Urambátyámország

Szinte lehetetlen korrupciómentesen működni a magyarországi üzleti életben – erre a megállapításra jutott minap megjelent tanulmányában a Transparency International. A szervezet magyarországi tagozatának igazgatója, Alexa Noémi lapunknak nyilatkozva azt mondta, a hazai mutatók közép-európai összehasonlításban egyre romlanak, a szabálytalanságok már versenyhátrányt is okoznak, komoly politikai szándék még sincs a viszonyok átláthatóbbá tételére.

Döntenünk kellett, hogy teljesen reménytelennek ítéljük a helyzetet és lehúzzuk a rolót, vagy mégsem adjuk fel, tovább kutatunk, s legalább a figyelmet megpróbáljuk felhívni arra, mekkora kárt okoz az országnak a korrupció – fogalmazott Alexa Noémi. Okvetetlenkedő kérdéseinkre elárulta, ők is tisztában vannak azzal, hogy a harc hosszú és nehéz, szervezetüknek azonban mostanra többé-kevésbé legalább sikerült feltérképeznie, hol, milyen formában és mekkora erővel befolyásolják az állami, önkormányzati vagy magánüzleteket a csúszópénzek. A Transparency International (TI) hazai vezetője szerint láthatóvá vált, hogy néhány egyszerű, hétköznapi esetet leszámítva – mint például a rendőr megvesztegetése egy közlekedési szabálysértést követően – a korrupció egészen kifinomult formái jöttek létre, olyanok, amelyek többségében egyáltalán nem is mutatható ki pénzmozgás. Az illegális haszonszerzés eszköze lehet egy kellemes vacsora, de akár egy jól fizető felügyelőbizottsági állás biztosítása is. Az esetek többségére ráadásul sosem derül fény, hiszen Alexa Noémi szerint az állampolgárok a korrupt megállapodások kilencvenöt százalékát nem jelentik, mivel nem bíznak a hatóságokban, vagy egyszerűen azért, mert más megoldás híján maguk is részesei lettek az ügyleteknek.
A TI tanulmányának fontos megállapítása mindazonáltal, hogy a tisztán magánszemélyek, cégek között köttetett szerződések mögött sokkal kisebb a korrupció jelenléte, mint azokban az esetekben, amikor önkormányzatok vagy a kormányzati szektor is érintett az ügyletben. A leginkább „fertőzött” területek a közbeszerzések, az európai uniós támogatások és az engedélyeztetések. Ahhoz, hogy a hazai korrupció méretét érzékeltetni lehessen, a TI közölt egy becsült adatot: eszerint a csúszópénzek átlagosan húsz-huszonöt százalékkal drágítják meg a közbeszerzéseket. A szervezet azt szeretné, ha egy bevált modell szerint külső megfigyelő bevonásával monitoroztatni lehetne az önkormányzatokat, a települések azonban egyelőre nem állnak sorban a lehetőségért, hiába lenne jól kommunikálható, hogy egy testület teljesen átláthatóvá tetté pénzügyeit.
Képviselőkkel, településvezetőkkel beszélgetve kiderül: a jó szándék és az elhivatottság meglenne, ám mint – persze mindannyian név nélkül – megfogalmazzák, tényleg lehetetlen kikerülni a visszaosztásokat, a személyes összefonódásokon alapuló „urambátyám” játszmákat. A különféle módokon történő pénzcsúsztatásokat pedig nem azért nézi el mindenki, mert abból közvetlen anyagi haszna származik, hanem mert másként lehetetlen megnyerni például egy útépítést szolgáló több száz milliós uniós támogatást. A pénzek megszerzéséhez a megfelelő kapcsolatokkal rendelkező pályázatíró céget kell megbízni, hogy aztán az előre ismert kivitelező elvégezze a különben valóban szükséges munkákat. Ha ez netán mégsem történik meg, a település fejlődése lelassul, a képviselő-testületben többségben lévőket és a polgármestert a következő helyhatósági választásokon pedig leszavazzák, hogy aztán a következő gárda úgyis beálljon a sorba.
A szemléletváltás szükségességével a tehetetlenség áll tehát szemben, ez pedig csak azt a véleményt erősíti, hogy a korrupció felszámolását legfelülről kellene elkezdeni. A tisztánlátást tovább nehezíti, hogy a százmilliós, milliárdos összegű beruházásoknál a kapcsolatrendszerek felülírják a politikai hovatartozást, a lefölözéseknél a személyes összefonódások a fontosak, nem a pártszínek.
A magánszektorban jóval nagyobb a nyitottság a korrupcióellenes harcra, ami minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy a cégek, üzletemberek a politikai szereplőkkel szemben legtöbb esetben károsultjai a zűrzavaros helyzetnek. A felmérés során a TI munkatársai harmincnál több interjút készítettek, főként multinacionális vállalatok vezetőivel és állami kontrollszervek munkatársaival, s mindössze egy-két esetben tapasztalták azt, hogy a megkérdezett elzárkózott a megkereséstől. Alexa Noémi elárulta, a legtöbb figyelmeztetés eleve a nemzetközi cégektől és a diplomáciai körökből érkezik, a jelzések alapján pedig úgy tűnik, egyre romlik Magyarország megítélése. A statisztikák alapján az egykori keleti blokk államai közül még mindig egészen kedvező a hazai helyzet, csak Szlovénia és Észtország rendelkezik jobb mutatókkal, ám míg a térség más országaiban fokozatosan szorul vissza a korrupció, nálunk egyre inkább kezdi behálózni az üzleti szektorokat. A közgazdász végzettségű igazgató azt mondja, a korrupció és a versenyképesség között szoros az összefüggés, ám hogy az előbbi ne váljon még inkább az utóbbi hátrányára, komoly politikai lépéseknek kellene történniük. A Transparency International azonban ennek egyelőre nyomát sem látja, talán éppen azért, mert a párt- és kampányfinanszírozás rendszerének rendbetétele, a közbeszerzések jobb monitorizálása túl sok érdeket sért. Alexa Noémi szerint jelenleg széles körben elfogadott a korrupció jelenléte, a TI ezért jogsegélyszolgálat felállítását és konzultációsorozat beindítását tervezi – bízva abban, hogy ez is segíthet a szemléletváltásban. A Korrupciós kockázatok az üzleti életben című helyzetelemző tanulmány áttörte a hallgatás falát, a sajtó részéről minden eddiginél nagyobb volt az érdeklődés a téma iránt, az önkormányzatok és a kormányzat részéről azonban mindeddig nem érkezett reakció.