Egy bála bálna

Japán a Nemzetközi Bálnavadászati Tanács júniusban tartott santiagói éves ülésszakán a tudományosnak nevezett bálnavadászat fenntartása mellett érvelt. Képviselői elmondták, hogy a bálnák leölésével olyan fontos tudományos ismeretekhez jutottak, amelyek más módon nem lettek volna hozzáférhetők. A bálnák egyedszáma szerintük egyre magasabb a világ tengereiben, a populációk pedig kitűnő egészségnek örvendenek, így semmi sem indokolja a kereskedelmi célú vadászat tilalmának fenntartását. A világ bálnavadászatot ellenző országai ezzel szemben azt hangoztatják, hogy Japán és a többi bálnavadászatot engedélyező állam a tudományos lepel mögött haszonszerzési szándékkal öli e tengeri emlősöket. A zsákmányolt bálnák pedig, félig legális csatornákon keresztül, végül drága vendéglők étlapjaira kerülnek.

81
ország tagja jelenleg az 1946-ban alapított Nemzetközi Bálnavadászati Tanácsnak, amelyet a vészesen fogyatkozó bálnapopulációk megmentése és a vadászat fenntarthatósága érdekében alapítottak a bálnákra vadászó országok. Azóta számos ország, így hazánk is tagja lett a szervezetnek.

13
országról tudott, hogy bálnavadászatot folytat napjainkban. A legtöbb zsákmányt Japán, Norvégia, Izland és a Feröer-szigetek ejti, de indonéz, karibi, amerikai és kanadai (eszkimó) halászok is vadásznak bálnákra. A Nemzetközi Bálnavadászati Tanács 1982-ben kétharmados többséggel moratóriumot fogadott el a kereskedelmi célú vadászatra, amely 1986-ban lépett életbe, és azóta folyamatosan meghosszabbítják. A tilalom azonban könnyedén kijátszható, hiszen tudományos célból és a bennszülött törzsek hagyományőrzéseként évente meghatározott számú tengeri emlős elejtését továbbra is engedélyezik. Norvégia 1994-ben, Izland 2006-ban újrakezdte a kereskedelmi vadászatot. Emellett elterjedt a bálnák illegális vadászata is.

1000
bálna tudományos célú leölésére kapott engedélyt Japán évente. A 2007–2008-as időszakban japán bálnavadászhajók már zsákmányul ejtettek 551 csukabálnát az Atlanti-óceánon és 158-at a Csendes-óceán északi részén, valamint más fajok 150 egyedét. A Greenpeace bejelentette, hogy a szervezet egyik hajója, az Esperanza az elmúlt évben 300 alkalommal akadályozta meg, hogy japán halászok bálnákat ejtsenek el: az elejtendő zsákmány és a halászhajó közé manővereztek.

50 millió
négyzetkilométeres védelmi övezetet hoztak létre a déli tengereken, az Antarktisz körül 1994-ben. Az Indiai-óceánon már 1979 óta nem lehet kereskedelmi célú vadászatot folytatni. A moratóriumok hatásaként az utóbbi évtizedekben a világ bálnapopulációi valóban regenerálódni kezdtek. A múlt század közepére a világ 13 bálnafajából öt túlélése veszélybe került.

650–2000
állatra fogyatkozott a leginkább veszélyeztetett fajok közé tartozó kék bálna egyedszáma 1964-re. A bálnavadászat előtti időkben a becslések szerint 275 000 kék bálna élt a földön, így alig fél százalékuk maradhatott meg. A vadászat betiltása óta a populációjuk növekedésnek indult, napjainkban 5–12 ezerre teszik a számukat.

48 477
hosszú szárnyú bálnát ejtett el a Szovjetunió 1948 és 1973 között, dacára annak, hogy csak 2710 állat leölését jelentették a bálnavadászati tanácsnak. Ez az eset is mutatja, hogy óvatosan kell kezelni a bálnavadászországok önkéntes bejelentésén alapuló adatokat az elpusztított bálnák számáról.