A kosárlabda NBA idei döntőjének nagy tanulsága, hogy a fiatalságnak és a butaságnak is megvan a maga határa. Phil Jackson, a Los Angeles Lakers legendás, kilencszeres bajnoki győztes edzője ugyanis azt találta nyilatkozni a párharc csapata által pár napja megnyert ötödik mérkőzése után: „A Celtics 12/1-es győzelmi mérlegnél tart otthon a rájátszásban, nekünk pedig még kétszer kellene nyernünk Bostonban úgy, hogy NBA-döntőben még soha senki nem fordított 1-3-ról. Mi azonban elég fiatalok és elég buták vagyunk ahhoz, hogy megcsináljuk.” Hát, fiatalság és butaság ide vagy oda, nem csinálták meg, sőt: a Boston Celtics közel negyven pont különbséggel tarolta le a nyugati partiakat, s szerezte meg története 17. NBA-diadalát.
Még mielőtt nekivágnánk a pályán történtek leírásának, érdemes kicsit „megfricskázni” az esélylesőket. Az idény október végi kezdete előtt sokan számítottak a San Antonio Spurs címvédésére, néhány bátor még a Chicago Bulls feltámadását is előjelezte, de aztán hamar kiderült, abból nem lesz semmi. A Los Angeles Lakers kapcsán az volt a kulcsmomentum, hogy sikerült arany-lila mezben tartani Kobe Bryantet, a Boston Celtics menedzsmentje pedig összehozta a Kevin Garnett, Paul Pierce, Ray Allen sztártriót, előbbit Minneapolisból, utóbbit Seattle-ből happolva el. Az alapszakaszt meg is nyerték 66/16-os kimagasló mérleggel a zöldek, a rájátszásban viszont megszenvedtek, 12/8-as aránnyal verekedték csak magukat a nagydöntőbe. A másik ágon közben a Lakers villogott (12/3), s a februárban Memphisből megszerzett spanyol világbajnokkal, Pau Gasollal a soraiban nagyon ácsingózott a bajnoki trófea felé. A szakírók egy része is ezt várta, ehhez képest a bostoniak két hazai siker után a három Los Angeles-i meccsből egyet megnyertek. Magyar idő szerint tegnapra virradóra aztán otthon, a TD Banknorth Garden
18 624 tomboló nézője előtt több mint magabiztosan behúzták a végső, negyedik sikert is.
A nyitó negyedben még semmi sem vetítette előre a kaliforniai katasztrófát, a hazaiak csak 24-20-ra nyerték ezt a szakaszt. A következő két játékrészben viszont Bryanték összesen csak harminc pontra voltak képesek, az alapszakasz legjobbjává (MVP) választott sztár magára hagyatottan szenvedett, mivel Lamar Odom és Gasol sem lépett fel mellé. Eközben a házigazdák óriási formába lendültek, a második és harmadik etapban a Celtics összesen 65 (!) pontot termelt, természetesen Pierce, Garnett és Allen vezetésével. A félidei 58-35 után tovább nőtt az előny, az irányító Rajon Rondo 185 centije ellenére felnőtt sztártársai mellé. A vendégeknél csak Bryant volt képes hasonló produkcióra, a végén már csak a különbség mértéke volt kérdéses (131-92), s a 39 pont minden idők második legnagyobb verése a nagydöntőben; 1998-ban a fénykorát élő Chicago Bulls egyszer 96-54-re, 42 egységgel verte meg a Utah Jazzt.
A finálé legértékesebb játékosává (MVP) a bostoni Paul Pierce-t választották, teljes joggal, hiszen a finálé hat meccsén 21,8-as pont- és 6,3-as asszisztátlagot produkált. A 17. bajnoki aranygyűrűjét szerző Boston legutóbb 1986-ban diadalmaskodott az NBA-ben (4-2 a Houston Rockets ellen), mostanáig utoljára 1987-ben járt ott, s éppen a Los Angelestől kapott ki. A Celtics és a Lakers 11. alkalommal döntőzött egymással, a különcsata 9-2-re áll a keletiek javára. Doc Rivers, a Celtics edzője, aki első bajnoki diadalát aratta, így értékelt: „Ez egyszerűen tökéletes meccs volt. A szezon első pillanatától a védekezés fontosságát sulykoltam a fiúkba, ez volt az alapja a győzelmünknek. Első gondolatom idény közben elhunyt édesapám felé szállt.” Kollégája, Phil Jackson ezúttal visszafogottabb volt: „Csalódottak vagyunk, hogy nem sikerült megragadni az esélyünket. Ezzel együtt pozitívan kell értékelnünk ezt a kalandot.”
Amelyben lesz még része mindkét gárdának, az biztos.
A strandon lopkodta a slusszkulcsokat a két tinédzser, elég nagy eredményeket értek el két nap alatt
