A jóléti rendszerváltás vesztesei

Gyakorta hallani szocialista prominensektől, hogy hazánkban a jövedelmi különbségek 2002 óta jelentősen mérséklődtek. A csökkenést mutató eredmény hátterében részben a mérés bizonytalanságai, részben a szocialisták intézkedései állnak: az osztogatások árát a középrétegekkel fizettették meg.

Legutóbb Lendvai Ildikó egy televíziós nyilatkozatában szögezte le, hogy amíg a legmagasabb jövedelem a Fidesz kormányzásának utolsó évében nyolc és félszerese volt a legalacsonyabbnak, addig az idén az eltérés mindössze hat és félszeres. Az MSZP frakcióvezetője bizonyosan a Tárki márciusban közzétett tanulmányának számait vette alapul.
Kérdésünkre Tóth István György, a kutatóintézet vezérigazgatója közölte: felmérésüket nemzetközi módszerrel készítették, amelynek lényege, hogy véletlenszerűen kiválasztott háztartások tagjaival készített interjúk keretében igyekeznek megismerni a társadalom egyes rétegeinek jövedelmi viszonyait. Azonban a lakosság leggazdagabb három százalékának, vagyis hozzávetőleg 300 ezer személynek a keresetéről nem jutnak információhoz. Tóth István György a napilapokban közölt, a száz legnagyobb vagyonnal rendelkezőkről készült listát hozta fel példaként: a leggazdagabb magyar 300 milliárddal bír, míg a századik 5 milliárdot mondhat magáénak. – Közöttük is óriási különbségek vannak. A felső három százalék keresményének nagyságát csak becsülni tudjuk, de megítélésünk szerint a leggazdagabb egymillió ember jövedelme legfeljebb kilenc-tízszer lehet akkora, mint a legszegényebb egymillióé – fogalmazott a vezérigazgató.
A Tárki 2002-ben nyolc és félszeres, tavaly pedig valamivel kevesebb, mint hétszeres jövedelemkülönbséget rögzített a legjobban és a legrosszabbul kereső népességtizedek között. Az okokat elemezve a kutatók megállapították: a jóléti rendszerváltás béremelései és a 2006-os választási kampány osztogatásai miatt elkerülhetetlenné vált a két évvel ezelőtti kiigazítás.
A szavazatvásárló intézkedések a társadalom alsó középrétegeinek kedveztek, ám a költségvetés rendbetételének árát a felsőbb rétegekkel fizettette meg a kormány. 2006 nyara óta megemelték az egészségbiztosítási járulékot, bevezették a magánszemélyek négyszázalékos szolidaritási adóját és a kamatadót, valamint 15-ről 25 százalékra emelték az egyszerűsített vállalkozói adó kulcsát. Az osztogatás miatt szükségessé vált kiigazító intézkedések becslések szerint 750–800 milliárd forintot hoztak az államnak, amelynek jelentős részét a középső és magasabb jövedelemmel rendelkezőktől hajtották be.
A kimutatás szerint a falusiak, a roma lakosság és az alacsony iskolázottságúak jövedelmi helyzete – elsősorban az állami juttatások fokozása miatt – romlott a legkevésbé, míg a magasabb végzettséggel rendelkezők és a felső középosztály keresménye a hatalmas adóterhek miatt megcsappant. Egyértelmű tehát, a szocialista vezetésű kormányok a társadalmi igazságosság megteremtését célzó intézkedéseikkel azt érték el, hogy a sanyarú sorsúak helyzete nem javult, de a középrétegek szegényebbé váltak. A leggazdagabbak jövedelmét pedig továbbra is csak becsülni lehet.