt, annyira jellegzetes volt a karmesterek habitusa. Ez mára teljesen eltűnt, a globalizáció, a túl sok felvétel, a túl sok koncert, a túl kevés próba az uniformizálódás, a sematikusság irányába vitte az előadó-művészetet. Azt szeretném, ha a MÁV-zenekar ilyen értelemben felismerhetően játszana, és összetéveszthetetlen zenei arculata lenne – teszi hozzá Kollár Imre.
origo.hu
Orbán Viktor: Megvan a bérmegállapodás!
