Agóniából forradalomba?

Csak a legutolsó szikrát vetette a szinte folyamatos társadalmi elégedetlenség azzal a keddi megmozdulással Ulánbátorban, amely a hét végi választásokon győztes egykori kommunista állampárt székházának felgyújtásával ért véget.

Csak látszólagos a nyugalom. Agónia és forradalom között vergődik az ország – jellemezte rezignáltan a Mongóliában uralkodó állapotokat egy választási megfigyelő Ulánbátorban a ma véget érő négynapos szükségállapot bevezetése után. Az egy héttel ezelőtti megméretést követő felzúdulás – amely a Mongol Népi Forradalmi Párt (MNFP) székházának felgyújtásával és öt ember halálával ért véget – ugyanis csak a legutolsó csepp a pohárban. A mongolok már másfél évtizede vívják elkeseredett megélhetési harcukat a látszatreformokba menekvő, de az országot valójában szegényházzá tevő állami szintű korrupcióval szemben.
A korrupció árnya már régóta kísérti a kommunista állampártból az 1992-es első demokratikus választások után fő kormányerővé avanzsált MNFP-t. Nambarín Enhbajar jelenlegi államfő például még miniszterelnökként keltett hosszú időn át visszhangzó felzúdulást azzal, hogy 2003. december 31-én váratlanul megállapodott orosz kollégájával, Mihail Kasz-
janovval a mongol államadósságról. A korábban mindkét fél által vitatott összeget kétszázötvenmillió dollárban állapították meg, a nagyvonalú új évi jókívánságból Moszkvába saját bevallása szerint azonban csak kétszázmillió ért el, a többi szőrén-szálán eltűnt a két politikus között. A homályos ügylet akkor is tömegeket vitt az ulánbátori utcákra.
Az már az ügy mellékszálához tartozik, hogy Enhbajar a szám-
la kiegyenlítéséhez az Ivanhoe Mines nevű cégtől kért segítséget, amely egyébként azóta is élénken érdeklődik az ország ásványkincskészlete iránt. A cég egy másik vállalattal együtt hárommilliárd dolláros befektetést ígér, ami egyharmadával növelné Mongólia GDP-jét, tovább lendítve az évi tíz százalék körül bővülő gazdaságot.
A fejük felett repkedő szép számok ellenére a hétköznapi emberek vajmi keveset éreznek a jólétből. Több mint egyharmaduk a szegénységi küszöb alatt él. Aligha nyújt vigaszt számukra az MNFP és fő vetélytársa, a Demokrata Párt folyamatos marakodása, amely egyébként meghiúsítja a bányászathoz szükséges törvények megalkotását is. Eközben egyre mélyül a gazdagok és a szegények közötti szakadék, a héten nyolcezer tüntető nagy része munkanélküli fiatal volt, akit nem feltétlen a mély politikai meg-
győződése, hanem a kiúttalanság
vezérelt az utcákra.